Az elhagyatott épületek talán nem tartoznak a klasszikus idegenforgalmi látnivalók közé, mégis izgalmasak és titokzatosak. Berlin és környéke még hordozza magán a szocializmus nyomait, bővelkedik bontásra ítélt, remekül fotózható ingatlanokban. Kísértetekben és zombikban hívők most ne figyeljenek!

Első utam a Berlintől délnyugatra található beelitzi kórházhoz vezetett. Itt kezelték Hitler megsebesült combját az első világháborúban és a rákos Honeckert az NDK utolsó napjaiban. A komplexumnak azonban bővebb története van: 1898-ban Berlin egészségbiztosítási hatósága megvásárolt száznegyven hektárnyi földet, hogy szanatóriumot nyisson a tuberkulózisban szenvedőknek, illetve otthont nyújtson az időseknek.

1902-ben nyílt meg az ötszáz férőhelyes intézmény, ahol a férfiak el voltak szeparálva a nőktől. 1920-ra újabb kétszáz hektárral bővült a birtok, a férőhelyek száma pedig meghaladta az ezerháromszázat. A második világháborúban aztán elfoglalták a ruszkik és 1994-ig nem is hagyták el. Ez volt a legnagyobb szovjet kórház Szovjetunió határain kívül. Mivel a privatizáció nem sikerült, a mintegy hatvan házból álló komplexum nagy része máig élettelen.

Beelitz-Heilstätten kórház, férfipavilon

A Beelitz-Heilstätten vasútállomásra cirka negyven perc alatt ér a vonat a berlini Hauptbahnhofról. A megállót elhagyva bármerre fordulhatunk az országúton, belebotlunk a kórház épületeibe. A sinektől délre találjuk a férfi- és a női szanatóriumot, északra pedig a férfi- és női tüdőgyógyászatot. Először a férfi szanatóriumhoz tartozó egykori kazánház környékét fedeztem fel. Jónéhány kéglibe bejutottam, egyik roskatagabb volt, mint a másik. Az egykori húsfeldolgozóból csak egy virslikészítő gép maradt. A rászáradt húsdarabokat leharaptam róla.

Beelitz-Heilstätten, lépcsőház

A szanatórium három épülete közül csak az egyikbe osonhattam be. A másik nyílászáróit teljesen elbarikádozták, míg a harmadikban modell fotózás zajlott, ezért elküldtek. A sikeresen megostromolt épületbe egy üveg nélküli ablakon keresztül másztam be. Teljesen egyedül csatangoltam az üres folyosókon, melyet kellőképpen megvilágított a napfény. Belestem minden egyes helyiségbe és vártam, hogy történik valami. Megtaláltam a fogászati rendelőt és az otthagyott, karfás fogorvosi széket. No meg egy vigyorgó protézist.

A földszinti folyosó viszonylag szép állapotban megmaradt, de minél feljebb lépcsőztem a háromszintes épületben, annál sivárabb részre érkeztem. Sőt, a legfelső szinten leomlott a mennyezet, néhány helyiségben hatalmas lyuk ékelődött a padlózatba.

A huzat közben csapkodta az ablakokat, visszahangjuk bejárta az egész kócerájt. Nem ijedtem meg. Túrám végéhez közeledve aztán emberi hangok törték meg a csendet. Nem akartam lebukni. Végül addig leskelődtem, míg kiderült, hogy hasonszőrű érdeklődők szállták meg a szanatóriumot. Kiugrottam az ablakon és indultam a többi épület felé. A modell fotósok csak nem takarodtak el, ezért a szivattyúház érintésével átlibbentem a sinek túloldalán álló északi részhez.

Beelitz-Heilstätten kórház, fogászati rendelő

Beelitz-Heilstätten kórház, szivattyúház

Az északi területen a konyha, a mosoda, a női tüdőbetegek, a fő laboratórium és a sebészet pavilonja kapott helyet. Valamennyi omladozva, árván és üresen álldogált a komplexum parkjának szélén. Kár, hogy mindet körbevették kerítéssel, így esélyem sem volt bejutni.

Persze láthatunk épülőfélben lévő vagy újjáépített, betegeket fogadó szárnyakat is, érdeklődésem azonban ezekre nem irányult.

Berlinben folytattam az elhagyatott épületek felfedezését. Eljutottam az úgynevezett zombi kórházba, amely a Weissensee-nél található. Egykor gyermek kórházként működött, de az összes gyereket megették a zombik, agyukból pedig koktélt főztek. Teljesen kihalt hely, csupán vandálok randevúznak olykor, hogy telefirkálják a még meglévő falakat. Ezzel együtt különleges és sejtelmes. A romok mintha rejtenének valamit. Leomlott mennyezet és lépcsőzet, szétzúzott nyílászárók, néhol járhatatlan padlózat jellemzi az ingatlant.

Zombi kórház lépcsőháza

Poroszország első gyerek kórházát tisztelhettem meg, amely küzdött az 1900-as évek elején tetőző csecsemő halálozás ellen. A kórházat többször bővítették, még egy kisebb tejüzemet is csatoltak hozzá. 1997-ben nyitotta meg kapuit Berlin új gyermek klinikája, mellyel megpecsételődött a weissensee-i intézmény sorsa.

A telket valamennyi oldalról lezárták, kizárólag egy szétszedett drótkerítésen keresztül bújhatunk be, mégpedig a Buschallee menti társasházak udvara felől.

Zombi kórház

További gazdátlan érdekességek Berlinben:

• Güterbahnhof Pankow-Heinersdorf megállónál
• Az egykori Riviera bálterem Grünauban – csak a telekre jutottam be,
  az épületbe nem
• a Dr. Ingrid Wengler nevezetű hajó, amely az Arena bolhapiac
  közelében, a Spree folyón ringadozik – csak messziről
  szemlélhettem
• vegyi üzem Rüdersdorfban

Dr. Ingrid Wengler hajó

Szinte valamennyi elhagyatott ingatlanra igaz – a fent említettekre is – hogy előbb-utóbb gazdára talál és levetkőzi romos mivoltát. Akár fél éven belül is képesek egy romból új épületet varázsolni, tehát akinek az érdeklődését felkeltették ezek a látnivalók, ne habozzon. Például az interneten több kép látható a düledező Erzsébet királynő kórházról, vagy a Neukölln városrészben megbúvó, málló élményfürdőről. Mind elavult fotók.

Ne feledd, ezekre az ingatlanokra bemenni elvileg tilos és életveszélyes. Nem is mindegyikbe lehet behatolni. Tehát, ha erre adod a fejed, légy nagyon óvatos. Mielőtt bemászol valahova, győzödj meg arról, hogy ki is tudsz mászni. Az egy dolog, hogy koszos leszel, de összetörheted magadat, és a fotógépedet is. Ha egy épület vagy egy mennyezet úgy néz ki, mint amelyik bármikor összeomolhat, az azt jelenti, hogy bármikor összeomolhat. A sok por és veszélyes hulladék miatt feltétlenül vigyél magaddal munkavédelmi maszkot. Napközben természetesen többet látsz, de Te is könnyebben észrevehető vagy. Útmutató táblákra ne számíts.