Szokásaimtól eltérően csoportos luxus utazásra neveztem be. Életemben másodszor láttam hutiát és először leguánt. Majd Santa Clarában néztem szét, ahol minden Che Guevaráról szól.

Előző napi trinidadi cirkálásom során megállított egy leguánt ábrázoló plakát és annak tulajdonosa, egy utazási iroda. Regisztráltam, majd a fogamat szívva kipengettem a kirándulás húzós árát.

Szóval a program reggel kilenckor startolt az Ancón-félsziget egyik hajókikötőjéből. Miután toboroztam néhány francia utastársat Trinidad központjában, egy taxi segítségével a starthelyre siettem. Némi várakozás után fedélzetre szállt a csapat és egy szuper katamaránnal szeltük a hullámokat.

A csomagban sznorkelezés is szerepelt, méghozzá a nyílt vizen, a Karib-tenger egy sekélyebb területén. Kitűnő program. Valamennyien élvezettel úszkáltunk a korallok és a halak között. A szerencsésebbek még egy barrakudát is felfedeztek. Szerencsésebbek, mert nem támadta meg őket. Én viszont egy foszforeszkáló sötétkék szirtihalra lettem figyelmes, amely a korallok között rejtőzködött.

Karib-tenger, foszforeszkáló szirtihal

Az úszkálás után továbbcsorogtunk a közelben elterülő Cayo Iguana szigetre. Fehér homok, pálmafák, kristálytiszta, türkíz tenger, napsütés, leguánok és hutiák.

Cayo Iguana, a paradicsom

Utóbbiakkal, kíváncsi természetük miatt hamar összebarátkoztam. A lassabb, állandóan sütkérező leguánok tojtak rám. Mindkét állat tökéletes alanynak bizonyult a fotózáshoz. Sőt, ebéd közben megjelent egy harmadik is, mégpedig egy citromsárga aranyos lombjáró. Az apró sárga madár szívesen csatlakozott volna hozzánk, de be kellett érnie később a morzsákkal.

Amíg mi a szárnyassal voltunk elfoglalva, megitta a narancslevemet az egyik hutia. A kis pimasz! Történt, hogy a szárnyas az asztalon, a poharam környékén kóválygott. Elemeltem a poharat előle és a mellettem üresen hagyott fa ülőkére raktam. Egyszer csak azt veszem észre, hogy folyadék éri a lábszáramat a pohár irányából. Hát, a huncut hutia két mancsával felnyúlt, megmarkolta a poharamat, és kikortyolta a narancslevemet. Annyira cuki volt!!!

Cayo Iguana, egy kíváncsi hutia

Egyébként ebédre tengeri gyümölcsös paellát tálaltak, amely olyannyira népszerű lett, hogy többünket repetára késztetett. A két üstnyi elemózsia még így is sok volt, az állatok nyerték meg a maradékot. A hutiák és a leguánok együtt kajáltak.

A hutia egy rágcsálóféle, egy nagyobb testű házimacska méretéhez hasonló. Mangrovefákra építi levelekből álló, gömb alakú fészkét. A leguán egy pikkelyes hüllő, toroklebennyel és tarajjal is rendelkezik.

Cayo Iguana, hutia

Cayo Iguana, leguán

Maga a sziget egyébként nem nagy, tíz-tizenöt perc alatt körbejárható, feltéve, hogy hajlandók vagyunk átvergődni a partmenti mangrove erdőn.

Viszont azóta sem tudtam megállapítani, hogy földrajzilag hol található ez a sziget. Az útikönyvekben szerepel egy Cayo Iguana, de az a Cayo Largo del Sur szigetcsoportnál található, Kubától messze, délnyugatra. Mi meg Kubától délre, közel a partokhoz lavíroztunk. Utólag a gugli térképet és az internetet is segítségül hívtam, de beégtek. Ekkor begépeltem a fotóim adatlapjairól lelesett koordinátákat, de a vízre bökött a jel. A jelhez legközelebbi sziget pedig a Cayos Machos de Fuera.

Szóval egy, a világ elől elrejtett szigeten jártam. Mi lett volna, ha hajótörést szenvedünk? Még koordináták alapján sem találtak volna ránk. A leguánok éles karmai közé kerültünk volna.

Nem meglepő módon a program befejezéseként visszahajóztunk az anyaföldre. Taxival elszállingóztam Trinidadba, majd vacsi és egy pohár kubai ananász likőr után egy kora esti koncerten izzítottam. A nézőtéren ismerős arcokat pillantottam meg: a pár, akikkel együtt repültem Kubába. Ezúttal az estét töltöttük együtt.

Cayo Iguana, leguán portré

Egy újabb város látogatására kerítettem sort, mégpedig a Kuba közepén fekvő, Che Guevara nevével összefonódott Santa Clarát. Kifejezetten a gerilla vezér miatt tévedtem erre.

A kubai forradalom utolsó csatájának helyszínét 1958. december 31-én szabadította fel a legendás argentin szabadságharcos Batista elnök diktatúrája alól. A város elfoglalása után Batista elmenekült Kubából, ezzel a forradalmárok teljes győzelmet arattak, Kuba irányítása pedig Fidel Castro kezébe került. Más kérdés, hogy a katonai diktatúra ellen harcoló, eredetileg demokráciát hírdető forradalmárból végül diktátor lett.

Azóta persze megnyugodott a város. Határában álló buszpályaudvaráról békésen gyalogoltam a Che Guevara komplexumhoz. A masszív, szocreál emlékmű, a mauzóleum és a múzeum minden Che rajongó zarándokhelye, de a 20. század szocialista történelme iránt fogékonyak érdeklődését is felkelthetik.

Az emlékművet Che halálának huszadik évfordulóján, 1987-ben emelték, tíz évvel később pedig itt temették újra az argentin szabadságharcost. Egyik legfontosabb eleme a közel hét méter magas, bronzból készült, Dél-Amerika irányába néző Che Guevara-szobor. Mellette egy különálló betonoszlopon Che Fidelnek írt búcsúlevele olvasható.

Maga Fidel Castro sem maradhat ki az emlékparkból: egy tábla az ő arcképével buzdít a végső győzelemre: “hasta la victoria siempre”.

Santa Clara, Fidel plakát és a Che Guevara emlékmű

A masszív alkotástól begaloppoztam a belvárosba. Nem kevés kilométert pumpáltam a lábaimba. A központ főterét, a Parque Vidalt több szép épület veszi körbe, mint például a színház, a szépművészeti múzeum, és a tartományi palota. A tér nyugati oldalán álló beton monstrum szálloda kissé ront a képen, de a szocializmus feltehetően büszkén vállalja. A főtér közepén ül Marta Abreu szobra, aki a szegények oltalmazója és segítője volt. Kuba ikonikus figurája, Che Guevara elődje, mondhatni.

Santa Clara belvárosától keletre további, forradalomhoz köthető műemlék található, mint például az a bulldózer, amelyet a harcok során Che elkötött a helyi mezőgazdasági iskolától. Lerombolt vele harminc méternyi sínt, így a diktátor katonáit szállító páncélozott vonatot kisiklatta. Molotov koktéllal kicsalogatta a katonákat, majd felrobbantotta a komoly fegyver arzenált is szállító szerelvényt. Néhány vagon megtekinthető.

Kicsit odébb egy újabb Che Guevara szoborba botlottam, amely egy gyermeket tart a karján. A gyermek a jobb sorsra érdemes jövő nemzedékét szimbolizálja. Ha közelebbről megvizsgáljuk az alkotást, a gerilla harcos ruháján apró szobrokat találunk, amelyek Che életéhez köthetők.

Santa Clara, Che Guevara és Nino

Santa Clara, Che Guevara szobor, katonák a katonán

Pár kilométerrel még keletebbre, egy dombtetőn áll az argentin legenda egykori rejtekhelye, melynek egy szocreál fém szobor állít emléket. Az odavezető út felettébb elgondolkodtató volt: minél közelebb kerültem a dombhoz, annál több pulykakeselyű körözött a fejem fölött. Megérezhették a dög szagot. Vagy ők is élénken érdeklődtek a forradalmár iránt.

Az extrém hosszú történelemóra után visszabattyogtam Santa Clara központjába. Feltűnt a cukrászdák sokasága. Kubai utam során sehol máshol nem láttam cukrászdát. Beugrottam az egyikbe és nem csalódtam. Maga a kiszolgálás viszont furcsa volt: miután a pultnál kiválasztottam a süteményt, kaptam egy jegyet, eztán a pénztárhoz fáradtam, majd a jegy és a készpénz átnyújtása ellenében kezembe vehettem a sütit. A székek és az asztalok hűen tükrözték a szocializmus jelenlétét.

Késő délután felkerekedtem a buszállomás felé. Elhaladtam egy hatalmas “Gracias Fidel” (köszönjük Fidel) felirat alatt, majd egy óvoda mellett, melynek teraszán, az épület árnyékában szunyókáltak a csemeték.

Az este már Cienfüegosban ért. Csak átmenetileg tértem vissza ebbe a városba. Szállást ugyan nem foglaltam előre, fél óra elteltével ráleltem egy elfogadhatóra.

Santa Clara, a Parque Vidal épületei