A pub kultúra fontos része a brit életvitelnek. A legtöbb kocsma a helyi közösség találkozóhelye, a társasági élet helyszíne. Történetük igencsak különböző, némelyik felettébb érdekes.

Mielőtt rátérnék az egyes csehók ismertetésére, álljon itt néhány lebilincselő információ:

Eredeti értelmezésben a pub abban különbözik az inntől, hogy utóbbi szállást is kínál. Habár manapság eléggé összekeveredtek a fogalmak.

A leggyakoribb kricsmi név a Red Lion, mely Skócia vörös oroszlánjára utal. A 17. században I. Jakab brit király rendelte el a címerállat ábrázolását minden fontos középületen, köztük pubokon. A cirka hatvanezer brit ivó közül ötszázhatvanhétre tette rá mancsát a Red Lion.

A legrégebbi piálda valószínűleg az Old Ferry Boat. A Cambridge-től harminc kilométerre álló kocsma egyes feljegyzések szerint már ötszázhatvanban árult alkoholt.

A legtöbb, egy főre jutó pub a walesi Rhayaderben található. A mintegy kétezres lakosságot tizenkét talponálló szolgálja ki.

Ha jól vagy, ha nem, pia a válasz mindenre – hírdeti egy “Egérfogó” névre keresztelt pub

Charingworth Manor – Charingworth

Ehhez a cikkhez a cotswoldsi Charingworth Manor adta az ihletet. Noha nem kocsma, hanem szálloda, régies stílusa és története megfogott.

A 14. század elejéről származó, egykor vidéki kastélyként funkcionáló épület az azonos nevű, pár házból álló faluban áll. A falu neve akkortájt egyes dokumentumok szerint Chaveringworthe vagy Charyngworth volt. A kégli helyi, aranyszínű cotswoldskőből épült. A 17. és 18. században nagyban átalakították és megnagyobbították. Tudor-jakobinus stílust kapott, ez látható ma is. Egy ezerhétszáznyolcvanban kelt oklevél egy istállót, egy cider malmot és egy ciderfőzőt említ nagy udvarral és zöld területtel. Amikor a Creswell család birtokolta a kéglit, – vagyis a huszadik század közepe táján – gyakori vendég volt T. S. Eliot, akinek a verseiből született a Macskák című musical. Ezerkilencszáznyolvanhét óta szálloda. Néhány különleges, eredeti építészeti elem ma is felbukkan, mint például az ablakokat elválasztó függőleges oszlopok és a mennyezet tölgyfagerendái.

Charingworth Manor

Ebrington Arms – Ebrington

Ebrington egy békés, takaros falu a Cotswoldsben. Girbe-gurba, szűk utcái régi kőházak között kanyarognak. A helyi élet központja az Ebrington Arms. Ezerhatszáznegyven körül épült parasztházként, de rövidesen beköltözött a szesz.

Ebből az időből ered a kocsma legfurcsább sztorija. Egy napon eltűnt egy helybeli ingatlankezelő. Véres kabátját az ivó bejáratánál találták meg. Mivel nem akadtak a nyomára, halottnak nyílvánították. Mi több, inasára fogták a gyilkosságot, akit a bátyjával és az anyjával együtt felakasztottak. Csakhogy a halottnak titulált férfi két évvel később visszatért. Emberrablás áldozata lett, eladták rabszolgának Törökországba.

Az Ebrington Arms kétes hírét a Kyte család öregbítette, akik hírhedt törvényszegők voltak. Az ezerhétszázas évek elejétől majd kétszáz éven át ők birtokolták és üzemeltették a pubot. Az állandó rendetlenség, kosz és mocsok miatt rendszeresen megvonták az engedélyt és eltiltották őket alkohol árusításától. Rá se bagóztak, továbbra is szolgáltak ki szeszt. Ennek eredményeként többször pénzbüntetéssel súlytották őket, de az ivó valahogy mindig túlélte a bezárást.

Végül ezerkilencszáztizenháromban adták el az ingatlant ezer fontért – átszámítva, mai áron mintegy negyvenötmillió forintért. Az új tulajdonosok, hentesüzletet alakítottak ki a klub szoba alatt. A húskampók ma is láthatók a kocsma étkezőjében.

Ebrington Arms

Mill Inn – Withington

A római korból származó apró falu Cotswolds dombjai között rejtőzik. Egyetlen nyilvános háza a tizenhetedik században sárga cotswolds kőből emelt, patak parti Mill Inn. Saroképülete egy autónyi széles, derékszögű kanyarban áll, melyet több deci gin elfogyasztása után igen nehéz bevenni.

Mint megannyi brit kocsma, a Mill Inn is rendelkezik saját szellemmel. Története emígyen hangzik: egyik éjjel a fogadós zárásra készült. Miután becsapta maga mögött a bejárati ajtót, az ablakon át észrevett három alakot a pub kandallójánál: egy fekete fátyolba burkolózott, fekete kalapot hordó nőt és két férfi alakot. Először azt hitte, rájuk zárta az ajtót. Lépett volna vissza értük, amikor ráeszmélt, hogy hiszen tüzetesen átnézett mindent, mielőtt lelakatolta a kocsmát. Jobb ötlet nem lévén, uccu neki, futásnak eredt. Alighogy elérte a lakását, körbenézett. A fátyolos nő és a két férfi alak újfent megjelent. Gyorsan bemenekült a lakásba, majd lereteszelte az ajtót. Aznap éjjel egyáltalán nem tudott aludni. Pedig a kutyája nem jelzett.

A legenda szerint egyszer egy hatvan éves nő belefulladt a kocsma melletti patakba és azóta az ő szelleme kísért. Egy londoni székhelyű szellemvadász társulat megjelent infrakamerával és hőérzékelővel, de egyelőre nem bukkantak az alakok nyomára. Noha állítólag gyakori vendégek zárás után.

A hangulatos ivó történetéhez kapcsolódik még az agyagpipázás. Egy ezerkilencszázharminckettőben készült fotó tanúsága szerint a kandallókat rendre körbeülték pipázó férfiak és a sör mellé büszkén pöfékeltek. A fotón hosszúszárú, úgynevezett churchwarden pipák láthatók, melyeket először I. Erzsébet angol királynő idejében készítettek az ezerötszázas évek végefelé és amelyek cirka negyven centi hosszúak. A churchwarden egyébként presbitert jelent, akik úgy füstöltek, hogy kidugták a pipát a templomablakon.

A Malom kocsma és a hajtűkanyar

King Charles II – Worcester

Worcester egyik legszebb épülete ad otthont a II. Károly királyról elnevezett kocsmának. A névadó egyszer járt itt, de abban nem volt köszönet. A worcesteri csata elvesztése után, 1651. szeptember 3-án vett ki egy szobát. Álmában aztán a bal alsó négyesében bégetni kezdett a vészmadár: megjelentek a parlamenti erők, hogy elfogják őt. Nem sikerült, ugyanis a ravasz király a hátsó ajtón távozott. Majd menekülőre fogta és bujkált a maga száznyolcvankilenc centijével. Ezt az eseményt büszkén hírdeti a bejárati ajtó melletti emléktábla. Hovatovább az egyik csapolt ale neve King’s Escape, azaz “király szökése”.

Az idők folyamán aztán a kocsmából bíróság, bútorbolt, és antik üzlet lett, de immáron újfent a szesz hazája. A tudor korabeli fekete-fehér gerendavázas épületet ezerötszázhetvenhétben emelték. Belül kőristölgyből készült fa falburkolatot kapott. A pulttal szemben impozáns fafaragások láthatók. A nyikorgó padlózat alapfelszerelés, de az ezerhatszázharmincnégyből származó kandalló is dob a kocsma hangulatán.

II. Károly király kocsma

Highwayman Inn – Elkstone

Elkstone közelében, egy forgalmas út mentén árválkodik a Highwayman Inn. Egy ezerhétszáznyolcvanegyből datálódó okirat tesz először említést az ivóról: a tizenhatodik századból származó épületben akkortájt a Huntsman & Hounds pub üzemelt. Legfőbb bevételi forrását az átutazóktól, leginkább lovaskocsis kereskedőktől nyerte, akik a hajdani szemközti vámház miatt kénytelenek voltak megállni. A vámháznál befizetett útdíjakból egy modernebb, köves-sóderes út épült, ami felváltotta az addigi gyenge minőségű, letaposott ösvényt. Az italozó nevét ezernyolcszázötvenhatban Mason Armsra cserélték, mely a környék cotswoldskő bányáira utal (a mason szó kőművest jelent). Ezerkilencszázhatvanban keresztelték át Highwayman Innre, vagyis Betyár kocsmára. A vámház ma már nem látható.

A parkolóban áll egy replika lovaskocsi. Az eredetit ellopta néhány piától fűtött egyetemista, majd összetörte egy teherautó. A rusztikus kocsmában a hatalmas kandalló a specialitás.

Highwayman Inn, vagyis a Betyár kocsma

Falkland Arms – Great Tew

A kocsma Lucius Caryről, Falkland második bárójáról kapta a nevét, aki egyben író és politikus volt. Az ezerhatszázas évek elején rövid ideig Great Tew-n élt a családi kastélyban, hiszen tagja volt a Great Tew Circle nevezetű irodalmi körnek. Hovatovább Károly király oldalán harcolt az angol polgárháborúban. Egyébként a dél-atlanti Falkland-szigetek róla kapta a nevét.

Ezerhatszázhatvanhatos feljegyzések Horse & Groom néven említik a pubot. Akkoriban két csehó létezett a faluban, a Pole Axe volt a másik. A két szeszelde között komoly rivalizálás folyt, különösen ünnepek idején. Az akkori plébános oldotta meg a problémát, méghozzá igazságosan: a Gunpowder treason ünnepséget a Horse & Groomban, míg a May Dayt a Pole Axe-ben tartották. Később a bíróság költözött be a Horse & Groomba. Ezernyolcsszázharmincban vette fel a Falkland Arms nevet. A 20. század közepén, egy rövid időszak erejéig bérlő nélkül üzemelt a piálda, a helyi lakosok tartották életben.

Falkland Arms és a köcsögök

The Porch House – Stow on the Wold

A legrégebbi angol pub címre számos jelentkező van. A turistás, időközben modern ráncfelvarráson áteső Porch House annak ellenére beszállt ebbe a versenybe a kilencszáznegyvenhetes évszámával, hogy a fentebb említett Old Ferry Boat feltehetőleg már ötszázhatvanban árult cefrét. A fáma úgy tartja, hogy az inn helyén eleinte szeretetház működött, melyet a szászok szerkesztettek fából. Az eredeti vityilló hátsó, fából készült fala ma már a belteret díszíti.

A 16. században felhúztak egy kőházat, amely magába foglalta az eredeti fa épületet. A mai étterem rész kandallója szintén ebből a korból származik. A kandalló állítólag megvéd a boszorkányoktól.

Néhány évtizeddel ezelőtt a tulajdonos talált egy régi, penészes cipőt a kandalló fölötti rejtett szekrényben. Hosszú, keskeny lábbeli szögletes fejjel, amilyet az ezerhatszázas években hordtak és amit gyakran dobtak a kéménybe, hogy elűzzék az ördögöt.

A 18. és 19. században Eagle and Child néven futott a kocsma. A mai konyha alatti teremben pedig illegális kakasviadalokat rendeztek.

A függőleges és a vízszintes ritka vendég az alacsony mennyezetű Porch House innben