Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
Az előző részben említett pázsitos fennsíkon folytatódik a Cotswold Way. Itt csapjuk agyon a starttól számított huszonötödik kilométert. A fennsík azonnal észak felé néző erkéllyel lep meg. Nem vicc. A domb peremén húzódó kőkerítés az erkélykorlát. Bár sok fa az útban van, a tágasabb rések megmutatnak egy lábunk alatt heverő síkságot. Van egy hasonló, nyugatra néző erkély is. Fák nélkül, parádésabb, dimbes-dombos panorámával.
Innen nézte végig az öreg Thomas Cromwell, – az egyházgyülőlő VIII. Henrik egyik minisztere – hogy ég le a völgyben álló Hailes apátság. A nézéséért emelhették az ugyanitt álló Cromwells seat műemléket. Vagy a járásáért. Messze, a völgyben feltűnnek Winchcombe házai. Oda igyekszik a Cotswold Way.
De előbb lefordul a dombtetőről egy magasztos bükksoron át, majd sok legelésző birka között visz lejjebb és lejjebb. Kilyukad az apátság maradványainál. Mellette gyümölcsfarm és camping. Itt kellett volna megszállni?
A Hailes (ejtsd: héjlsz) apátságot 1246-ban alapították. A legenda szerint Krisztus vérét őrízték itt. Emiatt népszerű zarándokhellyé vált. VIII. Henrik országos templombezárási projektje 1539-ben akasztott lakatot az apátságra. Henrik szerint Krisztus vére csupán vakítás. Valójában kacsavért őríztek. Az se rossz. Olaj rá, só, bors, kevés majoránna, oszt hadd szóljon.
Ma már csak a kerengő maradványai és az alapok láthatóak. Feltéve, hogy nyitva van. Mert a szerencse nem szegődött mellém. A rom nyugati falához közel is elhalad a Cotswold Way. Némi kőfal és boltív kivehető a gaz mögül, de kevés a tapasztalatszerzéshez.
Az apátság romjától Winchcombe-ig húzódó, szántóföldeken és réteken átrohanó szakasz nem érdekfeszítő. Winchcombe viszont az. Csodás település, sok érdekességgel. És sok emléktáblával. Harminc kilométer kipipálva. A százhatvannégyből – teszem hozzá. Tehát messze még a Cotswold Way legvége.
Winchcombe legfontosabb látnivalója a 15. századból eredő, magántulajdonban álló Sudeley Castle (ejtsd: szjúdli) a település határában, egy óriási park közepén. Az egykori királyi rezidencia IV. Eduárd, III. Richárd és VIII. Henrik testszagát is beszippantotta.
Aztán VIII. Henrik utolsó felesége, Katherine Parr élt itt, miután a király halála után hozzáment Anglia admirálisához. A nő sírja a kastélyhoz tartozó Szent Mária templomban található. Egyik foga és hajcsatja pedig a kastélymúzeumban. Ő az egyetlen királynő, akinek a sírja magánterületen található és az egyetlen, aki VIII. Henrik feleségének mondhatta magát, de túlélte a házasságot.
A 17. századi angol polgárháborúban I. Károly király székelt itt, mialatt megpróbálta meghódítani Gloucestert. Nem sikerült. Ehelyett jelentősen megsérült a kégli, hála Oliver Cromwell ágyúgolyóinak.
Eztán senki le sem tojta a kastélyt. Több évszázados pusztulás következett. 1830-ban egy gazdag kesztyűkészítő vette meg és hozatta rendbe. Azóta az ő leszármazottai élnek a birtokon. Vagy ő maga.
A jegyárustól egy parkos sétány közelít a kastély felé, miközben átszeli az egykori csűr romos épületét, majd elsasszézik egy kacsaúsztató mellett.
A kastély nyugati szárnyában, a korabeli konyhából indul a kiállítás és a Dungeon toronyban folytatódik. Több szinten szinte semmi. Háborúról és uralkodásról mesél, de kevésbé érdekes. A Dungeon torony 19. századi helyreállításakor találtak itt egy csontvázat. Régebben börtöncella lehetett a torony alagsorában. A torony emeleti része csak a sznobizmus eredménye, katonai funkciót nem látott el.
Következik a belső udvar és szemben az egykori bankett terem romjai. Majd a gyönyörű “fehér kert” középen a szökőkúttal. A látogatás a kastély keleti szárnyában folytatódik. Na, ez már döfi.
Néhány ma is használatban lévő helyiségen keresztül mutatják be a kastélyi életet. Persze minden helyiséget nem tárnak a kiváncsi látogatók elé. Valahol a kastély urának és családjának is élnie kell. Nem illik őket csak úgy, a jegyünket lobogtatva, főzés vagy lábápolás közben zavarni, és bekiabálni, hogy megjöttünk.
A keleti szárny bejáratától jobbra nyílik az úgynevezett reggeli szoba. Kellős közepén pár koszos zokni levágva. A barna fa falburkolathoz, a fehér kandallóhoz, a ritka antik festményekhez és bútorokhoz modern ébresztő óra dukál.
A gazdag könyvtárban négyszáz éves köteteken áll vastagon a por. A Hátizsákkal címűt nem ismerik. A falon Ádám és Éva jelenik meg faliszőnyegbe hímezve. A legérdekesebb viszont egy brutál vastag, fényképes útinapló lenne, mely a terem közepén álló faragott asztalon hever. Sajnos nem megtekinthető. A ház egyik korábbi urának kétéves európai nászútját eleveníti fel. A teremőr nem tudta megmondani, jártak-e Magyarországon.
A Chandos szoba is bámulatos a sötétbarna baldachinos ággyal, a különleges, világoszöld tapétával, a bordó függönyökkel és a kandallóval. A Chandos grófoké volt a kégli a polgárháború előtt, innen a szoba neve.
A lakásból kilépve a Szent Mária templom hívogat. Mintegy kétszázötven évvel ezelőtt, az akkor éppen romos templomban fedezték fel Parr királynő koporsóját egy gipsz fal mögé rejtve. Annyira be volt bugyolálva a holttest, hogy múmia szerűen megmaradt. Azóta a sok koporsónyitogatás miatt szétfoszlott. Csak az okostelefonja maradt épségben.
A kastély utolsó állomása a szomorú fácános. A világ minden tájáról idehurcolt fácánok szűk ketrecekben éldegélnek. Lábunk a Beesmoor patak feletti hídon át és a kapuépületen keresztül hagyja el a kastélyparkot. Tüstént visszaköszön a makkal jelzett Cotswold Way tábla, de Winchcombe, az egykori gyapjú fellegvár tartogat még meglepetéseket.
A központ felé haladva, az Isbourne patak felett átnyúló kőhídon túl, mindkét oldalt feltűnik egy-egy kőből épült, romantikus sorház. Fából tákolt, fedett bejáratokkal rendelkezik. A sorház sarkánál jobbra kanyarodva a főtér emel kalapot. Itt található az 1865-ben épült, tíz lakásból álló alamizsnaház. A szegények és az öregek megsegítésére hozták őket létre. Szerepe nem sokat változott azóta sem. Közben a Sudeley kastélyból nyugdíjba vonult szolgák laktak itt ingyen és bérmentve. A kastélyfő fizette a költségeket. Ma meg kizárólag helybeli nyugdíjasok költözhetnek be.
A főutcán kelet felé sétálva feltűnik, hogy nem a Cotswoldsre jellemző, aranyszínű házak dominálnak. Elég vegyes a kép, de pompás. Befészkelte magát néhány fekete-fehér és fekete-drap favázas viskó is. Viszont a nyugati felében, a templom után visszaköszönnek az aranyszínű kuckók.
A templomot Szent Péter tiszteletére szentelték fel a 15. században. Különlegessége a kétszer nyolc boltív a hajó két oldalán, illetve az oltár feletti festett üveg, melyen egy bárka és egy vízen járó Jézus látható. Kívül a kőből faragott vízköpők érdekesek. Talán szörnyeket ábrázolnak.
A templom szomszédságában valaha egyházi iskola működött. Csúcsíves bejárata mintha egy templomhoz tartozott volna. A ház nyugati falán egy kereszt feszít Krisztussal együtt.
Az iskolaépülettel szemben egy emléktábla arról árulkodik, hogy már 1200 környékén adtak neveket az utcáknak. A mostani Gloucester street akkortájt Beatestret néven volt ismert és a házak nagy részét posztószövők lakták. Egy újabb emléktábla a Mill (Malom) utcában régi malmokról mesél, melyek a falu déli határában csobogó Isbourne patak mentén működtek. Egy sem maradt belőlük.
Mégodébb a fő utcán, a sok Cotswoldsre jellemző aranyszínű lakóház között áll egy oda nem illő. Ablakai hatalmasak, annak gótikus ívei egyszerűek. A bejárat a csúcsgótika képviselője.
Végül a Corner Cupboard kocsma kívánkozik ide. Cotswolds egyik leghangulatosabb ivója. Két részből áll: a piáldából és a kajáldából. A piálda egyik sarkában látható fénykép szerint az utolsó lovas postakocsi 1913. december 31-én érkezett a faluba Cheltenhamből. Január 1-től motoros járgányok váltották fel őket. A pub történetéhez koppints az alábbi fotóra.
A kastély felé vezető úton vár a makkos Cotswold Way tábla. A falu déli határában elterülő mezők felé mutat. Legközelebb egy óriási, füves magánterület hökkent meg, de szabad a behajtás. Ott bukkan fel még egy irányt mutató oszlop. Felküld a telken túl, egy bűn meredek, mezei domboldalra. Kissé udvariatlan. Próbára tesz. De legalább pazar a kilátás.
Érkeznek a bükkfák, és egy erdei ösvény visz tovább felfelé. Egy tábla jelzi: Belas Knap. A következő percek azzal telnek, mi lehet az a Belas Knap. Köze van a Bélákhoz? Esetleg A legényanya című filmhez? Fenn a dombtetőn derül csak ki: gyep borította bucka. Háromezer-nyolcszáz éves temetkezési hely. Földalatti bejáratait lezárták. Egyszer egy ásatás során harmincegy holttest maradványaira és némi kerámiára leltek. Talán egyszer megtalálják a szemüvegemet is.
A Cotswold Way halad tovább a feketeszeder bokrok mentén. Rengeteg szeder. Cotswolds legnagyobb szeder zarándokhelye talán. Az egyszerű túrázó nem bír magával. Végre nassolnivaló!
Csakhogy közben szeretett makkunk elhesseget a szüretről. Méghozzá egy mezőn keresztül, a lejtős Breakheart erdőbe. Hogy az erdő kinek törte össze a szívét, nem tudni (break = tör, heart = szív). Sokkal odébb, a mezőgazdasági telep marhái sem tudják. Csak bámulnak, mint örömlány az üdülési csekkre.
A telepet elhagyva a makk egy istállóhoz vezet. Mögötte elágazásnak ütközik. A figyelmetlen vándor, követve az előtte haladókat, véletlenül letér a Cotswold Wayről. Ott, abban a pillanatban persze ez nem tűnik fel. Fantasztikus táj kárpótolja.
Például egy tó az Isbourne patak forrásához közel. Mögötte zöldellő, fákban nagyon ritka dombok és völgyek. Arra indul tovább a nyom. A völgy annyira szűk katlanná válik, hogy a meredek domboldalak szinte összepaszírozzák a vándort.
Az ösvény elkezd felfelé kúszni. A táj továbbra is imádnivaló. Főleg, miután az addig köves talaj egy jobb leágazás után füvesre változik. Mintha nyírnák a füvet. Vagy a birkáknak jó a szemmértéke és precízen rágnak. Zöld szőnyeg a javából. Feltűnnek a még magasabb, kopár púpok. Nem úgy a fák. Panoráma viszont igen: hát mögött Winchcombe integet.
Ez Cleeve Hill. Hatalmas és népszerű kirándulóhely. Egy-egy rekettyés, golfozó és terepbringás kerül a látómezőbe. Csak a Cotswold Way makkja nem. Aztán a messzi távolban egy alacsony kőoszlop mintha dombtetőt jelezne. Elcsábít. Megvan a makk! Köszi dombtető.
Ez Cotswolds legmagasabb pontja a maga 330 méterével. A panoráma pedig mesés. Különösen nyugati irányba, ahol felsejlenek a nyolcvan kilométerre fekvő walesi hegyek is. A makk Cleeve Hill sziklás pereme felé rugdos tovább a még nagyszerűbb kilátás érdekében. Immáron Cheltenham is látható. Eddig Cleeve Hill adja a legnagyobb természeti élményt a túra kezdete óta.
Egy fém kapun át hagyja el az ösvény a mesés tájat. A domboldalban andalog végig. Elágazás üti fel a fejét. A bal ág a Cotswolds Wayt választja, mely a magaslaton megkerüli Cheltenhamet, a jobb ág a lejtőt, a kitérőt és a várost. Megéri a kitérő?
Cheltenhamben kerül pipa negyvenhat kilométer mellé. Pont a főutcája unalmas, hangulattalan. Kivéve talán a végében álló, 1661 óta működő kocsmát, a fekete-fehér, favázas Old Restorationt.
A központban egy információs tábla ismerteti a fontos látnivalókat. Kiderül, a város neve hivatalosan Cheltenham Spa, ami az egykori gyógyfürdőre utal. A gyógyforrást 1716-ban fedezték fel. A hírre a tehetős polgárok hamar reagáltak. Sorra épültek az elegáns villák és parkok. A belvárostól északra található Pittville park és a csónakázó tó ennek eredménye. Itt áll az úgynevezett Pump room is, ahol a köszvényt, reumát és székrekedést gyógyító víz megkóstolható.
A sétálóutcától délre néhány emléktábla virít. A város szülötte Edward Wilson, aki Scott kapitány jobb keze volt és két antarktiszi expedición is részt vett. Az elsőn a szánhúzó kutyái döglöttek meg, a másodikon ő maga. Egy hóvihar végzett vele a sátrában 1912. március 29-én. De legalább rálépett a Déli Sarkra. Méghozzá 1912. január 12.én.
Ettől az emléktáblától egy köpésnyire a Neptun szökőkút pöfékeli a vizet, mögötte pedig egy palotának is beillő, muskátlikkal díszített, neoklasszikus elemeket magán hordozó önkormányzati épület.
Délebbre még két városi park található. Az egyik sok-sok virággal. A másik nem. Az út végén a kör alakú Rotunda nézelődik, amely egykor a gyógyfürdő épülete volt. Vajon miért nem virágzik itt a gyógyturizmus? Elapadt a gyógyforrás? Nem érdekli az angolokat a terápia?
A Rotundával szemben elterülő Montpellier park déli oldala lendít vissza az áhított makk felé. Hirtelen oldalba bök a fentebb említett Edward Wilson szülőháza. Aztán a Cheltenham College integet.
Rendkívül szépen faragott épületkomplexum templomokkal, kerengővel. Mini Oxford. Portás bácsi szigorú, magánterület lévén elzavar. Az egyik templom ajtaja azonban nyitva. Most vagy soha. Hoppá, ez a menza. Templomban? Kívül pöpec, misehelyeken megszokott díszek, belül piros mennyezet, professzorok arcképei, festett ablaküvegek és kevés bejövő napfény. Romantikus menza.
A másik templomot Szent Mária és Szent György tiszteletére szentelték fel, homlokzata gazdagon faragott. Viktória királynő és fia, VII. Eduárd király őrzi a bejáratot. Felette a suli címere. Túloldalt hatalmas neogótikus ablak. Csak egy vézna tornya van. Az oskolát 1841-ben, Viktória uralkodása alatt nyitották.
Megérte letérni a Cotswold Wayről?
A Cheltenham College-től a város déli határa a cél. Ott egy parkolótól indul fel az a turista út, mely egy fenséges bükkfaerdőn és bitang meredek kapaszkodókon visszavezet a Cotswold Wayre. Elhalad a földből kiálló, ördög kéményének nevezett sziklaoszlop mellett. Amíg a tetőre nem ér, nincs ünnep. Akkor sincs. Kimerít a kaptató. Újabb bámulatos panoráma nyugati irányban, Gloucester felé.
Makkunk vezet tovább dél felé fenn a tetőn. A széles útvonal egyszer csak talpnyira szűkül. Majd némi feketeszeder mellett lezúdul a dombról. Rá egy meredeken emelkedő betoncsíkra. Beront egy lejtős földútra. Annak mentén gabona. Meg fácán. A kettőből finom ebéd készíthető.
Makkunk ráterel egy csendes műútra és sokáig nem enged le róla. Hirtelen jön a jelzés. Az út menti fáktól alig látni. Beküld az erdőbe. Egy domb ormán kalauzol tovább. Két párhuzamos útvonal fut egymás mellett, közte kerítés. A párhuzam ellenére a két út egyszer csak találkozik. A bükkösből egy hatalmas rét rángat ki. Tökéletes sátor- és pihenőhely. Ez már a Crickley Hill. Ötvenhat kilométer kipipálva.
