Nagy mosollyal s izgatottan ébredt a fiú. Mán alig várta, hogy a nyolcszáz kilométerre álló, híres Banff Nemzeti Park ellen vegye az utat egy kölcsönszekérrel. El is indult, de nem várt galiba ütötte föl a fejit.

Történt hát, hogy fölkeresett három címet szekérkölcsönzés végett a Vancouvertől jó hajtásnyira fekvő Coquitlamban, de nem vót benne köszönet. Az első címen egy árva cég sem vót. A második feltételekhez kötötte a kölcsönzést, ajánlata se ért egy petákot se. A harmadik címen nem akadt szabad szekér. Ekkor elgondolta a legény, hogy megváltozott a népmese. A hármas szám mellé eddig hozzászegődött a szerencse, ám most pórul járt vele. Elszontyolodott a legény, szinte könny patakzott a szeméből. 

Mit vót, mit nem tenni, előkapta a Lonely Planet könyvet s látnivalók után kutatgatott. Így történt meg, hogy a Sunshine Coast-ra esett a választása.

Howe Sound öböl Horseshoe Bayből nézve

Tömegszekérrel elvágtatott Horseshoe Bay kikötőjébe. Innen komppal szelte át az ezer öl széles, egész átalig mély öbölt, majd földet ért egy hegyek által elszigetelt tengerparti sávon, a Sunshine Coaston. Sütött is a nap. Fél órával azelőtt csipetnyi jele sem látszódott.

A sáv egyik piciny, csendes falujában, az erdőszéli, de tengerparti Roberts Creek-be (ejtsd: roberc krík), annak fából épült, kakassarkon forgó fogadójába zörgetett be s lelt szállásra. Látták rajta hogy nem ágrólszakadt, hát betessékelték s hellyel kínálták az emeletes ágyas szobában. 

Estefelé elballagott a nyugodt tengerparta, szippantott egyet a sós levegőből, oszt visszatért a falu központjába s megvacsorázott. Az étlapot hamar megkapta, de vagy húsz percet várt, hogy fölvegyék a rendelést. Meg még egy huszonötöt, hogy fölszolgálják a kaját. Türelme véges, söre is elfogyott, majdnem otthagyta a vendéglőt. Végül bepanaszolta a késlekedést

– Hej, kutya egye meg a májadat kendnek, hol van az étkem?
– Bocsásson meg vitézuram, rögvest fölszolgálom

Azzal hopp, ott termett a vacsora egy tál ízes töltött derelye formájában.

Roberts Creek házai a Georgia-szoros partján

Roberts Creek, szállás

Reggel a fiú a jó hajtásnyira fekvő Secheltbe (ejtsd: szísölt) utazott, ahol egy kétkerekű táltos csudaparipát próbált bérelni. S adták, nem adták, fogott egy elül-hátul rugózósat s nyakába vette a világot. Ment-ment az óriási erdő ellen, no meg a Hidden Grove terepparipa pálya felé.

Úgy tekert, mint a gondolat, szempillantás alatt leküzdötte az emelkedőket, a lejtőket s elérkezett a Sechelt fjordhoz, annak egyik öbléhez, annak is egyik partjához, ahol egy tisztást talált. Kicsit megállapodott, hogy pihenjen, s vett egy pár csokiszeletet egy lakókocsiból.

Sechelt Inlet, szoros a Lamb-öbölnél

Oszt föltekert az óriási hegyre, annak sűrű erdejébe. Ment a fiú, ment előre három álló óráig, nem rettent vissza semmi veszélytől, semmi emelkedőtől. Ám féltávnál mán lógott a nyelve. Végül leszállott, s csak tolta a csudaparipáját. Egy hídnál megpihent. Úgy elfáradt, hogy a híd korlátjára hajolva fújtatott s várta a halálát. Aztán nekicihelődött, de abban a minutában meghökkent, vajon továbbmenjen-e.

Amint ezen gondolkoznék, menjen-e, ne-e, ott termett az ördög s azt mondja neki: ez a híd az ördögök hídja. Az ördögök pedig nem szeretik, ha álldigálnak a hídjukon. S aki még nem zakatolt keresztül rajta, mind itt hagyta a fogát. Ha aztán szerencsésen keresztülértél a hídon, menj jobbra, az az út vezet a rengetegbe, majd tovább a Hidden Grove terepparipa pályára. A fiú úgy is tett.

Sunshine Coast, patak az erdőben

Vágtatott tovább a kétkerekű paripáján. Közben beléfútt az irányítűvel fölszerelt sípjába. Fújta, fújta a sípját, erőst szépen fúvogatta, s halljatok csudát, egy medve se téblábolt elé.

A csapás egyre keskenyebb lett, s rendezetlenebb, földön fekvő vastag faágak próbálták megrontani a fiú boldogságát. Aztán váratlanul a csapás végetért. Leszállt a nyeregből a legény, hogy utat keressen magának, de mindhiába.

Elgondolta, hogy visszafordul, de alighogy visszaugrott a paripájára s tekerni kezdte, az megbokrosodott. Leszakadt a lánc. Nekiállt visszatenni a helyére, amikor látja ám, hogy nem a lánccal van a baj. Letörött a váz hátsó vége, ami tartotta a hátsó váltót. Mégiscsak megbüntette az ördög, amiért a hídon álldigált – mormogott a fiú magában.

A szopás rossz oldalára került a legény, szórta az átkot mérgiben. Mit vót mit nem tenni, gyaloglásra váltott, a zabos paripáját pedig kísérte maga mellett.  Nem tudott még csak segítséget sem kérni, hisz a hordozható telefonja nem működött. Hosszú út várt rá.

Meg vót akadva a legény, bekerült egy nagy erdőbe, aminek nem volt se vége se hossza. Tán kerek erdő lehetett. Ment mendegélt nagy búsan, s hát alig ment egy jó futamodást, elérkezett egy elágazáshoz. Onnét széttekintett. Nézett, nézett sokáig északra, keletre, nyugotra, délre. Gondolkozott, tanakodott, s addig gondolkozott, addig tanakodott magában, míg a nap állásában bízva elindult nyugat irányt. 

Hogy, hogy nem rábukkant egy kétnyomsávos, murvás kocsiútra, majd egy újabb kereszteződésre. A szerencsétlen flótás rossz irányba fordult, ám időben föltűnt neki a hiba. Elindult a másik ágon, mely nemsoká lejteni kezdett. Fölpattant paripája nyergébe s olyan gyorsan gurult lefelé, mint a sebes szélvész. Még a Hidden Grove előtt is elgurult s ha már erre járt, megtekintette közelebbről. Ám a lejtő hirtelen abbamaradt. Órákig szenvedett a legény, de nem adta föl. Oszt látja ám, hogy a Sechelt felé kanyargó országút húzódik előtte. Elöntötte a boldogság, könnyeit törölgette örömiben. Rátalált a helyes ösvényre, de még mindig hosszú mérföldek vártak rá.

Terepbringás a vadon erdejében

A bérlőüzletben osztán összetanákozott az eladóval. 

– Bocsásson meg urambátyám, dehát derékbe tört a bicikli vázának hátsó vége. Ne tessék haragudni.

Az eladó erre megcsavarta a szájából kilógó lucernaszálat, majd megszólalt

– Dehogy haragszom, dehogy haragszom. Nem drága az a rész, ami letörött, fiam. Ne aggódj, nem kell kifizetned. 

A legény nem győzött eleget örvendezni.

A délután kellős közepin élmény nélkül rekedt a fiú. Egy térkép került a kezei közé. Ahogy lapozgatja, látja ám, hogy a Sechelt-fjord északi részén hullámkajakozásra adhatná a fejit. Hetedhét országon hét puszta határon nincs párja – gondolta magában. Nyomban betoppant egy szekérkölcsönzőbe, de a bankkártyáját ezúttal sem fogadták el. 

A Sechelt-fjordnak van egy szűk szakasza, a Skookumchuck-szoros (ejtsd: szkúkamcsak), ahol a fjordba beömlő és az onnan visszafelé folyó víz találkozása hullámokat okoz. Ez a hullámkajakozás hasonló a hullámlovagláshoz, csak ebben az esetben kajakban ül a sportoló. 

Nem vót mit tenni, kibaktatott a fiú a közelebbik bérlőhöz a Sechelt-fjord partjára, hogy lefoglaljon egy kajakot másnapra, ám nem tanált ott senkit. 

Ahogy robogott vissza a szállása felé Roberts Creekbe, annyira megéhezett, hogy zöldet-vöröset látott a szeme. Így hát benyitott ugyanabba a vendéglőbe, ahová előző nap is. Jól bevacsorált egy adag mennyei bölényfasértból. Béfaló falásig megette a husát.

Sechelt, álmotel