Elérkezett a hétvége ugye. A vándorlegény s komája nyakukba kanyarintották a szűrüket, elbúcsúztak a kapufélfától s a koma szekerivel elhajtottak a Shannon vízeséshez. Rácsodálkoztak az óriási zuhatagra. Hát az olyan rettentő magas vót, hogy a tetejét sem lehetett látni.

British Columbia harmadik legmagasabb zuhatagáról van szó. Háromszázharmincöt méterről zúdul le, amely aztán egy patakban folytatódik. Innen indul az ösvény a sziklamászók mekkájaként ismert, gránitból kialakult Stawamus Chief csúcsai felé.

Miután a cimborák dógukat bevégezték, nekiindultak nyakra-főre az erdei turistaösvényen. Elértek ugye a sebesen csobogó Oleson-patakhoz s a fölötte átívelő fa hídhoz.

Shannon-vízesés

Vízesés az Oleson-patakon

Majd ugye a rengeteg kellős közepin egy útkereszteződésbe botlottak. Ott nőtt egy fenyő ugye. Látják ám, hogy a jelzések nincsenek a segítségükre. A Stawamus Chief három csúcsa közül ugye a legmagasabbat, a déli csúcsot keresték, de a jelek ugye megtévesztették őket. Gondolkodtak, tanakodtak, s addig gondolkodtak-tanakodtak, míg a vándorlegény úgy döntött, odahívja magához a tündért segítségül. Nem gyütt.

Ekkor ugye kiválasztották a középső utat. Csetlettek-botlottak a sűrű erdőben, míg nem egy sziklához értek. A sziklán ugye állt egy felirat: veszély. Az égbe vezető, csúszós vas kapaszkodók állták ugye a fiúk útját. Úgy gondolták, hogy inkább visszatérnek a kereszteződéshez s egy másik utat választanak.

Ugye ez az út egy meredek, csúszós felületű sziklatömbökkel borított hegyoldalnál ért véget ugye. A talajon egy hosszú vaslánc feszült, a két erő teljében lévő fiú ugye ezen húzta föl magát. Végül fölértek a hatszáztíz méter magas déli csúcsra. Nem győztek eleget örvendezni a kilátás végett, az állukat szedegették a gyönyörtől. A Howe Sound (ejtsd: háu száund) öble terült el a lábuk előtt, eléjük épp felhők kúsztak be az óceán felől. Messzi csak akkor láttak el, amikor rés keletkezett a felhőn.

No de ez még semmi. Honnand, honnand nem, elejbe szökik két fürge csíkosmókus. Futkároztak körbe-körbe, majd egyszer csak az egyik könyörögve a komához fordult:

– Adj egy falást te ember, mán hét napja, hogy egy falatot sem ettem.
– Adnék biz én jó szívvel, de nincs nálam egyéb, mint néhány szelet müzli.
– Nem finnyáskodok én, bármilyen elemózsiát elfogyasztok.

S azzal a koma lecsippentett egy befaló falást a müzlijéből s a mókusnak adta. Ahogy az majszolja a müzlit, hirtelen megtámadta őt a másik csíkos ábrázatú mókus. El akarta venni az elemózsiát, de az nem hagyta. Kergetőztek, birokra mentek, hányták-vetették egymást.

Ez a kis fürge csíkosmókus nem nagyon akart megállni a fotógépem előtt

A két bátor vitéz megpihent a hegytetőn, oszt elindultak vissza a hegyről le. Kisvártatva elértek ahhoz az elágazásoz, ahol ugye nem gyütt a tündér és emiatt megtorpantak. Na, ott balra fordultak, hadd lám, mi isten csudája lehet ott. Bódorogtak sokáig a nagy erdőségben, de az az ösvény nem vezetett sehová. Hát visszafordultak a fiúk, meg sem álltak a szekerükig.

Megunták a nagy éhkoppot, s miután összetanákoztak a család másik felivel, együtt elkerültek egy vietnámi fogadóba. Vót ám ott mindenféle finomság, mi szem-szájnak ingere. A kiváncsi vándorlegény járt mán a messzi Vietnámban, nem csuda hát, hogy kutyahúsra fájt a foga. De azzal nem szolgáltak. Ehelyett beérte egy nagy tányér phó levessel. Nagy kénye-kedvére lakomázott. Egy szót sem szólt többé, azt is lassan mondta. Mióta kioldották a pólyából, azóta nem evett ilyen finomat.

Kilátás a Stawamus Chiefről a Howe Soundra

Másnap kakasszóval kelt a vándorlegény s vele a család. Együtt barangoltak el egy varázslatos vízparti tisztásra, az Észak-Vancouverben terülő Deep Cove öbölhöz. A legény s a cimborája elhatározta, hogy kajakoznak egyet az öblön túl, az Indian Arm fjord vizén, de mire a kölcsönzőhöz értek, kiveszett a cimborából a lelkesedés. Inkább a családjával ragadt. Kigondolta a legény, hogy ő egyedül is nekivág a hatalmas tengernek. A kölcsönzős azonban nem fogadta el a bankkártyáját. Nagy dérrel-durral próbált más elfoglaltságot találni a legény.

A parton, bokrokon átvergődve próbált elsántikálni az öbölből a fjordhoz, de nem sikerült. A gazdag uraságok beépülték a partszakaszt.

Deep Cove

Délután az egész pereputty átköltözött egy másik vízparti tisztásra, a Cates Parkba, az Észak Vancouvert s Vancouvert elválasztó Burrard fjord partjára. Hát uramteremtőm, hét ágra sütött a nap, majd megvakultak a fényességtől. Ahogy megpihentek a fűben, a nagy sütkérezés közepette bekoppant a szeme a koma családjának. 

Csak a vándorlegény maradt ébren. Jól széttekintett hát a fjord köves-iszapos partján. Hát nem kakassarkon forgó, hétezer ablakú vityillókba botlott megint! Oszt a park büféje olyan finomságos fasértos zsömlyével kárpótolta, még ma is nyalakodja mind a tíz ujját. 

Vancouver, hidroplán állomás

Na akkor megvirradt a hétfő. Míg a koma munkába indult, a vándorlegény elnézett Vancouver minden szegletibe. A városnak nem vót olyan szege-lika, amit ne járt vóna be.

A korareggel a Granville-szigeten (ejtsd: grenvill) található Granville piacon érte. A fedett, csarnokszerű bazárban nagyon kevés emberre bukkant. A standok s pultok között különleges, tájjellegű eledeleket keresgélt. De hiába minden próbálkozás, ami étket árultak, az mind közönséges vót s sokért adták. 

No akkor oszt ódalgott tovább megint a legény s elérkezett a belvárosba. Innen a  False-patak (ejtsd: fólsz) s az English-öböl (ejtsd: inglis) partján elcammogott a híres-nevezetes Stanley Parkba (ejtsd: sztenli). 

A park egyik ösvényén haladt, amikor látja ám, hogy az egyik fán állatok izegnek-mozognak. Ahogy lép közelebb fölismerte, hogy biza egy mosómedve családot tanált. Annak egyik tagja elevenen mászkált föl-alá a fán, néha még a társára is rálépett. Egy makulamákszem nem sok, annyit sem különbözött egyik mosómedve a másiktól.

A mosómedvék bár szelídnek és aranyosnak tűnnek, könnyen megtámadhatják az embert, ha kaja kell nekik. Éppen ezért nem ajánlott etetni őket. Nagy tolvaj hírében állnak, olykor földeken garázdálkodnak. Nem véletlen a fekete, álarc-szerű csík a szemüknél. Ahelyett, hogy mosnának inkább. A feléjük fordított fotógépet meredten képesek bámulni. 

Motyómedve

Kettőt-hármat térült-fordult a legény, körbesétálta a Lost Lagoon (ejtsd: loszt lagún) tavat, majd egy hosszabb erdei barangolás után elérkezett a tengerparton álló a Siwash (ejtsd: szájvas) sziklához, oszt kilyukadt a Lions Gate (ejtsd: lájonsz géjt) hídnál. 

A squamish indiánok legendája szerint ez a szikla egykor egy halász volt, akit önzetlensége jutalmául két testvér átváltoztatott. Micsoda elismerés! A Vancouver egyik jelképének tekintett híd pedig Észak-Vancouvert köti össze a Stanley Parkkal, illetve a belvárossal. 

Elkeveredett hát a Beaver-tóhoz, melyet belepett a rengeteg vízinövény, legfőképpen a tündérrózsa. A beaver (ejtsd: bíver) hódot jelent, így hát elgondolta a fiú, hogy fölkutat egyet. De annyi turista téblábolt ott, hogy egy hód sem mert előbújni. Az idő alig ütötte mán el a tizedik gyalogost, amikor egy fenyegető Douglas-mókus állt elibe. Még a Föld is rengett belé. A dali legénybe nem szakadt bele a madzag, szíves, tréfás szóval beszélt hozzá.

A Stanley Park egyik érdekfeszítő látnivalója a squamish totemoszlopok. Noha az eredeti oszlopok többségét múzeumok őrzik, és az itt láthatóak nagy része replika. További érdekesség a miniatűr vasút és az akvárium. Vagy például a park legrégebbi látnivalója, az először 1898-ban dinamittal elsütött Nine O’Clock Gun nevezetű ágyú. A felsorolt látnivalók jól mutatják a park nagyságát és népszerűségét. 

Veszedelmes rágcsáló a Stanley Parkban. A Douglas-mókusoknak a többi mókussal ellentétben nincs pofazacskója, kajáit egyetlen helyre, gyakran elhagyatott szemétdombok alá rejti

 

Stanley Park, totemoszlopok. A baloldali oszlop legfelső állata a sas. A jobboldali oszlopon felül a természetfeletti erővel rendelkező, szárnycsapásaival mennydörgést képző viharmadár, alatta pedig a kardszárnyú delfin, majd a farkas. Az előtérben álló oszlopon a bátor és intelligens sas, alatta a mitológikus tengeri medve, aztán a békát fogó nő, az erdei vadember, majd Dzunukwa, az óriás nő, és legalul a gaz mögött pedig a holló. A holló teremtette a fákat és a folyókat, ő adta a tüzet az embernek

 

Vancouver, úszó kalyibák

 

Elébe vette az utat a kiváncsi vándorlegény. A parkból elsántikált Vancouver yacht s hajókikötője, no meg ugye az úszó kalyibák ellen, majd beért a belvárosba. Ment-mendegélt, egyszer csak elérkezett a szépséges Gastown (ejtsd: gásztáon) negyedbe. 

Vancouver első házai épültek itt a 19. században. A régi épületek falai között ma már kocsmák és üzletek üzemelnek. Érdekes látnivaló az immáron elektromos motorral működő gőzóra. Hajtóművét az üvegen keresztül figyelhetjük. Azért váltottak át a gőzről, mert egyrészt az nagy zajjal járt, másrészt pontatlanul mutatta az időt

Vancouver, Gastown gőzórája

 

Vancouver gettója ugye csupán egy kőhajításnyira vót innen, véletlenül csöppent oda a legény, ugye. De hát az ugye furcsa környék vót. Majd’ ellepte a szemét ugye, s a sok züllött alak. Ugye hamar átért a kínai negyedbe, de csak a furcsa emberek tűntek el ugye, a mocsok maradt. Ám a szegényes épületek között akadt szép látnivaló is: a kínai kert.

Sun Yat-Sen kert a világ legnagyobb klasszikus kínai kertje Ázsián kívül. A névadóban Kína első elnökét tisztelhetjük. Persze a látnivaló érdekesebb: mind a külső, mind a belső kertben a kínai Suzhou környékéről betelepített növények láthatók, melyek a hasonló éghajlat miatt élnek meg. A kert legfontosabb eleme  – mint ahogy általában a kínai kerteké – a tó és a számos nagy szikladarab. A park pavilonján megpihenve halakat és teknősöket kémlelhetünk. Ide járhatnak a szerelmespárok.

Állítólag a vancouveri ingatlanárakat elsősorban a Hong Kongból áttelepült kínaiak verték és verik fel. A vancouveri lakásárak London áraival vetekszenek, de például nyolcvan kilométerre innen, a határ túloldalán, azaz az egyesült államok-beli Washington államban feleennyibe kerülnek az ingatlanok.

Esteledett befele, mire hazaért a legény. De amint megpihent, a következő kirándulást kezdte el tervezgetni. Izgatottan bújta a világhálót a híres Rocky Mountains látnivalóiról, különösen a Banff Nemzeti Parkról.

Vancouver, Dr. Sun Yat-Sen kínai kert

 

Vancouver downtown