Kircsin-völgy
Kirgizisztán – 2. rész
Legújabb cikkek
- Kircsin-völgy, Kirgizisztán - 2 2026-11-11
- Csolpon Ata vidéke Kirgizisztán - 1 2026-11-09
- Gyalogtúrák Kupa és Zsumberk - 2 2026-08-14
- A kajaktúra Kupa és Zsumberk - 1 2026-08-12
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
Az előző fejezetben bemutatott Cson Ak Szu-völgytől egy hágóval arrébb terül el a Kircsin-völgy. Pazar táj. Innen indítottam második túrámat.
A Szüttü Bulak nevezetű hegyi tóhoz készültem fel és találtam hozzá egy ösvényt. De aztán megállt a tudomány. Érkezett egy elágazó, ahol ki kellett választanom a helyes megoldást. Egy online térkép sem segített. Elém szökkent egy helyi bácsi és ő próbált eligazítani, ám rövid időn belül újfent hasonló problémába ütköztem.
Bíztam a tóból lezúduló patakhoz közelebbi útvonalban. Csakhogy az előbb áttért a jobb partról a balra, majd kicsit magasabban, a füves lankákon eltávolodott. Nagyon nem akartam visszaereszkedni a völgybe az újrakezdésért. Inkább szerencsét próbáltam és araszoltam egyre feljebb.
Végül a sok időt igénybe vevő, elsőre értelmetlennek tűnő terepszemle után átgázoltam a sebesen zúgó, sekély patakon és rátértem a helyes ösvényre.
Itt botladoztam, de végül átkeltem a folyón
A smaragdzöld tó 2700 méter magasan fekszik, fenyőerdő veszi körbe és húsz méter mély. Egy 20. század eleji földrengés során alakult ki. Néhány fatönk látszódik ki a vízből, melyre rátelepedtek a vízinövények.
Egészen mesés hely, igazi piknikező. A tóba ömlő patak hangja, a friss hegyi levegő, a fenyők illata és persze a tó egyedi szépsége a jutalma annak, aki elcsavarog ide.
Tudják ezt a katonák is, akiket valami oknál fogva idevezényeltek. Valószínű, nem szaglászni érkeztek. Ám hogy ne csak a semmit őrízzék, a tavon vízibicikliztek. Ezt még a Tanú című film rendezői stábja is megirigyelte volna. Egyúttal érdekes kérdés: mit keres egy vízibicikli a vadonban?
Szüttü Bulak
A Kircsin-völgy más érdekességet is tartogatott: a Nomád Világjátékok egyik helyszíne volt. Hatodik alkalommal rendezték meg ezt a világraszóló eseményt. Másodszor Kirgizisztánban. Ez az ország a játékok alapítója.
A főváros, Biskek adott otthont a nyitó- és záróünnepségnek, Kircsin-völgy, Csolpon Ata és környéke pedig az öt napon át tartó sporteseményeknek és kulturális programoknak. Merthogy a Nomád Világjátékok a célból született, hogy újjáélesszék és megőrízzék a nomád civilizáció kultúráját.
Több, mint száz ország mintegy háromezer sportolója vett részt. A dopping laborok és a gyógyszerészek nem kaptak meghívást.
Kircsin-völgy – a nomád játékok egyik helyszíne
A piac területe a nomád játékok helyszínén
A kulturális programokon belül többek között néptánc, népzene, hagyományos népi divatbemutató, mesemondás, nemzeti ételekre fókuszáló főzőkurzus és -verseny és kézművesség szerepelt. A kézművességnek számos ága megmutatkozott, mint például az ékszerkészítés, a szobrászat, a festészet, a fazekasság, az orsós fonás, a hagyományos hajfonás, a színművészet és a jurtaépítő és -lebontó verseny.
Jurtaépítő mesterek
A legnagyobb érdeklődés azonban talán a sportesemények iránt mutatkozott. Ráadásul a kulturális programokkal ellentétben ezekre ingyenes volt a belépés mind Csolpon Atában, mind a Kircsin-völgyben.
Utóbbi helyszínről a hivatalos jegyértékesítő honlap azt írta, hogy az első eseményekre szeptember 1-én kerül sor, de nem részletezte, pontosan mikor mi kezdődik. Tovább meg nem böngésztem a netet. Pedig kellett volna.
Ezért eleinte nem értettem, miért nem engednek fel az aréna lelátójára, mikor előadás van. A sportesemények helyszíneit sem találtam. De aztán kikutattam, hogy én tulajdonképpen a főpróbára érkeztem.
Piac a nomád játékok területén
Hagyományos viseletek minden mennyiségben. Ezek a nők az elecsek nevezetű turbánt hordják, amely akár harminc méter hosszú is lehet.
A csapan egy hosszú, köpenyszerű ruha, melyet férfiak és nők egyaránt hordanak. A szőrme kalapot tebetejnek hívják.
A lovon ülő nő sokulót hord a fején, melynek tetején tollak találhatók
Kárpótolt a bazár, a sok-sok műsor és a hagyományos ruhába öltözött ember. Láttam birka- és lóterelgetést, sasászt, idős mesemondót, komuzon pengető női zenészcsapatot, férfi és női jurtafelállító csapatot, jurtavárosokat, akrobatákat, nomád kosztümben lovagló és tevegelő nőket és férfiakat, nomád divatbemutatót és egy különleges piacot ifjú hegedűművésszel, szövőmesterrel, pékkel, gobelin készítővel és más kézművessel.
No meg ízlelgettem helyi különlegességeket. A grillen sütött marhakolbászból készült hot dog egész finom volt.
Ami a Nomád Világjátékok kircsin-völgyi sporteseményeit illeti, többek között lovas maraton, sasászat szirti sassal, íjászat, magyar stílusú lovasíjászat, kötélhúzás, bírkózás, szumó és csonttörés szerepelt a kínálatban a többi napokon.
A csonttörés talán magyarázatra szorul: egy marha 12. hátcsigolyájáról van szó, ami már nincs az állatban. Ezt kell puszta kézzel, egy ütésre széttörni. A döntő felé haladva egyre vastagabb lesz a szétütendő csont.
Egy sasász egy ak-kalpak nevezetű kalapban és egy hegedűvirtuóz
A nagyobb kirgiz városoknak volt egy-egy színpada, vagy ha úgy tetszik, jurtavárosa. Ez itt Biskeké.
Egész látványosra sikerült a Nomád Világjátékok nulladik napja Kircsin-völgyben. De a káosz csak ezután ütötte fel a fejét. Nagyjából félezer ember akart egyszerre beszállni a húsz üléses mikrobuszokba. Amelyek egyébként ingyen szállították a nagyérdeműt az Iszik Kül parti városok és Kircsin-völgy között.
Szóval az utazott előbb haza, aki tolakodásban jeleskedett. A rendőrök sem igazán álltak a helyzet magaslatán. Összevissza irányítgatták a sofőröket. Végül összejött a visszaút.
Ám ezek után én még szállásra vadásztam. A google térképéről néztem ki az elsőt, de az a valóságban nem létezett. A második opció sem. Hivatalosan a harmadik sem, de ott megszállhattam: szüneteltették az internetes hírdetést. Nem csoda hát, hogy meglepődtek, mikor váratlanul beállítottam.
Egy házaspár és négy gyermeke fogadott. A feleség csapant hordott, mely egy dekoratív, hímzett köntöst jelent. Tipikus kirgiz ruhadarab.
Ám a szoba nem volt kitakarítva. Amíg a hét éves lányuk rendbe tette azt, meghívtak vacsorára. Elláttak mindenféle finomsággal az udvari bádogházban kialakított étkezőben. De csak miután levettem a cipőmet. Így illik errefelé.
A hagyomány szerint minden kikerül az asztalra, ha kell, ha nem. A tányéromnak még épp maradt hely. A bal alsó sarokban a lótej.
Magashegyi legelőkről (kirgizül: dzsailu) hozott, a família birkacsordájából származó birkahús, főtt krumpli, paradicsomos saláta, zöld saláta, karamell fagyi, naan kenyér, szintén a dzsailuról származó, ám nem saját méhészetből hozott méz és az elmaradhatatlan fekete tea.
Ja, meg lótej. Az erjesztett változat. Szintén a dzsailu legelőiről és a família méneséből. Elsőre fura volt, csak egy korty ment le. Ám nem hagyott nyugodni a dolog, mert annyira azért nem volt rossz. Minél többet kortyoltam belőle, annál jobban szoktam hozzá.
A legjobb módja annak, hogy az ember jót egyen és megkóstolja a tájjellegű különlegességeket, kétségtelenül az, ha egy vendégfogadó családnál étkezik.
A háziúrral tudtam inkább angolul csevegni. Egy Soros György által létrehozott alapítvány segítségével tanult meg angolul. Pontosabban az alapítvány küldött Kirgizisztánba amerikai nyelvtanárokat. Hét éves lányukat két idegen nyelv elsajátítása felé próbálják terelgetni: angol és kínai. A kirgiz és az orosz ugye alap.
Stratégiailag egész kedvező kvártélyt választottam: a nomád játékok lovassportjainak helyt adó arénáktól tíz percre gyalog. Erről lesz szó a következő részben.