Délkelet-Anglia és London szintén bővelkedik sztoritól fűtött kocsmákkal. Vonatrablás, illegális kakasviadalok és Hasfelmetsző Jakab, csak hogy néhány címszót említsek.

The Royal Standard of England – Forty Green

Az első két fejezetből kiderült, hogy jópár csehó áhitozik a “legöregebb brit kocsma” címre. Itt egy újabb jelölt: a The Royal Standard of England a kilencszázas évek óta üzemel. Akkortájt a szászok uralták a mai Angliát, akik hírhedten imádták az ale-t. Ráadásul Forty Green környékén dögivel termett az árpa. Nem csoda hát, hogy szeszfőzésre adták a fejüket. A mai épület elődje azért cseperedett kocsmává, mert itt gyűlt össze a jónép társalogni.

Ezerhatvanhétben megjelent Hódító Vilmos, aki bajtársának adományozta a térséget, amiért ő hajókkal támogatta a hódító királyt. A kocsma első neve, vagyis a The Ship innen ered. A legelső írásos emlék ezerkettőszáztizenháromból származik. A közeli penni templom oklevele tesz említést az italozóról. Penn község egyébként a Penn családhoz tartozott, amelynek leszármazottja az a William Penn, akiről elnevezték Pennsylvaniát.

A The Ship ezerhatszázhatvanháromban cserélt nevet. I. Károly király épp csatát vesztett Cromwell seregei ellen és ezer fontos vérdíjat tűztek a fejére. Egyik alkalommal a király megszállt a kocsmában és bár a fogadós tudott a vérdíjról, nem tett semmit. Később II. Károly került a trónra, aki szintén ellátogatott az amúgy a Windsor kastélyt és a Woodstock kastélyt összekötő úton álló ivóba. Apja bujtatásáért cserébe megadományozta a fogadóst, egyúttal beleegyezett abba, hogy a kocsma neve ezentúl The Royal Standard of England legyen. A Royal Standard of England egyébként egy zászló, amelyet az uralkodók használtak csatákban. Ez az egyetlen kricsmi Angliában, amely a teljes nevet használhatja.

Kandalló macskával és talán II. Károly király lábnyomával

A pub gyakori vendége volt az az útonálló, aki gyakran meglopta a gazdagokat, de a szegényeket nem bántotta. Parlamenti képviselőkre is utazott. Egyszer azonban egy politikus megúszta a találkát, szakadt ruhája megtévesztette az útonállót. Viszont ez a képviselő megszállt a Royal Standardban, ahol büszkén elmesélte a tintázó népnek, hogy járt túl az útonálló eszén. Este, amikor a képviselő már ágybabújt, megjelent az útonálló is a pubban, akinek továbbadták a képviselő sztoriját. Másnap a politikus is a kifosztás sorsára jutott, de csak a miheztartás végett.

Az útonállók arról voltak híresek, hogy soha nem tudták elkapni őket. A patkókat ugyanis menetiránnyal ellentétesen szerelték fel a lovukra. Sőt, a fentebb említett csibész kör alakú patkókat rakott a lovára.

Az ezerhétszázas évek végéig a kocsma csupán koedukált hálószobákkal rendelkezett. Emiatt alakult ki az a szokás, hogy a megszálló vendégek a fogadósra bízták a pénzüket, amíg aludtak. A Royal Standard akkori fogadósa azonban tippeket adott a betyároknak. Az árulásokból szedett jutalék sokszor több pénzt hozott a konyhára, mint a szobakiadás.

Ők már nem bízzák a fogadósra a vagyonukat. Talán ezért marha drága a hely
 

Ye Old Fighting Cock – St. Albans

Unalmas vagy sem, de egy újabb jelentkező a “legrégebbi pub” címre. A falán lógó emléktábla szerint a 8. században állt már itt egy kocsma. Egykori managere, Danny Hill írásban dolgozta fel elméletét. Azt állítja, hogy talált egy dokumentumot, miszerint létezett itt egy pub hétszázkilencvenötben. Hovatovább a helynek mindig volt bérlője. Bár hozzáteszi, hogy kizárólag pubra gondolt, tehát a szállást is adó inneket és taverneket nem vette számításba. A dokumentum szerint az ivó az Offa, merciai király által alapított monostorhoz tartozó St Germain kapu helyén épült hétszázkilencvenháromban. A ma látható alapok egyébként a 11. századból erednek.

A kocsmához tartozik egy nyolcszögletű, tölgyfa szerkezetes terem. Az ezernégyszázas években emelték John Moote apát idején és galambházként szolgált. Két évszázaddal később renoválták a termet, emeletet húztak rá és bár az alaprajz megmaradt, Round House-nak – azaz Kerek háznak – keresztelték el.

A 17. századtól a Kerek házban tartották a kakasviadalokat. Noha Cromwell betiltotta ezt a szórakozást, nem járt el kellő szigorral, ugyanis kedvelt időtöltés maradt a 19. századig. A kakasokat direkt erre célra tenyésztették, még acél sarkantyúkkal is ellátták őket.

Ezernyolcszáznegyvenkilencben vált hivatalosan történyellenessé a kakasviadal és ekkor cserélték le a kocsma nevét Fishermanre. Ezernyolcszázhetvenkettőtől újra Vén Verekedő Kakasok.

Adalékként még annyit, hogy az épület alatt egy alagútrendszer húzódik, melyet háborús időkben használtak.

A kakasviadalok egykori helyszíne
 

Mermaid Inn – Rye

A település egykori főutcáján található Mermaid Inn a 12. századból származik. Abból a korból csak a pincerész maradt meg. A história szerint eleinte híres ale főzőként üzemelt. A szállásért 1 pennyt kértek éjszakánként. A jelenlegi főépületet ezernégyszázhúszban húzták fel, a hozzátoldott részt a 16. században emelték Tudor stílusban.

Rye ma négy kilométerre fekszik a tengerparttól. Régebben azonban virágzó kikötőként tartották számon. Nem meglepő tehát, hogy elsősorban hajósok és csempászbandák látogatták a Mermaid Innt. De a reformáció elől menekülő papok is ismerték a helyet. Az utóbbiról egy tölgy panelbe vésett írás tanúskodik.

A Mermaid Inn szorosan kötődik egy csempészbandához, pontosabban a Hawkhurst ganghez, akik az ezerhétszázas évek közepén használták az inn titkos földalatti folyosóit. Az egyik ilyen alagút az Old Bell innt kötötte össze, ahol egy elforgatható szekrény volt a bejárat. A banda a Kent és Dorset közti partszakaszokat uralta és a Mermaid inn volt a második főhadiszállásuk. Legenda szól arról, hogy egy sikeres fosztogatás után feltöltött pisztolyokkal és asztalra felrakott lábakkal múlatták az időt. Senki nem mert nekik szólni. Elsősorban teában utaztak, de hordónyi brandyre, rumra és kávéra is rátették a kezüket. Egyszer ötszáz lónyi csempészárut tulajdonítottak el. Sőt, még egy vámhivatalt és egy adóhivatalt is kifosztottak

Manapság, mint másik ezer kocsma, a Mermaid Inn is a szellemek miatt ismert. Még tv adás is készült. A Most Haunted című sorozat Mermaid Innről szóló epizódjában a szellemvadászok a tizenhatos szobában ülnek tök sötétben, amikor hirtelen kinyílik a szobaajtó. De más furcsaságokat is rögzítettek. Kukkantsd meg: Most Haunted.

A szellem járta Mermaid Inn
 

Old Bell – Rye

Ezerháromszázkilencven körül épült, évszázadokkal később megtoldották. A neve egy ezerháromszázhetvenhetes történésből ered, amikor a franciák kifosztották a helyi Szent Mária templomot. Elvitték a harangokat, majd felgyújtották a várost. Egy évvel később bosszúhadjárat indult, hogy visszaszerezzék az ellopott ingóságokat. Az egyik harangot a kocsma kapta meg, a másikat pedig az egyik utcában akasztották fel. Utóbbi a francia támadásokat hivatott volt jelezni.

Az Old Bell történetében szintén megjelennek a csempészek. A Choof choof gang fészkelődött be ide és használta a Mermaid Innt összekötő alagutakat az ezerhétszázas évek közepén. Írásos emlékek vannak arról, hogy két razziát is tartottak a rendőrök, hogy visszaszerezzék a lopott árukat.

A pub előtt egy nyolcvan éves lila akác látható.

A vén harang kocsma

Chequers Inn – Forest Row

Az ezernégyszázötvenkettőből datálódó épület eredetileg három lakást rejtett. Ezt egy kút bizonyítja, amelyből a vizet nyerték. A kutat kétezer-ötben fedezték fel véletlenül, miután a kocsma átépítésekor az egyik építész beleesett.

Az inn egykor postai funkciókat is ellátott. A környékből összeszedett feladnivalókat innen Londonba szállították, ahol szortírozták, majd továbbították a célállomásokra. Ezenkívül az utazók megpihenhettek és lecserélhették fáradt lovaikat frissebb paripákra.

Ez a pub is híres a csempészekről. Az egyik legismertebb sztori épp egy postakocsi kifosztásáról szól, mely ezernyolcszázegyben történt. A kocsi megállt az ivónál, hogy felvegye a cuccot, majd amikor elindult, két csávó rajtaütött és elvitt ötezer fontot a tizennégyezerből. Hetekkel később elkapták őket, de alig hiányzott valami a megdurrantott összegből. A rablás helyén akasztották fel őket. Az eseményen háromezres tömeg vett részt. Ez volt az egyik utolsó nyilvános akasztás Angliában.

Három mondat az elnevezésről: Hódító Vilmos ezernyolcvanhatban nép- és birtokszámlálásba kezdett, ami alapján kivetette az adókat.  Az adóellenőrök kockás (chequered) ruhadarabot használtak a helyes adó kiszámolásához. Az adóhivatalokat ezért nevezik országszerte Chequersnek.

A kocsma kandallójánál látható egy régi késélesítő kő, kissé használt.

Chequers Inn

 
Ten Bells – London

Spitalfield talán leghírhedtebb és legódivatúbb kocsmája a 18. században nyitott ki először és Eight Bells House-ra keresztelték. Nevét a szomszédos Christ Church harangjairól kapta. Amikor a templomtorony két haranggal bővült, a kocsma átírta a nevét Ten Bellsre. Noha az idők folyamán a harangok száma előbb tizenkettőre, majd nyolcra változott, az ivó megmaradt a tizes számnál.

Inkább a címét cserélte le. Amikor a Commercial Street-et építették, lebontották az eredeti épületet és pár méterrel arrébb költöztették.

A viktoriánius időkben gyakran járt erre Hasfelmetsző Jack, aki prostituáltakra vadászott Spitalfield és a szomszédos Whitechapel környékén. Nem szexre vágyott, hanem skalpra. Legalább két nőt ölt meg ebben a kocsmában. A legenda szerint egyikük épp dülöngélt az alkoholtól, amikor a késelő rátalált. Egyébként úgy harminc évvel ezelőtt rövid ideig The Jack the Ripper – vagyis Hasfelmetsző Jakab – volt a talponálló neve.

A pub falait viktoriánus időkből származó, kék-fehér mintás csempe borítja. Az emeletet meg furcsa szag, mely a wc-ből jön. Az oda felvezető lépcsőn csapatva elő-előtör a félsz. Egyik koktéljukat ráadásul ‘gyilkosnak’ keresztelték el.

Ten Bells

 

Prospect of Whitby – London

A legrégebbi folyóparti kocsma ezerötszázhúsz óta méri az italt, bár erre csak a kő padlózat emlékeztet. Egykor az ördög tavernájának hívták.

A Temze fontos szerepet játszott az ivó történetében, ugyanis itt kötöttek ki először az Újvilágot megjárt brit kereskedőhajók. Például a mai Dominikai Köztársaságban felfedezett fukszia a kocsma udvarán lépett be először a brit szigetekre az ezerhétszázas évek végén. Másfél cent rumot adtak egy növényért.

A rakományok azonban felkeltették a csempészek és a fosztogatók érdeklődését is, akik gyakran kibérelték a kocsma emeletét. Zűrös ügyeiket nem osztották meg a földszinten italozó néppel.

Az egyik leghíresebb kópé Captain Kidd volt, akinek legnagyobb fogása ezerhatszákilencvennyolcból származik. Egy négyszáz tonnás kereskedő hajót vadászott le, mely aranyat, ezüstöt, szatént és selymet szállított. Lógott is miatta. A kocsma mellett, közvetlenül a folyónál felállított bitófán dobta be a kulcsot. A bitófa replikája ma is látható

Tehát nemcsak az új, különleges áruk öregbítették a kocsma hírnevét, hanem a kivégzések is. A sötét időkben kivégző dockként is emlegették a pubot.

A pub egyik terme egykor tengerészeknek kiírt boxmeccseknek adott otthont. De kakasviadalok is előfordultak.

A poharakra számos híres személyiség szájlenyomata ráragadt, mint például Rob Steigeré, Richard Burtoné, Kirk Douglasé, Frank Sinatráé, Paul Newmané, Muhammad Alié és Margit hercegnőé. Itt található az egyik leghosszabb ónötvözetből készült bárpult, amely leginkább a 19. században volt divat. A sörkert végében álló fal egyben Wapping és Limehouse körzetek határa.

A pult elől talán csak egy falábú, kampókezű kalóz hiányzik
 

Ye olde mitre tavern – London

A két szintes kocsma ezerötszáznegyvenhatban nyitott. Akkortájt nem Londonhoz, hanem Cambridgeshire-hez, pontosabban az ely-i megyéspüspökhöz tartozott. A tintázó a püspök szolgáinak épült és frakkba öltözött hivatalnokok őrízték. A legenda szerint a pub előtti udvaron állt egy cseresznyefa, melyet I. Erzsébet királynő körbetáncolt. A cseresznyefából eszkábálták az újjáépített kocsma falát.

Nem egyszerű megtalálni. A Hatton Garden egyik szűk kapualjából nyíló sikátor vezet oda. Földszinti terme elég pirinyó, tíz fő ha befér.

Ye Olde Mitre, vagyis a vén püspöksüveg
 

Old Bank of England – London

A City és Westminster határánál áll, és az egyik legszebb brit pub. Eredetileg két csehó éldegélt itt, a Cock és a Haunch of Venison. Mindkettőt aztán lebontották a Bank of England kedvéért. Királyi bíróságának adminisztratív osztálya költözött be és székelt itt ezernyolcszáznyolcvannyolctól ezerkilencszázhetvenötig. Kölcsönt már nem adnak, de élményt igen.

A bank pincéje egy alagútrendszer része volt, mely a monda szerint összekötötte a hírhedt Sweeney Todd fodrászatát és Mrs Lovett pite üzletét. Itt darabolta fel és főzte meg áldozatait Todd, majd töltötte meg húsukkal a pitéket. A gyanútlan vendégek mind a tíz ujjukat megnyalták egy humanburger után.

A Bank of Englandet egyébként ezerhatszázkilencvennégyben alapították. Privát bankként működött, de a kormányt szolgálta. Eredetileg azért hozták létre, hogy pénzt gyűjtsön a franciák elleni háborúra. Akkoriban tizenhét alkalmazottnak és két kapuőrzőnek adott munkát. A bank első góréja John Houblon volt, akinek az arcképe kétezer-tizennégyig visszaköszönt az ötven fontos bankjegyről. A bank pincéjében egykor aranyrögöket és királyi ékszereket tartottak.

Kocsma erkéllyel
 

Star Tavern – London

A buckinghamshire-i Ledburnnél, ezerkilencszázhatvanhárom augusztus nyolcadikán egy tizenöt fős banda kirabolta a Glasgow és London között közlekedő, tizenkét kocsiból álló és hetvenkét postai személyzettel utazó postavonatot és elvitt két egész hat tized millió fontot. Mai értéken számolva cirka tizenöt milliárd forintot. Mindezt tették úgy, hogy nem sült el egy fegyver sem. A vonat megállításához megmanipulálták az egyik szemafort: letakarták a zöldet, a pirosat pedig rákötötték egy külső elemre. A piros miatt a vonat megállni kényszerült. Eztán felugrottak a vonatra, leütötték a pilótát, majd egy felbérelt mozdonyvezető – a tizenhatodik társ – egy kirámoláshoz alkalmasabb helyre, cirka fél mérfölddel arrébb gurította a szerelvényt. Ez volt a világtörténelem egyik legjobban megszervezett pénzlopási akciója. A zsozsó azóta sem lett meg.

Az egyik lókötő hónapokat töltött azzal, hogy megismerje a vasút üzemelését és megbarátkozzon a vasutasokkal. A gengszterfőnök Bruce Reynolds, alias Napoleon huszonöt évre került rács mögé, amiből végül csak tíz lett. 2013-ban halt meg.

Hogy jön ide ez a sztori? Az egész akciót a Star Tavernben tervelték ki.

Még mindig elég sok tervszövő látogatja a kocsmát