Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
Megvirradt a vasárnap, vagyis a durván ritka tömegközlekedés napja. Tafallából a csupasz dombtetőn tetszelgő, szép fekvésű Ujue faluba próbáltam eljutni, de hiába. Még csak biciklikölcsönzésről sem álmodhattam.
Más választás nem lévén megcéloztam Pamplonát, baszk nevén Irunát. Gyanakodva álltam be a megfelelő, ám menetrend nélküli buszmegállóba, Tafallában. Aztán leléptem, mert nem bírtam a tétlenséget. Amíg sétafikáltam, eleredt az eső, és ezzel egyidőben megtelt a megálló. Szerencsére nem késtem le a várva várt járatot.
Pamplonában először a buszpályaudvart tekintettem meg. De nagyon alaposan. A menetrendekből kiderítettem, hogy hétköznapokon naponta egy járat közlekedik minden vonalon és hogy vasárnap kevés az opció. Ezek közül böktem ki Estellát. Buszom indulásáig körülnéztem Navarra tartomány székhelyén.
Az eső csak nem akart elállni. Örültem, hogy városban ért a rossz idő, semmint mondjuk a természetben. Hamar megtaláltam a sikátorokat és a Nagyboldogasszony katedrálist. Spanyolul Santa Maria la Real. Néhány El Caminón részt vevő, pecsétre áhítozó vándor között osontam be a szent helyre.
A templom története elég hosszú, de érdekes. Az eredeti katedrálist a rómaiak emelték Krisztus előtt 74-ben. Aztán egy évezreddel később jöttek az arabok és lerombolták. Majd újjáépítették, és megint lerombolták. De ezúttal azért, hogy egy román stílusú, kerengővel ellátott dómot emeljenek. 1276-ra készültek el mindennel.
De csak addig örült a város apraja-nagyja, míg el nem jött a navarrai háború. Mi történt a dómmal a háború alatt? Hát persze, hogy lerombolták. Szerencsére csak félig. Csupán egy új kerengőt kellett építeni, meg némi kárt kijavítani. No meg hozzáadtak egy refektóriumot és egy konyhát, immáron gótikus stílusban.
Aztán 1391-ben leomlottak a maradék román stílusú falak. Azonnal hozzáláttak az újabb munkálatokhoz. Az utolsó ecsetvonás és szögbeütés csak 1501-ben történt. Majd a 18. században a gótikus homlokzatot felváltotta a ma is látható neoklasszikus.
A pamplonai katedrális északi tornya őrzi Spanyolország legnehezebb, ma is használatban lévő harangját. Csupán tizenkét tonnás a “picike”. A főhajóban látható az előző részben Olite – avagy Erriberri – kapcsán említett III. Károly király 15. századból származó sírja. Mellette a neje fekszik. A háromhajós, latin kereszt alapú templomban éppen misét tartottak. Három atya tátogott az oltár előtti kórusteremben.
A múzeumot és a kerengőt a vasárnapi zárvatartás miatt csak néhány nappal később tekintettem meg. Minderről a következő részben lesz szó.
A csöpögő esőben tovább folytattam Pamplona felfedezését. Eljutottam a bástyákhoz, melyek három oldalról körbeveszik az óriási belvárost.
A fényképezhetőbb rész az északi, ahol a Redin-bástya és a francia kapu található. Ezen a kapun szállingóznak be a városba az El Caminón résztvevő, Santiago felé igyekvő zarándokok.
A keleti oldalon a parkos San Bartolome bástyarendszer őrzi az Arga folyó partját. Itt egy múzeum mesél többet az erőd 16. századból eredő történetéről. Európa egyik legjobban fennmaradt bástyarendszeréről van szó.
Aztán a bikaviadalok helyszínéül szolgáló stadion mellett elhaladva megérkeztem a tágas Plaza del Castillora. Állítólag nemrég berber temetőt tártak fel alatta. A tér közepén egy pavilon áll, körbe pedig vendéglátó egységeknek otthont adó régi és új, de impozáns és elegáns épületek. A tér szomszédságában a neoklasszikus navarrai kormányzói hivatal bújik meg.
Castillo várat jelent spanyolul, így nem meglepő, hogy egykor vár állt a tér helyén. A 14. században épült és három kapuja volt. A későbbi időkben az aktuális uralkodók fa emelvényt kérettek a várba, hogy onnan nézhessék a lovagi tornákat és a bikaviadalokat.
És ha már bikák. Gondolom, nem árulok el újdonságot azzal, hogy Pamplona a bikaviadalok és a bikafuttatás fővárosa. A futtatás útvonala bármikor bejárható. Táblák jelzik az útvonalat, beleértve azt a kilencven fokos kanyart, ahol általában kifarolnak a sprintelő állatok és nekimennek a fa terelőkordonoknak.
Akármilyen bikák nem futkározhatnak az eseményen. Kizárólag az Ibériai-félszigeten honos, szabadon tenyésztett, fekete színű, úgynevezett toro bravo juthat szerephez. Létszámuk általában hat. A bikák súlya legalább fél tonna, végsebességük eléri a huszonöt kilométer per órát, Hát, fusson az, akinek két anyja van.
A négy- öt- és hatemeletes, színes házakat felvonultató belvárosi sikátorok és terek tartogattak még érdekességeket. Például a Plaza Consistorialon álló ékes városházát.
Oroszlános, vaskorlátos erkély, remek faragások, Pamplona, Navarra, Spanyolország és az EU zászlaja, egy óra, oroszlánok által tartott címer és korona, két harang, két bunkóbotos és egy trombitáló figura színesíti a homlokzatot.
A boltíves kapualjat két alak őrzi: az egyiknek a kezében egy kard van, ő jelképezi a törvényt, míg a másiknak a kezében egy tükör, ő a bölcsesség hírnöke. Illetve volt egy harmadik alak, egy boldogabb. Az ő kezében ugyanis manna volt. Ez voltam én. Mert hogy a városháza szenzációs barokk elemeit leginkább a szomszéd húsboltból becserkészett jamón ibericos (ejtsd: hámón ibériko, vagyis ibériko sonkás) szendvics burkolása közben érdemes stírölni.
A Consistorial tértől egy köpésre található a 13. századi San Saturnino templom, a még régebbi San Nicolas templom, és a címerekkel és szoborral díszített, meseszép homlokzatú levéltár épülete. Említést érdemel még a ma iskolának otthont adó, parádés kapualjjal dicsekvő egykori Ezpeleta-palota és az óvárostól nyugatra elterülő, óriási, teraszos Taconera park.
A fentebb említett pasztel színű házak egyébként csak emeleti szinten szépek és karbantartottak. Sajnos ahová a kéz elér, oda a graffiti és a ragasztott hírdetések is. Nem beszélve az egyik legforgalmasabb téren elhelyezett szemétgyűjtőkről. Kár érte.
Eljött az idő az újabb buszozáshoz. Estellába zakatoltam. A környék nevezetességei érdekeltek jobban, semmint maga a város, ennek ellenére akadtak bámulnivalók.
Persze először olcsó szállás után kutakodtam. Hamar rátaláltam két hostelre, de mindkettőn lakat ficegett. Aztán egy személyzet nélküli, stílusomtól idegen szállodában a kezembe került egy várostérkép, amely alapján újabb kvártélyokat kerestem fel. Az egyik megtelt, a másik szálloda lévén drága, a harmadik apartman lévén eleve rossz kategória. És a térképen nem volt több lehetőség.
Végül a személyzet nélküli opcióra szavaztam nagy sajnálatomra. Azért sajnálatos, mert nem kedvelem a szállodákat. Annál inkább a hosteleket vagy a zimmer feriket, hamár egyszer városba esz a fene. Messze áll tőlem minden luxus és fényűzés.
Életemben először regisztráltam be egy kulcskiadó automatával felszerelt szállodába. Bepötyögtem az adataimat, az meg leszkennelte az útlevelemet és elkérte a bankkártyámat. A procedúra végén pedig kidobta a kulcskártyát és a nyugtát wifi kóddal együtt. Élmény volt.
Egyébként az est folyamán, amint bolyongtam a belvárosban, felfedeztem még pár hostelt, úgyhogy vertem a falba a fejem pár másodpercig.
Na, de ennél érdekesebb Estella. Ha a nagy arányú fülbevalós férfiakat nem veszem figyelembe, a városon átkígyózó Ega folyótól jobbra eső San Martin tér és környéke a legfontosabb látnivaló.
Eme nagyon pici, de műemlékekben gazdag városrészben áll például a Maeztu múzeumnak otthont adó, román stílusú királyi palota.
Vagy az átellenben álló, kőből tákolt egykori városháza, melyet egy 18. században ledöntött templom helyére húztak fel. Három címer látható a homlokzaton: az erkély feletti kettő a várost jelképezi, míg a főkapu feletti Navarra címere.
A városháza mellett meginduló lépcső a Szent Péter templomhoz vezet. Be volt zárva, semmit nem láttam belőle. A San Martin téren látható még egy kút és egy csúcsívekkel dicsekvő, gótikus épületben megbújó bár.
A térről kiinduló sikátorban áll a reneszánsz San Cristobal palota. Itt lakott a San Cristobal kereskedő família, akinek az egyik gyereke váratlanul belépett a ferences rendbe. A szűk hely miatt nehezen fényképezhető, de szép téglaépület 16. századi kreálmány. A gazdagon faragott erkélyajtók felett egy férfi és egy női fej látható, a boltíves főajtó felett pedig a családi címer. A palota mása egyébként megtalálható a barcelonai El Poble skanzenben, mint a navarrai építészet egyik remekműve. Az El Poble skanzenről itt írtam: Grillcsirke a kirakatban.
Ezt követően templomi túrára adtam a fejemet, de egy kivételével sehova nem tudtam bemenni. Pedig a város délkeleti határában álló Santo Domingo kolostor megért volna egy misét.
Helyette átvonultam a város egyik jelképén, egy meredek római hídon, majd beosontam abba az egy kivételbe. Ez volt a dombtetőn magasodó San Miguel templom.
Egy idegenvezető által kísért turistacsoporthoz csatlakoztam észrevétlenül. Csak így tehettem be a lábam az amúgy zárva tartó szent helyre. Spanyolom annyira nem fejlett, hogy követni tudtam volna az idegenvezető szavait. Helyette a háttérből leskelődtem és informálódtam.
A három hajós, román stílusú imahely legnagyobb kincse a 12. század végéből származó főkapu. A fokozatosan szűkülő, figurákat ábrázoló boltíveket kétszer öt pillér tartja. Timpanonja egy trónoló Jézust ábrázol szárnyas oroszlánnal, angyallal, báránnyal és még két krapekkel. A kaputól jobbra és balra bibliai történések jelennek meg. Belül legjobban a borívók szobra tetszett, amely egy mesterien faragott fa kazettában áll.
A templomdomb alatti téren egykor kivégzések voltak, illetve állt itt egy torony, ahol valaha gabonát és sót tároltak, valamint érméket vertek. A környék híres volt a cipőkészítőkről és a gyapjúkártolóktól. Kártoláskor kifésülik, összepréselik a gyapjút.
Aztán a sikátorok között, némi isteni szőlő majszolása közepette megérkeztem az árkádos főtérre, ahol szintén elfért egy kéttornyú templom. Hiába a vasárnap este, a tér megtelt iszogató, eszegető emberkékkel, sőt focizó kiskölykökkel. A nyolc órai fekvést erre senki nem ismeri.
A tér az esti kivilágításban volt hangulatos igazán, a másnap reggeli fények megvilágították a mégsem annyira látványos épületeket és a főtér kellős közepére lerakott szeméttárolókat.
