Vietnám legdélebbi szegletéből, a Mekong-deltából észak felé vettük az irányt. Ho Chi Minh City-i átszállással vágtattunk a vakvilágba kevés tervvel a fejünkben. Végül Nha Trangban dobtuk ki a horgonyt.

A Mekong-delta fővárosának, Can Tho buszpályaudvaránál fülön csípett minket két tag és a Ho Chi Minhbe készülő mikrobuszokhoz irányítottak. Fél nyolc volt, a tervezett indulási időt pedig nyolc órában állapították meg. Az árat elfogadhatónak értékeltük, így örömmel pattantunk be a járgányba. De beszívtuk.

A járat addig nem indult el, míg meg nem telt. Még kilenc órakor is csak négyen ültünk a mikrobuszban, pedig közben elgurultunk egy másik állomásra, hogy további utasokat cserkésszünk be. Eleinte senki nem akart velünk tartani. Fél órával később, vagyis összesen másfél órás várakozás után mégis sikerült, a járat pedig elstartolt. Lehet, feladtak gyorsan egy hírdetést, hogy utasokat keresnek?

Végül eljutottunk a metropoliszba. A tervezett továbbutazás azonban meghiúsult, mivel lekéstük a vonatot. Ha nem vacakolunk Can Thoban, akkor sem jártunk volna jobban. Ugyanis kiderült, hogy valamennyi vasúti menetjegyet órákkal előre le kell foglalni. Így hét az éjszakai csihuhura fértünk fel. Majd meggombásodtunk a bűn hosszú várakozástól.

Sái Gón, közlekedés

A vonaton ülve döbbentünk rá, hogy a lassú előrehaladás könnyen meggátolhatja a többi potenciális nevezetesség meglátogatását. A szerelvény annyira lassan haladt, hogy akár kocoghattam volna mellette. Így hát újraterveztünk és Mui Ne strandja és sivataga helyett kiböktük a távolabbi Nha Trangot.

Más kérdés, hogy a kalaúznak nem tetszett az ötlet, mert a jegyünk nem Nha Trang-ig szólt, hanem csak Mui Ne-ig. Majdnem leszállított minket, de udvariasan, a pénzünket lobogtatva meggyőztük őt az ellenkezőjéről. Pontosabban a gond nem a lóvéval volt, hanem azzal, hogy helyfoglalás nélkül nincs vonatozás. Magyarul, ha valaki vett volna az ülésünkre jegyet a Mui Ne – Nha Trang szakaszra, akkor nem tudtunk volna hol ülni és aludni.

Igen, aludni, hiszen közben éjszaka lett, majd az óra elütötte az éjfélt is. Reggel négyig húztuk a lóbőrt, amikor befutottunk Nha Trang-ba. Taxiba vágódtunk, majd a sofőr ajánlatát követve beestünk egy szállodába. A tizenkét emeletes épület keskeny, magas, vietnámi dizájn. Valamennyi szintjén csak három szoba, meg a lift fért el. No meg a tetőn egy medence, ahonnan mesés kilátás nyílt a városra és a riviérára.

Nem viselt meg minket a kalandos éjszaka. Reggel a biztonság kedvéért először a vasútállomásra gyalogoltunk, hogy megvegyük másnapra a jegyet. Minden ülést lefoglaltak, nem akadt tikett még három nappal későbbre sem. Bepánikoltunk. Feladták a leckét, septiben megmintáztuk a gondolkodó embert.

Nha Trang, közelgett az áció, káció, akáció, vakáció

Január második fele – esetleg február eleje, az évszámtól függően – a holdújév időszaka. A vietnámiak, illetve a kelet-ázsiaiak ekkor ünneplik az újévet. Ezért a lakosság szabadságot vesz ki és utazik valahova. Tehát érthető, hogy minden vonat megtelt. Szerencsére találtunk buszt is és jegyet is, de csak két nappal későbbre.

Nha Trang, piac

Eztán egy piacot érintve felkerestük a Hai Duc templomot. A 19. században épült, manapság vietnámi nebulók járnak ide tanulmányozni Buddha tanait. Síri csönd uralkodott, mi voltunk az egyetlen látogatók.

Következett a Long Son pagoda alvó és ülő Buddhája, illetve gazdagon díszített, sárkányos motívumokkal ékesített szentélye. Már a főkapujánál éreztük, hogy valami különlegeset fogunk látni. Az udvaron több szobor és egy mozaikból készült sárkányfej fogadott minket. A sárkányfej fölötti Buddha-szimbólum, a szvasztika elsőre megzavart, ugyanis a hitleri horogkereszt jutott róla eszembe. A két jelkép között csak annyi a különbség, hogy Hitler Harmadik Birodalma kissé elforgatva használta.

Nha Trang, Long Son pagoda

Sokat nem bámészkodhattunk, mert öcsém is és én is kaptunk egy-egy önkéntes kísérőt. Meséltek a pagodáról, és a pagoda falain belül játszódó szerzetesi életről. Hamar rájöttünk, mire megy ki a játék: pénzt akartak tőlünk kiszedni a pagoda udvarában lévő iskola javára. Legalábbis ez volt a duma. Fityiszt adtunk nekik. Kettőt is.

Aztán beléptünk a szent helyre, amelynek belső udvarában egy öreg monkot pillantottunk meg. Éppen sikálták a lábát. Az öreg fószernek hárem járt, bár ez mintha másik kultúra lenne. Hirtelen nem tudtuk, hogyan viselkedjünk, vajon zavarjuk-e őtespedtségét a jelenlétünkkel.

Jobb a békesség, gondoltuk, így inkább elvánszorogtunk az alvó Buddhához. Húzta ám a lóbőrt, észre sem vett minket, mikor megérkeztünk. Miután nem ébredt fel az ébresztőórára sem, egy nagy hangfalat tettünk a füléhez, majd bekapcsoltuk a technót. Nem segített. A hatalmas, impozáns Buddhát negyvenkilenc domborműben ábrázolt hívő őrzi. Érdekesség még az alvó Buddha mosolygós arca. Te szoktál mosolyogni alvás közben?

Nha Trang, Long Son pagoda lustálkodó Buddhája

Egy kicsit arrébb, egy dombtetőn látható a lótusztalapzaton lótuszülésben ülő, tizennégy méter magas, fehér Buddha. A lótusz a tisztaságnak, az isteni eredetnek és a megváltásnak a jelképe. A talapzaton látható dombormű hét monknak állít emléket, akik önfeláldozás céljából felgyújtották magukat. Magasabbra nőtt, mint egyes környékbeli fák, messzebbről könnyen észrevehető. A szobor belsejében egy tradicionális motívumokból álló dombormű kiállítást tekintettünk meg. Nha Trang egyik fő látnivalója igazi különlegesség, és akkor még nem említettem a koldustömeget, amelyet áttörve jutottunk csak ki a pagodából.

Nha Trang, Long Son pagoda ülő Buddhája

A következő megálló a piac volt. Mint minden város piacán, ezúttal is nagy élménnyel töltöttük el az időt. Rengeteg különféle gyümölcs és zöldség csalogatott minket, mint például a cukoralma, a mandarin, a pitaja és a mangosztán, de a szárított tengeri herkentyűket, és az ajándéktárgy választékot sem fitymálhattuk le.

Aztán a Po Nagar hindu templomkomlexumban vizitáltunk, amely a belvárostól jóval kijjebb, a települést átszelő Cái folyó torkolatánál áll. A komplexumot a hétszázas években alapították, amikor a cham nép uralta Közép-Vietnám területét, valamint a mai Thaiföld és Kambodzsa térségét. A cham királyok folyamatosan bővítették, szobrokat adtak hozzá és adományokat hoztak létre. Eredetileg hét vagy nyolc tornyot építettek, de mára csak négy maradt meg. Mint például a nyolcszázas évekből származó, a charm építészeti stílust képviselő, a bejárata fölött a négykarú Siva istennőt ábrázoló északi torony vagy a 7. századi alapokon nyugvó, a 12. században téglából újjáépült központi torony.

Valamennyi torony kelet felé néz, szépen őrzött szentélyüket dobbal, buddhával, adományokkal, no meg imádkozó vietnámiakkal dekorálták.

Nha Trang, Po Nagar központi tornya

Manapság is fontos vallási hely. Éppen ezért hiába tűzött a napocska, nem engedtek be fedetlen térddel és vállal. A komplexum jobb megismerése érdekében ezért hosszúujjú köpenyt és hosszúnadrágot béreltünk a bejáratnál. A ház szabályát kőkeményen betartottuk, vagyis a tornyokba való belépés előtt levettük a cipőnket és az ajtó előtt hagytuk.

Nha TRang, Po Nagar oszlopcsarnoka

Aztán lecammogtunk a tengerpartra, hogy a sziklaszirteken ugrálhassunk. Erózió bácsi érdekes formákat hozott ki a sziklákból. Láttunk bambuszból font kerek alakú kis ladikokat. Ezeket a lapos aljú bárkákat gyanta, valamint kókuszzsír segítségével teszik vízhatlanná.

A köveken való ugrálástól megéheztünk és beültünk egy előkelőbbnek tűnő tengerparti étterembe. Mindenféle állat rákerült az étlapra, talán csak az orrpolip nem. Öcsém egy kacsintós csirkelevest evett. Azért kacsintós, mert úgy ahogy volt, beledobtak egy egész kis madarat a levesbe. Csak a tollát szedték le. Fej, taréj, minden rajta maradt. Még a szeme is, ezért kacsintós. Ott hunyorított öcsémre, akit először ugyan a hányinger kerülgetett, de miután csak az ízre koncentrált, simán megette a kaját.

Nha Trang, kacsintós csirkeleves messziről

Én meg békát vállaltam földimogyoróval, bambusszal, zöldséggel és rizzsel. Az ízletes estebédet követően megnyaltam mind a tíz ujjamat, bár az gyanút keltett, hogy legyek után kezdtem kapkodni. Gyomromból pedig kuruttyolás hallatszott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó a békahús. Más kérdés, hogy nehéz vele jóllakni.

A tengerpart mentén visszatévedtünk a belvárosba. Útközben belestünk egy hangszer- és fotókiállításra, ahol a nádból és kőből készült hangszereken fantasztikus, kísérleti zenei előadást kreáltunk magunknak. A nap hátralevő részében csak kóboroltunk. Ezen az oroszok által is kedvelt üdülőhelyen kacérkodtunk a strandolással, de sajnos az idő nem volt kegyes hozzánk. Noha befűtöttek rendesen, eléggé fújt a szél, és a felhők eltakarták a napot.

A város tengerparti része a modern felhőkarcolók miatt nyugatias beütésű. Tiszta, homokos strandjainak köszönhetően elég sok turista megfordul. Az egyik szigetre lift közlekedik. Nha Trang éjszakai élete legendásan aktív, amiből mi sem maradtunk ki.

Nha Trang, strand éjjel