Bányászok és halászok, felháborodott adófizetők és akasztott pernahajderek. Ők mind öregbítették egy-egy szürcsolő hírnevét.

Ye Old Kings Head – Chester, walesi-angol határ

Az eredeti épületet a 13. században emelték, az volt az első kőház Chesterben és egyben a chesteri vár adminisztrátorának székhelye. A ma látható Tudor-kori, fekete-fehér gerendavázas műemléket ezerhatszázhuszon-kettőben húzták fel a régi alapjaira, a kocsma pedig ezerhétszáztizennégyben nyitotta meg kapuit. A palatetős háromszintes épület legfelső szintje a stílusnak megfelelően kiugrik, vagyis szélesebb, mint az alap. A kandallók I. Erzsébet idejéből vagyis a 16. század második feléből származnak. Tehát régebbiek, mint maga a viskó. Az angol polgári forradalom előtt Chester polgármestere, Randle Holme lakott itt. A gerendák egy része Nelson admirális elsüllyedt hajóiról származnak. Nelson volt az, aki leverte Napoleont a Trafalgari csatában, de közben belehalt a leverésbe.

Ye Olde Kings Head
 

Old Ship – Trefriw, Wales

Az Old Ship, – vagy ahogy a walesiek mondják: Yr Hen Long (ejtsd: őr hen long) – a turistáktól mentes Trefriw (ejtsd: trefrju) közepén áll, a snowdoni hegyek árnyékában, nem messze a Conwy folyótól. A 16. századi épület eleinte vámházként működött.

A 19. században Trefriw volt Wales legforgalmasabb belföldi hajókikötője. Fát, gabonát, gyapjút, fémet szállítottak a nagyobb tengeri dokkokba, mint például Liverpoolba vagy Dublinbe. A helyi fürdő pedig a turisták gigyelmét keltette fel, akik szintén hajóval érkeztek.

Egy falon lógó 20. század eleji nyári menetrend szerint sétahajók közlekedtek a tengerparti Conwy és Trefriw között. A menetjegy 1 shilinget kóstált. Naponta általában kettő járat indult, egy délelőtt, egy pedig délután. A folyó ma már nem hajózható.

A kocsma falain rengeteg helyi történettel, hajózással kapcsolatos fotó látható. Az egyiken például egy tengeri hajó, holott a tenger a falutól majd húsz kilométerre húzódik.

Piával borított mennyezet a Vén Hajóban

Ty Gwyn – Rowen, Wales

Snowdoniában, a Tal-y-fan hegyre vezető meredek úton található a 16. században emelt Ty Gwyn (ejtsd: Ti Gvin, magyarul fehér ház). A hófehér külső alacsony mennyezetet, vaskos gerendákat, és meleget adó kandallót rejt.

A 19. század vége felé St Asaph község püspöke szállt meg itt minden januárban, hogy felvegye az egyházi tizedet. Az anglikán egyház felé irányuló, efféle támogatás feldühítette az embereket. Nem csoda hát, hogy zavargások törtek ki. A lakók többsége ugyanis nonkonformista volt, tehát az uralkodó nézeteket, rendeket nem követték. Ezernyolcszáznyolcvanhétben az adófizetők képviselőket küldtek a pubba, hogy tárgyaljanak a püspökkel. Húsz százalék kedvezményt követeltek. A püspök nehezen állt kötélnek, végül tíz százalékos engedményben egyeztek meg. Bár az egyik képviselő őrjöngve távozott, ugyanis azt beszélték meg, hogy nem engednek a húsz százalékból.

A 20. század elején úgy hírdették a fogadót, mint a legideálisabb helyet a lábadozásra. Legalábbis az arisztokrácia számára. Még galamblövészetet is szerveztek nekik. Akkortájt Ye Olde Waterloo Hotelként ismerték.

Az ötvenes években teaházzá alakították és Blue Bird-re keresztelték át. Majd visszakapta a Ty Gwyn nevet és azóta minden pénteken, vagyis Fish-and-Chips napokon énekléssel szórakoztatják magukat a helyiek.

Fehér ház

Skirrid Mountain Inn – Llanvihangel Crucorney, Wales

A Skirrid Mountain Inn benevezett a “legrégebbi brit kocsma” versenyre. Ők arra hivatkoznak, hogy a legrégebben pubként bejegyzett pub az övék. Egyes elméletek szerint ezeregyszáztízben nyitott ki először. Bár nincsenek róla írásos emlékek. Annyi bizonyos, hogy a Skirrid Mountain a legrégebbi walesi piálda.

Eleinte találkozó hely és sörház húzódott meg a falai között. Sőt ezernégyszáznyolcvanötig az első emeleten székelt a kastélybíróság, amely száznyolcvan elítéltet kínált meg kötéllel. A sörszagú akasztások helyszíne a lépcsőház volt, ahol egy kötél ma is látható. Talán eredeti nyaklenyomatokkal. Utoljára az ezerhatszázas években lógott itt egy pernahajder: birkalopásért végezték ki. Mi mást lehetne még lopni Walesben?

A pub előtt lévő, úgynevezett felszálló kő szintén kuriózum. A lóra szállást segítette és akkor is itt volt, amikor az ezernégyszázas években egy bizonyos Owen Glendover felnyergelte csapatát az angolok ellen. Glendover walesi herceggé avatta magát, ezért úgy gondolta, jár neki az angol trón is. A kocsma elől indult a sereg. Szóra sem érdemes, mire jutottak.

A walesi skirrid szó jelentése törött, töredezett, egyenetlen. Mint a walesi hegyek errefelé. A legenda szerint, amikor Jézus meghalt a kereszten, villámcsapás és mennydörgés érte a térséget. A kocsmával szemközti hegyet a villám kettévágta, majd a nép elkeresztelte skirridnek.

Akasztottak kocsmája

Crow’s nest – Crow’s nest, Cornwall

A fehér falú kőépület az ezerhatszázas években épült. Egy bányakapitány otthonául szolgált, illetve itt vehették fel a fizetésüket a közeli bánya szorgos legényei. Alkalomadtán a bányászok is megszállhattak. Valaha az egyik ablak felett lengett egy harang, amely értesítette a szénbányászokat a pengetés esedékességéről. Gázsijuk egy részét zsetonban kapták, amit aztán a pubban beválthattak ételre vagy italra. Tehát a bánya által kifizetett bérek egy része visszavándorolt a bányához a kocsmán keresztül. Ámen.

A belső terek a bányászatra emlékeztetnek. Bányász emléktárgyak, lószerszámok lógnak a mennyezetről, mint például kengyelek, vagy sarkantyúk.

Ezerkilencszázötben a St Austell sörfőzde  vette meg a kocsmát háromszázharminc fontért, melynek akkori neve Sun Inn volt. Ezerkilencszáznyolcvanötben keresztelték át Crow’s Nestre. Érdekesség, hogy a kocsma cégére a crows nest szó mindkét jelentésére utal: nemcsak varjúfészket jelent, hanem árbóckosarat is. Na de hogy jön ide a hajózás, tisztelt bíróság?

A két kandallóból csak az egyik működik, a másikba egy asztalt tettek. Állítólag a működő kandalló feletti óra mindig tíz percet késik. Ha pontosan beállítod, fél nap múlva megint visszaáll a tíz perces késésre. De se kevesebb, se több nem lesz belőle.

Helyes fészek

Eliot Arms – Tregadillett, Cornwall

A borostyántól ki nem látszó, bájos, meghitt kocsma Square and Compassként is ismert. Épülete a 14. századból származik, de csak 1625-ben vált a szomjas polgárok népszerű találkozóhelye.

A 17. században Freemasons Lodgeként volt bejegyezve és a feltételesen szabadlábra helyezett francia foglyoknak nyújtott szállást. Mindezt két dokumentum is igazolja, mindkettőt egy konzulátus, a Maconne Lodge Consulate bocsájtotta ki a helyi Mária Magdaléna templom orgonistája számára. Az egyiket franciául adták ki 1762-ben, a másikat angolul 1763-ban. Viszont mindkét papíron francia aláírások láthatók.

A 19. század első felében rövid ideig egy kovácsműhelynek adott otthont a ház, de aztán visszatért az alkohol és elnevezték Eliot Armsnak.

Ez a tradicionális angol kocsma alig változhatott az évszázadok folyamán. Több pici helyiségből áll, a pult környéke egy valóságos lószerszám gyűjtemény. A kaja adagok pedig akkorák, hogy alig férnek el az asztalon.

Betyárul kinéző ivó

Pilchard Inn – Burgh Island, Devon

A Pilchard Inn egy árapályszigeten áll. Apálykor gyalogosan, dagálykor vízitraktorral ostromolható. Az ivó ezerháromszázharminchatban épült, és az akkori monostorhoz tartozott. A monostor ma már nem létezik.

A késdobáló eredetileg a szigeten és a környező anyaföldön élő halászokat látta vendégül, akik legfőképpen szardíniára, vagyis pilchardra halásztak. Évszázadokig a szardínia volt a legkeresettebb és a legnagyobb profittal kecsegtető hal. A belőlük nyert olajat kenőanyagként és lámpásokhoz használták fel, de a hajókat is ezzel tették vízhatlanná.

A halászokat aztán felváltották a csempészek, a kalózok és a hajótöröttek. A hajókat gyakran a sziget nyugati sziklájához csábították, ahol a zátonyok szétzúzták a gazdagon megpakolt hajókat. A fosztogatók pedig teli puttonnyal tértek haza.

Nem meglepő módon a Pilchard Inn díszletéhez tartozik egy hajós kormánykerék és egy olajlámpa. Ezenkívül kandalló, kőből rakott padló és fagerendás mennyezet gondoskodik a meghitt hangulatról.

A hal szagú kocsma az öböl felől

Warren House Inn – Devon

A kietlen és lakatlan Dartmoor-dombság tetején található, egy valaha fontos teherhordó útvonalon, cirka másfél mérföldre a legközelebbi háztól.

Hajdanán a kocsma az út túloldalán állt New House néven, de leégett. Errefel építették a mostanit ezernyolcszáznegyvenötben. A legenda szerint a régi piálda kandallójában égő parazsat lapáttal hozták át és a láng azóta is folyamatosan ég. A különbség csupán annyi, hogy míg akkortájt tőzeggel fűtöttek, ma már fával.

Eredetileg azért nyitott a csehó, hogy a közeli ónbánya közösségét kielégítse. Sikerült. Ugyanis a bányászok állandóan berúgtak. Egyszer még az is előfordult, hogy az egyikük a pubhoz közeli gránit kereszttel kezdett verekedni. Nem csoda hát, hogy a pub bérleti szerződésébe beleírtak egy tételt, miszerint a bérlőt három hónapos felmondással, és szerződésbontással sújtják, amennyiben a bányászok beszittyózva jelennek meg a munkahelyükön. Pláne, ha meg sem jelennek.

A legutolsó bányát, a Golden Daggert ezerkilencszázharmincban zárták be, így a pub magára maradt. Azóta pedig a legmagányosabb angol kocsma cím büszke tulajdonosa.

A tintázó egyébként az egész területhez hasonlóan Cornwall hercegnőjéhez tartozik. Még csak csatornázva sincs, minden önellátó. Az áram két generátorról jön, a főzéshez használt gáz pedig tartályból. A víz a gravitációnak köszönhetően érkezik a dombok felől. Egy durván havas tél könnyedén elzárja a külvilágtól. Ilyenkor helikopterről dobják le a segélyt.

A warren house név a közeli nyúltenyészetekből  – angolul warrenekből – ered és az ezernyolcszáznyolcvanas években aggatták a kocsmára. A főbejárat fölött lógó cégéren három nyúl látható. Hajdanán milliónyi tapsifüles szaladgált a dartmoori láp környékén. Amelyik nem szaladgált, a bányászok tányérján végezte.

Warren House Inn és a dartmoori pusztaság

Bearslake inn – Lake, Devon

A tizenharmadik századból származó pub neve mintha szemenszedett hazugság lenne. Se medve, de még csak egy tó sincs a közelben. A bear rész az óangol nyelvben erdős területet jelentett, míg a lake a falurész neve.

Egy devoni stílusú hosszúházból alakították át kocsmává. A devoni hosszúházak lényege, hogy egy fedél alatt éltek az emberek a jószágokkal, többnyire birkákkal vagy marhákkal. A házak általában domboldalra épültek, a kétlábúak laktak a felső részen, a négylábúak pedig a lentin és egy folyosó kötötte össze őket. Ha mindezt fordítva alakították volna ki, az állati ürülék ellepte volna a lakókat.

A tetőket jellemzően náddal borították be és a folyamatosan égő tűz melegítette fel az egész kócerájt. A legkorábbi egyszintes, nyeregtetős kőépületeknek nem volt kéményük, a füst egyszerűen átszűrődött a nádtetőn. A kémény, a kandalló, és az emelet csak évszázadokkal később jelent meg.

Devoni hosszúház egyik fele