A Lake District Anglia egyik legszebb tájegysége, tavak, erdők, kopár hegypúpok országa. Csupán egy szakaszt nehéz kiválasztani a sok szemetgyönyörködtető közül, a Keswick – Buttermere-tó túraútvonal és a Honister via ferrata egy hajszállal előrébb áll a szívemben.

Mindkettő a Lake District nyugati felében húzódik, a régió központjának számító Keswicktől (ejtsd: Kezik) délnyugatra. A város remek kiinduló pont a túrákhoz, de a Buttermere-tó (ejtsd: Bátermér) partján is válogathatunk a szálláskínálatból.

Keswickből startolunk és Braithwaite falu (ejtsd: Bréfvéjt) érintésével, a Coledale patak (ejtsd: Kóldél) mentén vetjük be magunkat a természet ölelő karjai közé. Az ösvény, amelyet régebben egy bányához építettek ki, két csupasz csúcs, a Grisedale Pike (ejtsd: Grájzdél Pájk) és a Causey Pike (ejtsd: Kózi Pájk) között emelkedik egyre magasabbra. Elérjük a Force Crag bánya (ejtsd: Forsz kreg) épületeit, amely az egyetlen ember alkotta tájelem az egész völgyben. A 19. században ólmot és ezüstöt bányásztak. A bánya végül bedőlt, és átkerült a kultúrális örökségek közé.

Innen az út dőlésszöge megváltozik, szívünk tempósabban kezd dobogni. A nyeregre érvén a tájnak köszönhetően mosolyra áll a szánk széle. A másodperc töredéke alatt megfeledkezünk a mögöttünk hagyott kaptatóról. Még mielőtt felmászunk a Crag Hillre keresztelt csúcsra, érdemes egy pillantást vetni a Causey Pike-ra és a mögötte elterülő völgyekre-hegyekre.

Lake District panoráma, jobbra a Causey Pike

A Crag Hill, avagy az Eel Crag (ejtsd: Íl Kreg) 839 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A panoráma ezúttal is magáért beszél: a zöld különféle árnyalatai hevernek a lábunk előtt, mintha csak egy hatalmas szőnyeget terítettek volna le.

Kilátás a Crag Hillről a zöld szőnyegre

Ennél is magasabb a tőle nyugatra elterülő szomszéd, a Grasmoor (ejtsd: Grászmór). Nagyjából további háromnegyed óra szükséges ennek meghódításához. A Grasmoor a Lake District nyugati felének legmagasabb pontja a maga 852 méterével. Egy kőkupac jelzi a hegy tetejét, ahonnan megható kilátás nyílik a Crummock-tóra (ejtsd: Krámök) és a Buttermere-tóra.

Ahhoz, hogy a legrövidebb úton állóvíz közelébe érkezzünk, találomra ösvényt nevezünk ki a meredek, aljnövényzettel borított domboldalban. A cipőtalp alatt folyton elguruló kavicsok szörfözésre késztetnek, amelyek kétségtelenül meggyorsítják az ereszkedést. A Crummock-tó csendje és szépsége nagyon marasztalna minket, de a fél óra gyaloglásnyira elterülő Buttermere-tóhoz érve megértjük, hogy a szépségnek további fokozatai vannak.

Buttermere-tó, fák a víztükörben

Tó és hegy igazi klasszikus kombinációja. A huszonhárom méter mély Buttermere kétszeri körbejárása után vállalkoznánk még egy harmadik körre is annak ellenére, hogy a Buttermere falu központjában álló Fish Inn már kiszemelte fáradt porcikáinkat. Szerencsés esetben naplementétől vöröslő égbolt teszi fel az ‘i”-re a koronát.

Naplemente a Buttermere-tavon

A fentebb említett Holister via ferratának másnap vágunk neki. A Buttermere-tótól egy szűk katlant átszelve közelítünk a via ferrata bázisa felé, amely a Honister Pass névre hallgató meredek hágón található. Cirka másfél óra alatt célba érünk. Ha nem hoztunk magunkkal, kibéreljük a mászófelszerelést az egykor a terméspala bányászatát szolgáló épületben, belecsapunk a túravezető kezébe és már trappolunk is a mászóka felé. Egyébként a bánya ma már turistalátványosság, föld alatti járatai látogathatók.

Anglia első via ferratája két opciót kínál: az egyik kevésbé megerőltető, három óra alatt kipipálható és leginkább horizontális mászást ígér, amelyet akár tíz éves gyerekek is teljesíthetnek feltéve, hogy megbírkóznak a tátongó mélységgel. Az extrémebb, szintén mintegy három órás útvonalon több vertikális mászásban lesz részünk, sőt, némi negatívban is. Fittebb szervezet szükségeltetik. Ottjártamkor csak repülő rókával fokozhattuk az adrenalint, azóta hozzáadtak egy burma híd néven ismert dróthídat és egy rakományhálót.

Via ferrata, van hova esni

Ettől függetlenül a sziklafalakon való mászásért lélegzetelállító látványt kapunk cserébe. Méltán ez a világ egyik legszebb via ferrata útvonala. A hegy tetejére érve büszkén ünnepelünk, majd a bázisra már gyalogosan érünk vissza. Keswick felé menetrend szerinti buszok közlekednek.

A felettébb ámulatba ejtő és nagyszerű élményt nyújtó vidék egyetlen szépséghibája az időjárás. Bár a fényképek nem ezt sugallják, minden második nap esik az eső. Vagy ahogy a népi mondás tartja: amikor nem esik, akkor csak felhős az ég. Megfelelő öltözködéssel azonban mindez kiküszöbölhető. Motiváció gyanánt ajánlom azt a feliratot, amely Keswick egyik túraboltjának homlokzatán olvasható: “no such thing as bad weather,… only wrong clothing”. Ez annyit tesz: olyan nincs, hogy rossz idő,… csak rossz öltözködés van. Kellemes túrázást!

Egy vízszintes szakasz a via ferratán