Olbia nem tartogatott több meglepetést, így hát felkerekedtem Szardínia északkeleti szeglete felé. Palau környéke és a Maddalena szigetvilág varázsolt el. Illetve egy kalandos kajaktúrára készültem.

Az előző nap leégett és megduzzadt homlokom és fejem búbja továbbra is csúnyán nézett ki. Hogy védjem a forró sugaraktól, kék törölközőmet kineveztem turbánnak. Úgy is mondhatnám, a beduin divat szerint éltem a következő napokban.

Olbiából Porto Rotondoba utaztam. A csendes, unalmas tengerparti faluban csupán a kikötő yachtjai mocorogtak. Azok is csak a hullámok miatt. A lakatlannak tűnő településen szálltam volna át a Golfo di Aranci elbűvölő partszakasza és strandjai felé, de bebuktam. Nem volt mire átszállni. Hogy ne maradjak élmények nélkül, becserkésztem egy tubusnyi naptejet.

Egy rögtönzött programváltoztatás Costa Smeralda felé vezényelt, de ezúttal sem ment minden gördülékenyen. Busz híján stoppolásra adtam a fejem Porto Rotondo külterületén, hogy visszakeveredjek az észak-déli országúti folyosóra. Egy marokkói baráti társaság vett fel, de csak egy pár kilométerrel segítettek ki. A semmi közepén, egy elágazásnál ugrottam ki a kocsiból. Innen három kilométeren át, egy bekötőúton csapatva ostromoltam azt a bizonyos folyosót. Egy élelmiszerüzletenél lyukadtam ki. Gondoltam, feltankolok. Egy tálka eper miatt percekig álltam sorba, amely annyira lassan, olaszosan haladt, hogy a kinézett busz az orrom előtt suhant el.

Porto Cervo kikötője

Jobb ötlet nem lévén újfent autósoknak kezdtem integetni. Szerencsére megsajnált egy pacák, de az a bizonyos Costa Smeralda partszakasz nem esett neki útba. Mivel nem akartam az időt újabb sofőrfogással tölteni, oda tartottam, ahova ő is, azaz Porto Cervóba. Jól jött a segítség ezen az alig húsz kilométeres szakaszon.

Porto Cervo és kikötője csilliomosék yachtjáról híres. A világ száz legnagyobb yachtja közül több itt vesztegel. A nyári szezonban az itteni hotel árak elérik az éjszakánkénti ezerötszáz eurót. Állítólag egy ház négyzetméteréért 300 ezer eurót is elkérnek.

Dehát ezért jöttem. Még otthon kinéztem magamnak egy yachtot meg egy nyaralót. Csak azért stoppoltam idáig, mert eladtam még az alsónadrágomat is. A csuklómra rögzített aktatáskában viszont hoztam a yacht és a nyaraló árát. Ekkor ért a kellemetlen meglepetés: pénzemért csak makett yachtot és makett nyaralót kaphattam volna. Lehet, elnéztem pár nullát a hírdetésben.

Egyébként valami Svájcban született perzsa herceg, üzleti mágnás és versenyló tulajdonos kezdte felverni az árakat. Ő Aga Khan, a világ leggazdagabb uralkodóinak egyike, csekély 800 millió dolláros vagyonával, közte egy ötven méter hosszú yachttal. Remélem, neki telik alsónadrágra.

Ennyit Porto Cervóról. Ide sem jövök többé.

Még mindig a yachtok között szenvednék, ha buszra kezdtem volna várni. Stoppal folytattam az utat egészen Arzachenáig. Azért oda, mert a pilóta ott lakott és éppen autózott haza. Ebédre értünk a kisvárosba, így hát itt megebédeltem. Majd buszt is találtam, amivel eljutottam végül Palauba. Bárcsak a Csendes-óceánban fekvő Palauról számolhatnék be, de be kell érni a szardíniaival.

Palau, Acapulco strand

A városkától nyolc kilométerre, Li Pintimeddi településrészen foglaltam szobát. A tulaj felajánlotta, hogy elugrik értem, ha felhívom őt, amint Palauba érek. Mielőtt telefonáltam volna, körbejártam ezt a forgalmas, tengerparti üdülőhelyet. Különösebb látnivalót azonban nem találtam. Gondolom, az utazók elsősorban a strandok és a Maddalena szigetet összekötő kompok miatt keresik fel ezt a helyet.

Így hát hívtam a szállásadómat, hogy ugorjon el értem. Néhány perc múlva egy kis esővel karöltve megérkezett és elfuvarozott a házikójához. Remek környék, remek lak. Egy mindentől távol eső tanyán találtam magam. Teljesen zöld övezet. A kert telis tele mediterrán növényekkel és macskákkal.

Na igen, a szállás neve La Gatta sul Tetto, azaz Macska a háztetőn. Furcsán hatott volna, ha egyetlen egy macska sem nyávogott volna itt. Lényegében egy földszintes házikót osztottak fel néhány szobává. A szobák bejárata a teraszról nyílt. Nagyon szépen be volt rendezve. Szuper kellemes, csendes hely. Tökéletes választásnak bizonyult.

Vacsorára elgyalogoltam az országút mentén található étterembe, ahol kolbászos, paradicsomos gnocchit burkoltam. Igazi szárd kaja. Nem is csalódtam. Azt hiszem, ha valaki csalódik az olasz ízekben, annak feltétlenül fel kell keresnie orvosát.

Li Pintimeddi, Macska a háztetőn

A reggelit szobára hozták. Egyszerű, csomagolt, de finom történetek. És még a bőség is megfelelt.

Előző nap a tulajnő felajánlotta, hogy eldob mindenhova, ahová csak szeretném. Ennek ellenére gyalog indultam el az öt kilométerre fekvő csirkekikötőbe. Azt hiszem, ez utóbbi szó magyarázatra szorul: Porto Pollo a hely neve. Én csak lefordítottam.

Hogy miért jöttem ide? Hát egy hatalmas nagy kalandra készültem. Egy igazi kihívásra. Igazából ez volt a legfőbb ok, amiért Szardíniát választottam. Otthon órákat ültem az internet előtt, hogy megtudjam szervezni ezt a merész dolgot. Kapaszkodj meg: kajaktúra Korzikára és vissza.

Úgy gondoltam, hogy ha Chuck Norris képes arra, hogy visszanézzen egy disznóvágást úgy, hogy betesz egy szelet szalámit a dvd lejátszóba, akkor én is képes vagyok teljesíteni ezt a kétszer huszonegy kilométeres, a közbeeső apró szigeteket is érintve kétszer huszonöt kilométeres szakaszt. Nem itt a legkeskenyebb a két sziget közötti szoros, Santa Teresából csak cirka tizenkét kilométer lenne, de ott senki nem kölcsönöz kajakot. Az internet szerint Porto Pollo a legközelebbi szardíniai hely Korzikához, ahol ilyen vizijárművet lehet bérelni.

A felkészülés során megfejtettem, hogy a reggeli órákban nyugodt a tenger, éppen ezért egy reggel 7 órás startot terveztem. 10 óra táján kötöttem volna ki Korzikán, majd egy rövid pihenő után legkésőbb délután 2-re vissza is értem volna Porto Pollóba. Szóval a terv összeállt. A kölcsönzőt most csak bejelentkezés és megbeszélés céljából kerestem fel, a túrát a következő napra időzítettem.

De nem volt kajakjuk! Azt a rozsdás vasmacskáját! A kölcsönzős elhitette velem emailben, hogy van, közben meg csak egy ócska, szaros, beülő nélküli járgánya volt. Strandra tökéletes, de tengeri kajaktúrára aligha. Pedig leírtam neki részletesen a tervemet. Ráadásul fogalomzavarban is vannak: a ráülős kajak nem egyenlő a tengeri túrakajakkal. Nem rossz egy vízisport kölcsönzőtől.

Szörfös Porto Pollo hullámain

Hoppon maradtam. Mély fájdalommal feladtam álmaimat. Szörfözésen kezdtem törni a fejem, de akkora hullámok támadták a homokos partot, hogy úgy gondoltam, jobb a békesség. Ez túl nagy falat lett volna nekem.

Előkotorásztam egy B tervet, amelynek segítségével Palau irányába kalauzoltam magam. Az első pár kilométeren gyalogtúráztam, majd francia turisták vettek fel egy Fiat 500-assal. Mint ahogy én is, ők is Maddalena szigetére készültek. Palauban megváltottam a jegyet a kompra és már szeltük is a vizet. Közel tizenöt percnyi hajókázás után horgonyoztunk le.

Ahhoz, hogy a lehető legtöbbet lássam Maddalenából és a szomszédos, egy töltésúttal összekötött Caprera szigetből, biciklit béreltem. Útközben megpihentem egy kocsmánál és betoltam némi bruschettát. Igazi, helybelieknek készült bruschetta (ejtsd: bruszketta), ami turista helyeken nem kapható. Vagy ha kapható, sokkal drágábban. A törzsvendégek meg csak bámultak, mint akik még nem láttak errefelé vadidegent.

Kövek Caprera tengerpartján

Átérve a nemzeti parkká nyílvánított Caprerára, először a déli strandokat céloztam meg. Porto Palma partjainál bóklásztam egy keveset, majd valami keskeny és bozótos ösvényen vergődtem át a sziget keleti partjára. Mondanom sem kell, egyik partszakasz szebb volt, mint a másik. A keleti parton aztán elállták az utamat a sziklaszirtek, no meg a tenger. Egy cserjésen vergődtem át, míg kiértem egy keskeny országútra. Csoda, hogy a bringa gumija nem adta fel.

Feltekertem a sziget északi felébe. Egy gyalogút elején, egy szikla tövében leraktam a biciklit, majd mintegy fél óra csavargás után felfedeztem a Cala Coticcio-t (ejtsd: kala koticcsó).

Caprera, Cala Coticcio

A világ egyik legszebb vadstrandja hevert a lábam előtt. Hogy mekkora élménnyel lettem gazdagabb, csak az képes felfogni, aki elvetődött már arra. Homokos strand, körülötte sziklák, a víz türkízkék és kristálytiszta, mint Tahitin és nem nyüzsögtek az emberek. Történetesen én voltam az egyetlen a strandon. Kell ennél több?

Csak azt bántam, hogy nem hoztam magammal sátrat. Egy egész napot eltölthettem volna lazsállással. Kiváncsi lennék, hogy a nyári időszakban mennyire zsúfolt. Még ha az ösvényig autóval is jön az ember, az utolsó fél órát gyalog kell megtenni a vadonban, sőt egy szakaszon lefelé kell mászni. Nem hinném, hogy sokan tennének ennyit az ügy érdekében. De nem baj, ha nem népszerű. Szívesen törzshelyemmé tenném. Az sem érdekelne, hogy nincs semmilyen szolgáltatás a strandon. Éppen ezért vadstrand. Megtölteném a kosaramat elemózsiával, mint Piroska, hoznám magammal a sátrat és élvezném a természetet, amíg nem jön a farkas. Az meg úgysem jön.

Az észak felé néző szomszédos öböl is szép, bár eléggé köves és sziklás. A víz által kikapart sziklaformációk viszont érdekesek.

Caprera, fejfedős kalandor

Sokat nem ábrándozhattam, mert vissza kellett vinnem a bringát, no meg az sem volt mellékes, hogy a komp nem közlekedik éjjel-nappal. Garibaldi nyugdíjas éveinek otthont adó kúriája mellett elgurulva, este fél hat körül értem vissza a sziget fővárosába, La Maddalenába, ahol leadtam a brinyót.

A komp indulása előtt végigfutottam a bájos tengerparti település központján. Talán a Haditengerészeti Múzeum az egyetlen különleges látnivaló, ettől függetlenül imádnivaló hely. A nyugodtabb szigeti életet, a szűk sikátorokat, a Garibaldi teret abszolút megérte felfedezni.

Amint visszaértem Palauba, felhívtam a vityilló tulajnőjét, hogy guruljon el értem. Készségesen elém állt kocsijával néhány percen belül. Kedves volt a nőtől, hogy szinte azonnal teljesítette a kérésemet. Mindent a vendégért! Először olaszul diskuráltunk, de amikor kiderült számára, hogy Angliában élek, angolra váltott. Nem emlékezett viszont arra, hogy fogadott-e valaha magyar vendégeket. Bíztam abban, hogy valamiben első lehetek, de nem derült ki.

La Maddalena