Lengyel, magyar két jó barát, Együtt harcol s issza borát, Vitéz s bátor mindkettője, Áldás szálljon mindkettőre. Bár harcolásra nem került sor, lengyel barátaim és én vitézien és bátran lecsorogtunk a Drawa folyón, amely Lengyelország északnyugati szegletében kanyarog.

Evezőtársaim már jó pár napja kajakoztak, én a Szczecin (ejtsd: Scsecsin) reptér – Drawsko Pomorskie (ejtsd: Dravszko Pomorszkie) útvonal leküzdése után utóbbi város közelében csatlakoztam hozzájuk. Bár ez a csatlakozás majdnem elmaradt.

Történt ugyanis, hogy a vasúti menetrendet nem igazították hozzám. Mindent megtettem, hogy vonattal eljussak a megbeszélt helyre, de a második átszállásnál hiba csúszott a gépezetbe. Messze a cél előtt, Runowo Pomorskie faluban ragadtam, mert nem volt mire átszállni. Még a szomszédos településre is elgyalogoltam, hogy megoldást találjak. Eztán stoppolással próbálkoztam, de hiába integettem csábítóan és húztam fel a szoknyám szélét, nem segített ki senki.

Ekkor telefonos segítséget kértem, és a kajakkölcsönző srác személyében kisvártatva megérkezett a megmentő. Ez a kölcsönzés egyébként előre le lett zsírozva, úgyhogy csak elugrottunk a kajakért, és már raktuk is a vízre.

Drawsko Pomorskie közelében, ennél a táborhelynél szálltam vízre

A négy evezős ezzel megkezdte közös kalandját. A nyugodt, de kacskaringós Drawa folyó teljesen érintetlen tájakon sodort minket. Egészen a Lubie tóig, ahol aztán abbamaradt a sodrás, éppen ezért több melót tettünk az evezésbe.

Nem mindenki élvezte ezt a részt. Egyik cimborám például azt eszelte ki, hogy vitorlát készít egy nagyobb darab kukás zsákból, hogy a szél erejére támaszkodhasson. Mondanom sem kell, hogy semmire nem ment az újításával, hiába feszítette ki maga elé a zsákot. Dícséretes viszont, hogy nem adta fel, és mindent megtett annak érdekében, hogy elkerülje a fárasztó lapátolást. Mi eközben persze elhagytuk őt.

Pajtásaim térképpel készültek, ennek ellenére jódarabig vakaróztunk, mire kiböktük, merre is folyik tovább a folyó. A sűrű tóparti nádas jól elrejtette a kijáratot. Röviddel ezután még egy kisebb tavat átszeltünk, majd táborhelyet kutattunk a folyó mentén, az erdő szélén.

Hogyhogynem egy piknikező helynél kötöttünk ki, ahol kipihentük az aznapi fáradalmakat. Áfonyát gyűjtöttünk, sátrat állítottunk, sütöttünk, főztünk. Illetve a szakács munka leginkább a legidősebb társ feladatává vált. A korábban a vitorlázó kajakozást kipróbáló span a szárazföldön leginkább csak a gitárjára koncentrált.

A vacsorához készülődve kiderült, hogy a fotógépem eleme nem igazán hangolódott rá erre a túrára. Mivel a vadon elég kevés konnektort rejtett, konkrétan nullát, csak a legfontosabb látnivalóknál kaptam elő a gépet. Szerencsére társaim bölcsebben felkészültek és bátrabban kattogtattak.

Nádsziget a Drawa folyón – ezt például nem én fotóztam

A második nap is nyugodtabb evezéssel telt. Az átlátszó, tiszta folyó szépen, komótosan szállított minket egyre messzebb. Bár helyenként házak közelébe tévedtünk, javarészt a szűz természet jellemezte ezt a szakaszt. Folyóparti erdőségek, csend és nyugalom. Az elmúlt két nap során egyetlen egy emberrel nem találkoztunk.

A koraesti táborhely keresés ezúttal keményebb feladat volt, ugyanis a partszakasz meredeksége nem engedte meg a könnyed kikötést. A fák mögött már leszállóágban járt a nap, amikor kénytelenek voltunk partra vergődni és felhúzni a vízijárgányokat a meredek parton. A távolból némi kutyaugatás megtörte ugyan a vacsora nyugalmát, nem volt mitől tartanunk az éjszaka folyamán.

A nagy horpasztás közben azonban egy mormogó hangra riadtam fel. Hol elnémult, hol megszólalt. Elsőre vaddisznóra gyanakodtam, bár hirtelen felébredés után ritkán ítélkezem józan ésszel. Másodszorra már inkább horkolásra hasonlított a hang és ezzel megnyugtattam magam. Rá ki tudja hány percre vagy órára egy nagy csobbanás keltett fel. Nem tudom, ki, vagy mi eshetett bele a folyóba, de az biztos, hogy reggel senki nem hiányzott a csapatból.

A kajakos banda

A következő etapon kiértünk az erdőségből és legfőképpen távol a civilizációtól, nádasokban lapátoltunk. Ennek a vízimadarak nem biztos, hogy örültek.

Majd Európa legnagyobb katonai gyakorlóteréhez értünk, ami azt jelentette, hogy lezártak egy folyószakaszt a portyázó turisták elől. Így hát kiemeltük a kajakokat. 

Hála a kajakkölcsönző srác segítőkészségének és rugalmasságának, telefonhívásra egyből elénk állt furgonjával, feltuszkoltuk a kajakokat az utánfutóra és odébbálltunk. Uszkve húsz kilométerrel arrébb, Prostynia (ejtsd: Prosztinya) településnél raktuk újra vízre a hajókat. Hogy ez folyam kilométerben mit jelentett, nehéz megállapítani.

Még mielőtt azonban útra keltünk volna, egy folyóparti vendéglőben újratöltöttük magunkat és az elemeket. Meglepetésre gulyásleves és hortobágyi palacsinta is szerepelt az étlapjukon. Utóbbit leteszteltem és nem is volt rossz.

Egy pár órás evezés még belefért a mai programba, a Dubie tó partján fekvő Drawno városka campingjénél szálltunk ki. Drawno egyébként a Drawa Nemzeti Park központja, és egy 15. században épült templomon kívül más érdekességről nem számolhatok be. A térképre ránézve egyébként megállapítottuk, hogy összesen hatvan kilométert lapátoltunk az elmúlt napokban.

Drawno, Mindenkor Segítő Boldogasszony templom

Másnap aztán következett a kajaktúra fénypontja, kissé izgalmasabbá tettük az evezést. A Dubie tóból kiömlő Drawa folyó úgy döntött, egy kicsit intenzívebbre veszi a figurát. No, nem kell vadvízi evezésre gondolni, de azért felgyorsultak az események.

Az egyre jobban siető folyón ráadásul kidőlt fákat kerülgettünk, hol jobbról, hol balról. Egy részét hódok döntötték ki, más részét a víz mosta ki a talajból. A sodrás és a rendszeres irányváltás több karmunkát igényelt és eközben figyelni kellett, nehogy a folyó útjában álló, attól merőlegesen lebegő fa alá sodorjon minket a Drawa. Az első pár akadályon még a fosás kerülgetett, de szépen lassan belejöttem és utólag már gyerekjátéknak titulálnám ezt a manőverekkel teli szakaszt.

Vízi akadályok a Drawa folyón

Az eltorlaszolt folyó és az átemelő ösvény

Egy rövid folyószakaszon aztán annyira sűrűn feküdtek keresztbe a fák, hogy képtelenség volt ellavírozni közöttük. Nem bántva a természetet, az okos parkőrök építettek a kajakosoknak egy átemelő ösvényt a szárazföldön. Ez az átemelősdi még épp hiányzott az edzéstervünkből, cirka negyven méteren át cipeltük a hajókat.

De hogy ezek a hódok milyen szemetek! Csak rombolni tudnak. Jelenlétük azért is érdekes, mert ez a park egyrészt kedvelt kirándulóhely, másrészt eléggé szemetes. Jellemző, hogy míg a korábbi napokban látott tájak szinte érintetlenek voltak, amint belapátoltunk a nemzeti park területére, szemetes partszakaszok váltották egymást.

A sok idióta evezősről nem is beszélve: rengeteg idétlen, eszetlenül csónakázó sutyerákba botlottunk, némelyikük dobozos sörrel a kézben játszotta a menő gyereket. Nem fogták fel, hogy a folyón vannak és hogy a bolondozásaiknak súlyos következményei lehetnek. Már csak azért, mert a folyó ezen szakaszán hatalmas sziklák rejtőzködnek a víz alatt, váltakozó mélységben. Bukósisak ezért elvileg kötelező, dehát a fentebb említett vagány gyerekeket nem hatotta meg. Az akadályoknál egymásnak mentek, azt hitték, hogy az jó poén. Az egyik fickó beesett a vízbe, szerencséjére ott éppen sekély volt. Mi azt a taktikát választottuk, hogy megvárjuk őket, míg eltűnnek.

Aztán újból kikötöttünk, méghozzá egy tisztás alatt. Az még csak hagyján, hogy a part itt is meredek volt, de még magas is. Fából eszkábáltak csúszdát a kajakoknak, dehát felfelé nem vonz a gravitáció. Jól megszenvedett mindegyikünk, mire felbírkóztuk őket. A láthatóan népszerű táborhelyen aztán elfoglaltunk egy fedett részt és nekiláttunk a vacsora elkészítésének.

Akadály a Drawa folyón

A következő folyami etap hasonlóan kacskaringósra sikeredett, mint az előző napi. Hol átbújtunk a folyó felett hidat képező kidőlt fák törzse alatt, hol valamelyik irányból eveztünk el mellettük. Az aktívabb karmunkára és kormányzásra ezúttal is szükség volt. Nem kezdő kajakosoknak való vidék.

Még egy ordenáré nagy, jó három-négy méter átmérőjű sziklatömb fölött is elcsorogtunk, amely a víz alatt leselkedve megzavarta egy kicsit a sodrást. Vajon hogy kerülhetett oda? Érdekes lehet a története. Nincs semmilyen hegy a közelben, sőt, tulajdonképpen síkságon folyik a Drawa.

Még a szépséges Drawa Nemzeti Park határain belül lapátoltunk, amikor szép lassan elfogytak a folyó ágyában megbúvó, veszélyt jelentő tárgyak, és egyre ritkábban kellett szlalomoznunk az akadályok miatt. Egyébként a nemzeti parkon belüli szakaszra engedély kiváltása kötelező, amelyet mi a Dubie tó parti campingben oldottunk meg.

Aztán megjött az eső. Nem is akármilyen. Egy perc alatt bőrig áztunk. Eleinte nem akartunk tudomást venni erről, de amikor már kezdtünk áthűlni, gyorsan kikötöttünk és bevetettük magunkat az erdőbe, a fák alá. Sokat nem ért, de legalább egy kicsit pihentünk. A majd’ félórás zuhi után mindenki a főtt kajáról, és a tábortűz melegéről ábrándozott. De egy kevés kajakozás még hátra volt a II. János Pál pápa táborhelyig.

Ezen a táborhelyen várt már minket egy meggyújtott ághalom. Valaki járt itt előttünk és előkészítette a tábortüzet. Nagy szívességet tett nekünk. Mi csak felturbóztuk a nem messze álló farakásból. Mindegyikünk átázottan vacogott a forró láng körül, majd miután újjáéledtünk, egy kevésbé trutyis helyen felállítottuk a sátrakat. A vacsora csak ezután osont le a bendőnkbe.

II. János Pál pápa táborhely

Amúgy nem csak a tábort nevezték el II. János Pál pápáról, hanem magát a nemzeti parkon átfolyó evezőútvonalat is.  Ugyanis az ifjú János Pál többször zarándokolt errefelé és csónakázott le a folyón.

Ezzel a kajaktúra érdemi részét letudtuk. Amint lehunyta kék szemét az ég, és elszundított az erdő, a kirándulás, eloltottuk a tüzet. Gitáros bajtársam is elfáradt, máma már nem pengetett tovább, el is aludt szépen. Ahogy mindannyian a nem éppen szobahőmérsékletű sátrainkban.