Föltarisznyálta magát a kiváncsi vándorlegény hamuban sült pogácsával s kidőlt kemencének bedőlt oldalán túlra, az észak-vancouveri Whytecliff Parkba (ejtsd: vájtkliff) nyargalt. Onnand meg a Lynn Canyon Parkba (ejtsd: linn kanyon).

Lógott ám az eső lába, de nem szegte kedvét a fiúnak. Tömegszekérrel kereste fel a Howe Sound (ejtsd: háu száund; sound jelentése: mély öböl) partján fekvő Whytecliff Parkot. Honnand, honnand nem, egy kőhajtásnyira a parkhoz tartozó sziklaszigettől, hirtelen fölbukott egy fókafej. Méricskélte a legényt kiváncsian, majd megpödörte bajuszát s a víz alá merült. Majd megint megjelent. A partra mán nem mert kigyünni.

A Whytecliff Park a Howe Sound és a Georgia-szoros (ejtsd: dzsordzsa) találkozásánál fekszik, nem messze Horseshoe Bay-től (ejtsd: horz sú béj). Általában fókák kedvelt napozóhelye. Kivéve most. Napsütés híján lubickolt az összes.

Howe Sound öböl, kilátás a Whyte Isletről a Whytecliff Parkra

A déli harangszót még nem húzták el, amikor a vándorlegény West Vancouver központjába utazott. Majd egy másik járatra szállva North Vancouveren keresztül eljutott a Lynn Canyon Parkba. Elébe vette a Lynn patak mentén húzódó ösvényt s vándorolt beljebb s beljebb a rengeteg erdőbe. Kisvártatva megnyitották az égi csapokat. Mintha dézsából öntötték volna, úgy zúdult az üdezöld erdőre a temérdek eső.

Ahogy ment-mendegélt a fiú, megpillantott egy függőhidat. Lengedezett a szomorú időben ötven méterrel a patak fölött. Elfoglalta a hétfejű, kínai turistasárkány. De a vitéz legényt kemény fából faragták. Megküzdött a sárkánnyal. Levágta az egyik fejét, majd a másikat, oszt a harmadikat s így tovább. No, elég az, hogy a hetedikkel nagyon meggyűlt a baja, napestig hadakozott, mire azt is legyőzte. Ekkor az ördög állt az útjába

– Állj! Ki vagy?
– Én csak egy egyszerű utasember vónék.
– Mi járatban vagy errefelé?
– Átmennék a hídon.
– Hát tudod-e, hogy a híd a félelmetes ötszögletű kerekerdőbe vezet?
– Nem én, de ne aggódj. Erős vagyok s bátor, nem félek semmitől. 
– Átengedlek, ha megválaszolsz egy kérdésemre. Mi a különbség a grizzly s a fekete medve lába nyoma között?

A legény hosszasan gondolkozott, de nem tudta a választ. Az ördög ekkor föltámasztotta a gonosz szelet, az meg elsöpörte az átázott legényt a híd innenső végében álló ökológiai központba.

Lynn Canyon függőhíd

Az ökológiai központban berendezett kiállítás megemlíti, hogy régen tíz centért kelhettek át a függőhídon a polgárok. A legérdekesebb mégis a környék jellegzetes növényeinek és állatainak a bemutatása. Tanulmányozhatjuk az egyes állatfajok lábnyomait, mely British Vancouverben különösen hasznos. A medvetalp például eddig csak a cukrászdákból volt ismerős. 

Míg a grizzly melső lábujjai egyvonalban vannak, a fekete medvéé ívet alkotnak. A grizzly nagyobb, mint a fekete: a grizzlyk elérhetik a háromszáz kilogrammos testsúlyt, felállva pedig a három méteres magasságot. A feketék súlya száz-kétszáz kilogramm közötti, magasságuk talpra állva pedig maximum két méter.

Ezenkívül még abban különböznek, hogy a fekete medvének nincs púpja, a grizzlynek meg van. A fekete medve lehet fekete, barna, fahéj színű vagy akár fehér. A grizzly szintén lehet fekete, barna és szőkés. Rózsaszínű nincs, ezért szín alapján olykor nehezen különböztethetők meg. A két faj közös ismertetőjele, hogy mindegyik akkora hatalmas nagy taslit tud elhelyezni az arcunkon, hogy szikrát hány a szemünk.

Fekete medve vs Grizzly medve

Az információk rendkívül értékesek, bár kétlem, hogy egy késsel és villával támadó medve láttán azon kezdenénk el tanakodni, melyik fajhoz is van szerencsénk. Különböztesse meg az, akinek két anyja van. Csak sokkal fontosabb, hogy valahogy túléljük a váratlan találkozót.

Komolyabbra fordítva a szót, a világ grizzly állományának a fele British Columbia lazacait falja. A fekete medvék az alacsonyabban fekvő erdőket kedvelik, így gyakrabban találkoznak fish & chips-evőkkel, míg a grizzlyk inkább a magaslati levegőt részesítik előnyben. 

A tárlat felhívja a figyelmet, hogy ha medveországba tévedünk, ajánlott figyelni a karom- és talpnyomokat, valamint hangosan kell beszélni, vagy tapsolni, hogy a medve azonosítani tudjon. Ha sípolunk, zörgünk, azzal is tudatjuk, hogy ott járunk. Alapvetően a medve ugyanis le se tolja az embert. Kivéve, ha megzavarjuk, kaját adunk neki, esetleg ha a kicsinyei közelébe keveredünk. Éppen ezért eledelt, különösen medvesajtot és pacalpörköltet illetve szemetet tilos eldobálni vagy a sátorban hagyni. A mackóknak tökéletes szaglásuk és hallásuk van, kilométerekről megérzik a fenséges illatokat.

Sötétben sem ajánlatos túrázni. Egy koromsötétben, két-három méter magasságból ránk pislogó szempártól könnyen berosálhatunk.

Még nincs vége: ha grizzlyk földjére készülünk, vigyünk medve elleni spray-t, de előtte tanuljuk meg a használatát. Ha találkozunk egy macival, maradjunk nyugodtak és kezdjünk el hozzá beszélni. Soha ne fussunk el, csak hátráljunk szép lassan. Futni nincs értelme, mert gyorsak, mint a ló. Fára se másszunk, mert előbb felérnek, mint mi.

A biológiaórának vége. Kicsengettek.

Vízesés a Lynn patakon

A kiváncsi vándorlegényt teljesen lenyűgözték a tanultak. A park kapuján túl is szorgosan pásztázta az esőben úszó járdát némi medvetappancs reményében. Csuron vizesen szállott föl a tömegszekérre. Térkép nélkül, emlékezetét próbáratéve s sok tanakodást követően lelte meg vendéglátója vancouveri házát.

Hogyhogynem, a család nem vót otthon. Hiába zörgött a legény, kénytelen vót várakozni átázott ruhájában. Közben akkorát tüsszentett, majd levált az orra. Végül egymásra találtak. Lett öröm meg vígság. Nagy dáridót csaptak, folyt a bor, mint az árvíz.