Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
Az inka romvárost egy idegenvezető segítségével jártam körbe, miután csatlakoztam egy spontán verbuválódott turistacsoporthoz.
Machu Picchu (ejtsd: mácsu pikcsu) öreg hegyet jelent kecsua nyelven. Sokáig titkos helynek számított. Még az inka időkben sem tudott mindenki a létezéséről. A hódító spanyoloknak halvány lila gőzük nem volt róla.
A mai világ számára egy amerikai professzor, bizonyos Hiram Bingham fedezte fel 1911-ben. A Vilcabamba nevű eltűnt város után kutatgatva érkezett a környékre, ahol megismerkedett a helyi földművelőkkel. Többek között egy nyolc éves sráccal, Pablitóval, aki felvezette őt a Machu Picchuhoz.
Egy évvel később visszajött, ezúttal tudósokkal és hozzáláttak a romok megtisztításához. De csak a növényzettől szabadították meg, más pusztító nyomot nem találtak.
Az első ásatások során százhuszonhét, többnyire női múmia került elő. Évtizedekkel később az is kiderült, hogy az inkák befejezetlen építkezést hagytak hátra. Viszont csak teóriák léteznek arról, miért menekültek el az egész régióból: az egyik elmélet szerint ez a spanyol migránsok megjelenésének volt köszönhető.
A másik teória szerint a spanyolok egy inka belháború kellős közepén találták magukat. Az utolsó inka király egy meghódított nép női közül választott magának feleséget. Két fiúgyermekük született.
A hagyomány szerint az első szülöttre szállt volna a királyság, de apjuk halála után csetepaté alakult ki a két fivér között. Amíg ők veszekedtek, meggyengült és kettészakadt az ország. Vagyis a spanyolok különösebb erőfeszítések nélkül foglalták el a régiót. Kivéve persze Machu Picchut, amiről ugye halvány fingjuk nem volt.
A romok alapján hatszáz-nyolcszáz lakosa lehetett Machu Picchunak, de a folyamatos építkezésekhez egyre több munkásra volt szükség, ezért a lakosság száma elérhette a hatezer-nyolcezer főt. Két okból építkeztek ilyen magasra: egyrészt, hogy közel legyenek az isteneikhez, másrészt az áthúzódó törésvonalak bőséges vízzel látták el a területet.
A helyi kőrengetegnek köszönhetően viszonylag gyorsan haladtak az építkezéssel. A szabálytalan köveket úgy faragták, hogy a közvetlenül egymás mellé helyezett darabok kötőanyag nélkül is pontosan illeszkedjenek. A felületen szabálytalan fugahálózat alakult ki, szinte mozdíthatatlanul.
Teraszos mezőgazdasági rendszert hoztak létre, melynek segítségével tanulmányozták, melyik gabona- vagy krumpliféle milyen magasságban terem meg ideálisan. Ennek alapján építettek magtárakat és vízelvezető csatornákat. A teraszok többsége keletre nézett.
Machu Picchu tulajdonképpen olyan volt, mint egy laboratórium. Vagy mint egy mezőgazdasági egyetem. Ugyanis csak azok élhettek itt, akik megfelelő képzettséggel, ismeretekkel rendelkeztek vagy tanulni akartak. Az inka király Cuscóban székelt és csak akkor látogatott ide, amikor tudásra szomjazott. Machu Picchu területén egyébként nem csak növényt termesztettek, hanem halat is szárítottak.
Az inkák nagy matematikusok és logisztikusok voltak. Quipu nevezetű eszközüket és a tízes számrendszert segítségül hívva állapították meg például a szükséges étel és az ültetendő mag mennyiségét. A quiput lámagyapjúból készítették.
Az inkák írásban szimbólumokkal kommunikáltak, azonban ezek megfejtése még várat magára. A spanyol hódítók nem írták le a jelentésüket.
A csillagászat szintén kiemelkedően fontos szerepet játszott az inkák életében. Tükörrel figyelték a nap járását és a csillagokat. Bár nem látogattuk meg, kalauzunk mesélt az inka napóráról.
Kecsua nyelven intihuatana, ami nem más, mint egy sokoldalú, háromszintes kőfaragvány Machu Picchu felsőbb részén. Az óra elődjének tekinthető, illetve naptárként és iránytűként is szolgált.
Segítségével megállapítható mind a négy égtáj és a téli napforduló. A kőre vetült árnyékokból következtetéseket vontak le: például a vetés és az aratás idejét.
A folyamatosan változó holdhoz számították a terhesség idejét. Sőt, ezt a szokást az elmaradottabb közösségek a mai napig tartják.
A Nap templom ablaka és a patkó alakú Nap torony ablaka is egyaránt északkelet felé néz és a téli napforduló egyenlőség idején süt át rajta a nap. Az új évet, a száraz időszak kezdetét jelenti. A Nap tornyot isteneik iránti tisztelgésre és feláldozási rituálékra is használták. Létezik egy másik ablak, mely a nyári napforduló idején engedi át a napsugarakat. Az esős időszak kezdetét jelöli.
A komplexum romjait nézve feltűnnek a trapéz alakú ajtók és ablaknyílások. Tipikusan inka építési stílus. A trapéz jobban ellenáll a földrengéseknek, mint a hagyományos négyszög alak. Az 1950-es és 1986-as földrengések során is bizonyítottak a koloniális épületekkel ellentétben.
Az alacsonyan kialakított ablakokra a száznegyvenöt-százhatvan centiméteres inka átlagmagasság ad magyarázatot. Néhány épületet kétszintesre emeltek, melyeknek második szintje magtárként funkcionált. Az előkelőbb lakosoknak saját konyhájuk is volt. A romok nyolcvan százaléka eredeti, többi restaurált.
Az inka város fölött magasodó, emberi arc formájú hegy a Wayna Picchu (ejtsd: vájná pikcsu) – jelentése fiatal hegy. Elsősorban őröket telepítettek oda, de vallási ceremóniák helyszínéül is szolgált.
A Machu Picchuhoz hasonlóan a Wayna Picchu is a szent hegyek közé tartozik. Ezeket “apunak” nevezik. Apu jelentése Úr. Ő a helyi emberek, a háziállatok és termények őrzője. Manapság is imádkoznak hozzájuk étkezés vagy növényültetés előtt.
Bár az inka szó alatt manapság egy népet értünk, valójában a kecsuák törzsének uralkodóját jelöli.
Például Pachacutec (ejtsd: Pácsákutek) volt a kilencedik inka, az ő nevéhez fűződik több komplexum – például a Machu Picchu – létrehozása. Ő osztotta négy részre a birodalmat. Neve annyit tesz: a világ reformátora.
Túpac Yupanqui (ejtsd: Túpák Jupánki) volt a tizedik inka. Ő volt az, aki felfedezésket tett Polinéziában, meghódította a fában, kokában és gyógynövényekben gazdag Antisuyo régiót (Cuscótól keletre fekvő Peru és Bolívia északnyugati vidéke).
Inka Roca, vagyis a “Nagylelkű”. Ő Cusco csatornahálózatát oldotta meg és létrehozta a Yachaywasit, ahol a birodalmi tanácsban részt vevő nemesi tanítók, vagyis az amauták segítségével felkészítették a nemesi fiúkat a tudományos, közigazgatási és katonai tisztségekre.
Atahualpa volt az utolsó inka. A birodalom északi régiójának arisztokratái meggyőzték, hogy lázadjon fel az akkori uralkodó ellen. El is foglalta Cuscót. Aztán megjelentek a spanyolok, akik bebörtönözték, majd megfojtották.
Még néhány érdekesség:
Naponta négyezernégyszáz turistát engednek fel a romokhoz.
A híres inkaútvonalon kívül létezik hat másik ösvény Machu Picchu környékén, de azokat csak a helyiek látogathatják.
A romvárosban korlátozzák a lámák számát. Húsz példány a maximum. Az idősebb állatokat elviszik és teherhordásra fogják be. A Machu Picchuval átellenben, a szurdokon túl áll egy kecses kúp, tetején egy perui zászlóval. Bár a covid miatt el lett hanyagolva, a jövőben túraösvény kialakítását tervezik rá.
Machu Picchu története szenzációs és felettébb érdekes. Eszméletlen, milyen tudással rendelkeztek már a 15. században. A komplexum szépen karban van tartva, a visítóan szép panorámáért mind a húsz ujjunkat megnyalhatjuk.
Viszont van itt két “de”: a romokhoz felvezető erdei ösvény körül felhalmozódott szeméthalmok és az iszonyatosan elszállt árak – negyven dolláros ebéd, tizenkét dolláros buszjegy – le-lebiggyesztik az ember szája szélét.
Machu Picchu meglátogatását követően két kóborkutyával együtt ereszkedtem vissza a völgybe. A két eb rendre hozott ki szemetet a fák közül. Hol pelenkát, hol intimbetétet. A putri ehhez képest rózsalugas.
Állítólag 1980-ban szervezték az első szemétgyűjtési akciót. Négyszáz kilogrammnyi éghetetlen hulladék gyűlt össze. Sajnos azóta az ember nem lett normálisabb, ezért jó lenne, ha az évente otthagyott dollármilliárdokból nagyobb rész jutna a környezetvédelemre, esetleg az oktatásra.
Úgy tűnt, a turisták által itthagyott pénzt csupán Aguas Calientes központjának fejlesztésére fordítják vissza. A bevezető főúton száll a por, a falu felsőbb területei némileg elmaradottabbak. Érdekes jelenség a járdák slagolása a reggeli órákban.
A harmincnyolc eurónyi belépő ellenére a könnyebb pénztárcájú utazók számára sem lehetetlen küldetés a Machu Picchu. Ehhez a busz-camping-piaci kajálda-gyaloglás kombót ajánlanám. Cuscóból a Sacristanniyoc utcában állomásozó K’intu társaság indít járatokat Santa Maria felé.
Innen ideális esetben mikrobuszok közlekednek a vízerőműig. A vízerőművet és a campinget nyolc kilométernyi turistaút választja el, mely a sínek mentén, a dzsungelben kanyarog. A campingtől tizenöt perc séta Aguas Calientes és öt perc a romokhoz felvezető ösvény eleje.
Esetemben azonban kicsit másképp alakult ez a móka, hála az útépítéseknek. Vagyis csak Santa Teresági vitt a busz. Innen a gyaloglást választottam, a hőséget és a poros, árnyék nélküli utat. No meg összesen tizennyolc kilométert a nyolc helyett.
Aguas Calientes piacán mindenféle eledel kapható, akár remek főétel is. Bevásárláshoz a focipályán túl fekvő üzletekbe érdemes betérni. Machu Picchura a jegy online és Cuscóban is megváltható. Esetemben a cuscói iroda nagyobb segítséget nyújtott, mint az online felületek: az iroda három hét várakozási idővel talált nekem jegyet.
Machu Picchuból visszazötyögtem Santa Mariába. Hát ez lassan ment. Először várakoztatott meg a tömegközlekedés. A harminchárom kilométeres szakaszt több, mint három óra alatt gyűrtem le. Csak a naptejem nem bírta a megpróbáltatásokat. Felrobbant. A lényeg, hogy végül eljutottam oda, ahová akartam: Quillabamba városába.