Mielőtt elillantam volna Fort Williamből, és felkerekedtem volna Isle of Skye felé, meglátogattam a Ben Nevis lepárló üzemet. A számtalan skót szeszfőzde közül az egyik legismertebbet és legrégebbit. Mi mást kotyvasztanának, mint whiskyt?!

A vezetett túra keretében beszimatoltunk a malátakivonóba, a cefréző részlegbe, az erjesztő terembe, és a lepárló házba, ahol megismerkedtünk a pia készítés folyamatával. Eztán körbevezettek minket a penésszel borított épületek körül és megmutatták az udvaron, tető alatt tárolt tölgyfahordókat és a szesztől dülöngélő dolgozókat.

Ben Nevis whisky gyár, lepárló ház

Elmagyarázták a blended whisky és a single malt whisky közti különbséget: amellett, hogy drágább és a különlegesebb, az utóbbi csakis egy lepárló üzemből származhat, tehát az adott szeszfőzde stílusát tükrözi és kizárólag olyan pépből készülhet, amely során csak egy bizonyos malátázott gabonafélét használnak fel. Ha több lepárló üzem single malt whiskyjét összekeverik, blended malt whiskyről beszélünk. A különböző típusú whiskyk keveréke blended whisky néven kerül forgalomba.

Természetesen nem maradhatott el a kóstolás, valamennyien egy-egy kupica blended whiskyt ízlelhettünk, nem meglepő módon egy Ben Nevis márkájút bontottak ki.

A következő fejezetben beszámolok a whisky készítéséről is – nem csak egy lepárló üzemet látogattam meg.

A morcos, esős időjárás nem akadályozott meg abban, hogy buszra szálljak és elutazzak a varázslatos Isle of Skye-ra, a Belső-Hebridák szigetcsoport legnagyobb tagjára. Az odavezető út alatt a szemem az álomszép tájat pásztázta, az orrom az ablaknak nyomódott, alsó ajkam leesett, a fülem pedig elállt. Integettem az őrködő Eilean Donan várnak (ejtsd: élen dónen), és Kyle of Lochalsh (ejtsd: kájl of lokáls) kikötőjének, majd jobbra-balra ráztam a fejem a Skye-hídon, mely a skót anyaföldet köti össze a szigettel.

Ennek székhelyén, az öbölparton fekvő, hangulatos, sok színes házat felvonultató halászközségben, Portree-ben (ejtsd: pórtrí) szálltam meg.

Portree, rakpart

 

Portree


A szállás elfoglalása különlegesre sikeredett. Az AirBnB-n találtam rá a választottamra, de ahelyett, hogy lefoglaltam volna, alkudni kezdtem a tulajdonossal. Az alku tárgya pedig az online szobafoglaló társaság felé fizetendő jutalék volt, amit szerettem volna elkerülni. Az ürge belement az üzletbe, így csupán egy emailt küldtem foglalás gyanánt.

Az AirBnB ezt nem tekinti hivatalos foglalásnak, ezért nem árulta el a pontos címet. A ritka utcahálózatból azonban online kikövetkeztettem az utca nevét, Portreeben csak a házszámra kellett szert tennem. A város turizmus irodájában remek tippeket kaptam, ennek ellenére a szomszédba kopogtam be először. A szomszéd viszont, még mielőtt kérdéseket szegeztem volna neki, átirányított a helyes házszámhoz.

Vendéglátóm már várt, de mint később kiderült, nem rám. Beköltöztem a szobába, majd miután visszatértem a városközpontot felfedező túrámról, újfent összefutottam a tulajjal, aki aziránt érdeklődött, hogy ki a frászkarika is vagyok valójában, mert nem találta a foglalást. Közben valaki más fészkelte be magát a szobámba, cuccaim az előszobában heverésztek.

A házigazda megfeledkezett rólam, de eszébe juttattam az egyezségünket. Ekkor a fejéhez kapott és sűrű bocsánatkérés közepette felajánlotta a nappaliját, ami amúgy nem kiadó. Annyira furdalta a lelkiismeret, hogy már én éreztem rosszul magam és hálásan megköszönte, amiért nem reklamáltam.

Uig, a másnapi bringatúrám első pihenőhelye

Másnap hegyibringázást iktattam be, más kérdés, hogy ez sem úgy sült el, ahogy eredetileg elterveztem. A Black Cuillin (ejtsd: blek kúlin) hegységben akartam pedálozni és a felkészülésem idején ennek alapján gugliztam kölcsönző után. A kereső kidobott egyet, a hozzácsatolt cím pedig Carbostot (ejtsd: kárboszt) mutatta. Arra már Portreeben jöttem rá, hogy ilyen nevű településből kettő van a szigeten és a bringakölcsönző a másik Carbostban székel, amely távol fekszik minden hegytől.

A biciklizés nem maradt el, de a hegyvidéki hegyibringázást országúti hegyibringázásra cseréltem. A cél pedig Skye északi serclije, azaz a Totternish-félsziget. A mintegy hetven kilométeres etap éríntette Uig (ejtsd: úig) települést, a Quiraing (ejtsd: kviráng) hegyeket, a Staffin-öbölt (ejtsd: sztáfin), a Mealt-vízesést (ejtsd: mílt), és a Loch Cuithirt (ejtsd: loch kuhír).

A dimbes-dombos első szakaszon, szemtelen szembeszélben szemem beszélt csupán, meg a lábam. Uig tengerre néző fehér házai és mögötte a zöldellő dombok már a messzi távolból feltűntek. Én is feltűntem ott és a lankán megpihenve méricskéltem a napsütötte tengerpartot. No meg azt a kompot, amely épp akkor futott be az apró település kikötőjébe. Talán nem halszállítmányban rejtett drog érkezett, mint a Piedone, a zsaru című mesterműben.

Pihenéssel készültem fel a rám váró gizda emelkedőre, amely egy fennsíkra vezetett fel. Majd a Rha folyót követve értem el Quiraing púpjait.

Quiraing északi vonulatai

Quiraing földcsuszamlás során keletkezett. Sőt, állítólag a térség a mai napig mozgásban van, közútjai emiatt minden évben javításra szorulnak. Quiraing spenótzöld ívei bársonyra emlékeztetnek, természet fölötti látványt nyújtanak. Közéjük néhány tó is beverekedte magát. A csodálkozás helyszíne. A felhők mögül kikandikáló nap sugarai varázspálcaként változtatgatták a táj színeit.

Quiraing, a zöld szőnyeg

A bringát hátrahagyva felkapaszkodtam a csupasz sziklatornyokig, csakhogy fokozzam az élményt. Fényképezőgépem exponáló gombja sokat mozgott ez idő alatt. A parkon végigvezető túraútvonal két óra alatt legyalogolható, bár én negyedtávnál visszafordultam. Annak ellenére pattantam ismét nyeregbe, hogy nem teltem be Quiraing látványától.

Quiraing és a Loch Cleat

Lezúgtam a fennsíkról és kikötöttem a Staffin-öbölnél, amely az An Corran (ejtsd: en koran) strandnak és egy kisebb kikötőnek ad otthont. Ennél is különlegesebbek az apálykor megjelenő, megkövesedett dinoszaurusz lábnyomok. Az árapály jelenség azonban nem kívánságműsor, dagály miatt még csak dinó lábszagot sem éreztem.

Totternish keleti partjának hepehupáin folytattam a cangatúrát. A nap továbbra is virított, ám míg az emelkedőn majd meg sültem pulóverben, a lejtők menetszele szinte lefagyasztott. A Mealt vízesésnél húztam be a féket, amely egy ötvenöt méter magas sziklafalról tódul alá a tengerbe. Kár, hogy a víz bősége némi kívánni valót hagyott maga után. Talán csapadékosabb időszakban nagyobb látványt nyújt.

Eztán rátértem egy régi vasút nyomvonalára, amely egykor a Lealt-patak mentén, kovaföld bányákig, illetve a Loch Cuithirig húzódott. A magyarul tavat jelentő loch vízében fekete ebihalak nyüzsögnek, fölötte pedig drámai csúcsok magasodnak. Lenyűgöző a természet kreativitása és ízlése.

Loch Cuithir

Kicsit későn, de még naplemente előtt visszaértem Portreebe, leparkoltam a bicajt a szállásnál és vacsora után néztem. Jól pofára estem, ugyanis este kilenckor valamennyi konyha bezárt. Maradt az elvitelre kínált kínai manna. Skóciában nem erre vágyik az ember.