Korcse és környéke
Albánia – 3. rész
Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
Korcse környékén két érdekesség található. Az egyik a templomokkal durván teletömött Voszkopoje község, illetve az Ohridi-tó partján fekvő Pogradec. Utóbbi mellett döntöttünk.
Az Ohridi Európa egyik legmélyebb tava és meglepően meleg szeptember közepén. Csak az apró halak nem hagytak békén. Folyton rácuppantak a lábamra. Soha nem hallottam még gombászó halról. A tó körül magasodó, jobbára kopár hegyek egész különleges panorámát nyújtanak.
Nagyon kellemes volt itt tengődni. És még csak pénztár sincs, amely belépőt kérne.
Pogradecben korzózva rábukkantunk egy grillezőre, ahol nyárson forogtak a birkafejek. Szemestül, fogastul. Bizarr cucc. Fel is csigázott, de végül nem éltem a lehetőséggel.
Korcsében, Albánia egyik kulturális központjában is akadnak látnivalók. Elsősorban az elegánsan felújított, kétszintes épületeket felsorakoztató, macskaköves bazár, ahol évszázadok óta üzletek, vendégházak, bárok, éttermek csalogatják az utazókat.
A régi időkben velencei, török és görög kereskedők bizniszeltek itt. A helyiek körében is népszerű piac különösen az est beálltával kel életre.
Korcse, esti hangulat a bazárban
A bazár negyed szélén áll Albánia egyik legrégebbi mecsete, az egykori hadvezérről elnevezett Mirahori mecset. 1496-ban építették. Vagy ha úgy tetszik, 901-ben az iszlám naptár szerint.
A bejáratot egy boltíves árkád alkotja. Egy fa karzat alatt léphetünk be az imaterembe, melyet egy hatalmas piros szőnyeg és festmények díszítenek. Illetve látható itt egy lépcsős pulpitus, ahonnan az imám prédikál. A kupola freskóiból csak töredékek láthatók. A fehérre meszelt részek nem engednek többet megmutatni.
Évszázadokkal ezelőtt a mecsethez egy óratorony és egy iskola is tartozott. A ma látható, tizenhét méter magas óratorony egy modernkori rekonstrukció. Az eredetit ugyanis ledöntötte egy földrengés.
Mirahori mecset
Érdemes bekukkantani Albánia legnagyobb ortodox katedrálisába is, mely szintén modern alkotás, 2010-ben nyílt. Az elődjét a kommunista rendszer lerombolta. Ez a katedrális szimbolizálja az ortodox vallás újjászületését Albániában.
Két harangtornya van. Padok helyett székek állnak a hívők rendelkezésére és minden arany színben pompázik. A főhajóhoz négy apszis és egy kupola tartozik.
Korcsében fejeződött be az egy hetes albániai kirándulás. Már csak annyi maradt hátra, hogy egy embercsempészet miatt korábban Szegeden raboskodó sofőrsegéd közreműködésével elbuszozzunk Tiranába, majd ott egy rövid, időkitöltő városnézést követően felszálljunk a hazafelé tartó repülőre.
Korcsei katedrális
A buszozás egyébként egy külön élmény Albániában. A sokat megélt mikrobuszokra és a buszban dohányzó sofőrökre és utasokra először furcsán néz az ember, de aztán megszokja. Nem beszélve a köztes pihenőkről. Sok esetben ekkor szedi be a sofőr a menetdíjat. De az is előfordulhat, hogy leszálláskor kell fizetni.
Online menetrend nincs, a buszállomásokon azonban készségesen segítenek. Bár épp Korcsében fordult elő, hogy rossz információt kaptunk és tizenöt perccel korábban elindult a járat. Szerencsére nem maradtunk le róla.
Az országutaktól távolabb fekvő falvakat nem feltétlenül tették fel a tömegközlekedés térképére, ezért nem ritka jelenség a gyalogos.
A sofőrök általában nyugodtan vezetnek és ami meglepett, a biciklisekre különösen vigyáznak. Utóbbi a kölcsönzés idején tűnt fel. Ha nem tudtak kellő távolságot tartva megelőzni, akkor inkább lelassítottak és megvárták a megfelelő alkalmat.
Távolsági busz
Bár akadt egy dinnyelopó Mercivel közlekedő fickó, aki a rendőri jelzésre sem állt meg. Inkább csak villogott egyet és továbbhajtott, mintha mi sem történt volna. A rendőr meg beletörődött és csak letette a tárcsáját.
A dinnyelopó, más néven gengszter Mercedes nagy divat Albániában. Persze mind ütött-kopott, ezer éves, dehát úgy tűnik, ilyennel lehet menőzni. Vagy ilyenre van pénz.
Az autókat rendszerint mosóban – albánul lavazh – tisztítják, amelyből rengeteg van Albánia-szerte. Szinte ötszáz méterenként.
A másik igen gyakori jelenség a “shitet” felirat. Vagyis hogy eladó. Albániában minden eladó. Leginkább persze házak és üzlethelyiségek.
Amelyik üzlet működik, ott általában beiktatnak egy sziesztát. Ez azt jelenti, hogy például egy művirágárus, egy fodrászat vagy egy kávézó nyitva van mondjuk nyolctól kettőig, majd este hatkor újra kinyitnak pár órára. A bankok nem vezettek be sziesztát.
Ha az ajtóban kint lóg a “hapur” (nyitva) tábla, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az az üzlet nyitva is van. Előfordulhat, hogy alatta, apró számokkal ott ficereg a nyitvatartási idő.
Az éttermek nem sziesztáznak
Ami az ételeket illeti, ettünk jókat. A labovei Szent Mária ünnepen sütött szuvlaki például nem volt rossz. De még jobban ízlett a dollma és a djath furre. Előbbi egy szőlőlevélbe tekert, fűszerezett rizst takar, míg az utóbbi szezámmagos, mézes, rántott feta sajtot.
A húsételeiket általában grillezve készítik el. Ennek örömére landolt a gyomromban egy kevés birka. Nem is egyszer.
Albánia egyik nemzeti eledele, a tave dheu is melegen ajánlott. Marhamáj, ricotta sajt, paradicsom és paprika hozzáadásával készül. A szaftos cuccot még bugyogva tálalják kerámia tálkában.
Az egyik buszos pihenő alkalmával paprikás krumpli szerű eledelt pofoztam be. Mondjuk csurig öntötték olajjal. Ennyit tud egy útszéli resti.
Korcse tipikus eledele a lakror. Ez egy vékonyra nyújtott, töltött pizza szerűség, ahol a töltelék lehet például túró, spenót, vagy sütőtök. A túrós egészen fincsi.
Tave Dheu
Lakror
Édességeik közül egy diós, mézes süteményt tüntettem el hatékonyan. Ő a sondetli és szintén mennyei.
Permet egyik pékségében törzsvendég lettem. Remek apró pizzái vonzottak oda naponta. A pékségek jellemző terméke még a byrek vagy burek. Magyarul talán rétesnek mondanánk, bár némileg más a tésztája és túróval vagy spenóttal töltik meg.
Hozzátenném, hogy az éttermekben a főételek többsége két főre készül és ez alapján tüntetik fel az árakat.
Sondetli
Amit még érdemes tudni, az a valutaváltás. Albániában igen egyszerűen megoldották a kérdést. Két pénznemet fogadnak el: az albán leket és az eurót. Egy euró kereken száz lek és minden üzlet szívesen látja mindkettőt. Az se gond, ha vegyesen fizetsz velük. Csak arra kell figyelni, hogy leket ne vigyél ki az országból, mert sehol nem váltható vissza.
Az emberek kedvesek, barátságosak és közvetlenek. Bár idegen nyelvet kevesen beszélnek. Különös, hogy közös nyelv híján az albán néma marad és inkább csak kézzel gesztikulál.
A segítő szándék is megvan bennük: gjirokaszteri szállásadónk például felajánlotta, hogy kocsival felvisz minket a felsővárosba. De említhetném azt a sofőrt, aki elfuvarozott egy hegyi faluba biciklistül együtt.
Albánia egy rejtett kincses sziget. Amennyire a háttérbe szorul a turisztikai desztinációk szempontjából, legalább annyira szép és érdekes. Különösen a természeti értékei lenyűgözőek. Óriási élményt nyújtottak. Pedig az országnak csak egy kis szegletét jártam be.
Azoknak mindenképpen ajánlom, akik kacérkodnak egy ázsiai hátizsákos utazással, de hezitálnak. Albánia mind kulturálisan, mind színvonalban valahol Európa és Ázsia között lebeg. Ráadásul közel van Magyarországhoz és viszonylag olcsó.
Korcse, a bazár csendesebb része