Az eredetileg négy napra tervezett Disznó-öböl menti vakációt a sztrájkoló madárvilág és az emiatt érdektelenné váló Laguna de las Salinas nemzeti park miatt egy nappal lecsökkentettem. Ehelyett Matanzas meghódítását tűztem ki, ahová majdnem oldalkocsis motorral érkeztem.

A playa largai szállásomat elhagyván összefutottam egy taxinak látszó motoros pilótával, aki felajánlotta a fuvart. Az árban azonban nem tudtunk megegyezni. Utólag megvallva, egy fantasztikus élménytől estem el.

Viszont találkoztam két skót nénivel, akik biciklis pihenőt tartottak, de szintén Matanzasba készültek. Aztán a buszmegálló környékén ólálkodó egyik taxis hiéna meggyőzött mindannyiunkat egy fuvarra. A nénik bringáit begyűrték a csomagtartóba és már robogtunk is. Ja, a hetven év feletti nénik egy öt hetes kubai biciklis körúttal pumpáltak adrenalint nyugdíjas éveikbe.

Így jutottam el a Kuba északi részén terülő Matanzasba, amely gyakran lemarad a kalandorok térképéről. Az egyetlen település, ahol kéregetőkkel is találkoztam. No meg rengeteg eddig nem látott, kultúrális élménnyel. A művészek és mesteremberek városa, mondhatni.

A találomra rábökött szállásom elfoglalása után teljesen véletlenül botlottam bele egy szobrászműhelybe a belváros szélén, a San Juan folyó partján. Matanzas egykedvű utcáin barangolva nem számítasz különlegességre, vagy váratlan fordulatra. Amint betértem, mindjárt teával és ülőhellyel kínáltak, sőt akár csaktlakozhattam volna az ebédjükhöz is. A szobrok nem engedték, hogy lepihenjek.

Matanzas, szürreális alkotások

Üvegszálból készítenek lélegzetelállítóan egyedi és szürreális alkotásokat. A fő téma az emberi fej és a mesterek fantáziája láthatóan nem ismer határokat. Ezt a galériát világszerte hírdetni kellene, a művészi világ egy kihagyhatatlan műhelye.

A folyón átívelő híd déli főjénél Che Guevara mozaik portréja kacsintott rám. Pár száz méterrel arrébb, a buszállomás felé egy helyiségben cukornádból préselt italt kóstoltam. A legkisebb vásárolható mennyiség két pohárnyi lé. A gépolajtól szennyezett présgép fogai közé tolták a nádszálat, majd a présgép elé helyezett műanyag vödörbe egy szűrőn át folyt a nedű. Különleges ital, érdemes volt megízlelni.

Matanzas, cukornád préselés

Visszaballagtam a belvárosba, ahol egy papírkészítő és könyvkiadó műhelyt fedeztem fel az igazságügyi palota és a színház szomszédságában. Ez pedig nem más, mint a Vigia kiadó (ejtsd: Vihia – kemény h-val). A matanzasi kultúra másik műhelye. Kézzel készített, minőségi papírokról és első megjelenésű könyvekről van szó. A könyveket kétszáz példányban írják, sablonosítják és beillesztik.

Matanzas, a papírkészítő műhely termékei

A belvárostól messze északkeletre, a Matanzas-öböl partján áll a San Severino vár. Kuba védelmi rendszerének egy részeként építették a 18. században. Matanzasba érkeztek az első, afrikai rabszolgákat szállító hajók, a rabszolgákat pedig a vár falai között tartották fogva. Később börtönné alakították át, ma pedig múzeum. Falai között olvashatunk a matanzasi rabszolga lázadásról, mely a 19. század közepén a Triumvirato cukormalomban tört ki.

Matanzas, San Severino börtön

A történelemóra után a belváros felé korzóztam. Matanzas Versalles nevű kerületébe érve a Szent Pál Apostol templom házak között kikandikáló neoklasszikus tornya csalogatott. Kár, hogy zárva találtam.

A központban pedig egy újabb művészeti ággal találkoztam: egy sakkterem kínált játéklehetőséget és több kubai élt is vele.

Megemlítésre érdemes még a Libertad park és annak keleti oldalán álló robosztus kormányzói palota, illetve a tér közepén ácsorgó José Martí-szobor. José Martí a legnagyobb hősök egyike, költő és szabadságharcos, a kubai Petőfi Sándor. A függetlenségért harcolt, ami miatt kényszermunkára ítélték és úgy élt, mint egy rabszolga. Hogy mennyire fontos alak, azt a kültéri emberábrázolások mutatják Kuba-szerte: témájuk zömmel Fidel, Che vagy José Martí. A szobor talapzatán egyik versének részlete olvasható:

¡Yo quiero, cuando me muera
Sin patria, pero sin amo,
Tener en mi losa un ramo
De flores, y una bandera!

Ami szabad szájjal, harmat gyenge költői vénával emígyen ferdíthető:

Azt akarom, hogy ha meghalok
Haza nélkül, gazda híján,
Legyen az én sírom kövén 
Virágos ág és egy zászló!

Matanzas, Libertad park a kormányzói épülettel és José Martí szobrával

Matanzas városában jöttem rá, hogy kubai utazásomat sokkal olcsóbbá tehettem volna, ha nem a belváros etetőit kerestem volna fel. Például az egyik, helyiek által kedvelt sütöde tíz centért gyártotta a pizzát. Este tértem vissza a vendégházba, de hosszas csengetés után sem nyitottak ajtót. Végül egy öreg tata engedett be, akivel a beköltözéskor nem találkoztam.

Utolsó kubai óráimba lépve, reggel elkalauzoltam magam Kuba legelső turisztikai látványosságához. Ez pedig a Bellamar cseppkőbarlang. Az idegenvezető által kísért csoportos túrához egy múzeumon keresztül vezet az út.

A barlangot egy kínai csákó fedezte fel véletlenül 1861-ben, aki a föld tulajdonosának dolgozott. Az üreget a földalatti folyók hozták létre, előrenyomulásuk során nagyobb termek is kialakultak. Manapság pedig csillogó kalcitkristályok, valamint rengeteg érdekes formájú függő-, görbe- és állócseppkövek kápráztatják el a kíváncsiskodókat.

Bellamar barlang

Délután a buszpályaudvar felé vonszoltam magam. Útközben egy újabb Fidel Castrót ábrázoló táblára figyeltem fel, de ezúttal gengszter társaival, Raúl Castróval és a venezuelai Chávezzel együtt pózolt, ráadásul melegítőben. Többek között a következő szöveg állt mellettük: “senki sem hiszi, hogy elment…”  Tehát Castro élt, él és élni fog.

Aztán beestem az állomásra, de az előre lefoglalt jegyet jódarabig nem vehettem át, mert nem jelent meg senki a pult mögött. A menetrend szerinti indulási időpont után fél órával is csak a türelmetlen utasok száma nőtt. Se jegy, se busz. Kezdtem aggódni, hogy lemaradok az esti repülőjáratról. Szerencsére minden megoldódott, időben fékeztünk le Havannnában.

Két utastársam előre leszervezte a reptéri taxit és felajánlották, hogy szorítanak egy helyet nekem. Igen ám, de a taxis egy rozoga Polski 126-ossal jelent meg. A csomagokat feldobtuk a tetőn ficegő tartóra, majd beástuk magunkat a kicsi kocsiba.

Limuzin a reptérre

Mivel Kubába jövet lekéstem a csatlakozást és fél nappal később landoltam, nem lepett meg, hogy repülőjáratom ezúttal is késve indult. A madridi átszállás lehetőséget adott arra, hogy – az első részben említettekhez hasonlóan – ismét elátkozzam a repteret.

Kuba igazán különleges élményt nyújtott. A szegény, de büszke ország teljesen elkápráztatott lazaságával és vidámságával. Nemcsak, hogy pénzük nincs, de árujuk sincs. A nap sugaraitól védő fejkendőmet nap mint nap megbámulták. Volt, aki fel is próbálta. Ennek ellenére az emberek boldognak tűnnek, viccelődnek, zenélnek és táncolnak. A ráérős, türelmes élet mesterei. Olyannyira, hogy Pató Pál úr szorgos, az időt precízen beosztó alak hozzájuk képest. Mégis működik valahogy az ország. Talán dolgoznak is, bár mintha csak a munka imitálásában jeleskednének.

A politikáról, különösen Castróról kussol a nép. Nem jöttem rá, ki szerette és ki gyűlölte. Nem derült ki, mit gondolnak a rendszerről és a sorsukról. A havannai rakparton beszélgetésbe elegyedtem egy fiatal, Amerikába vágyakozó sráccal. Ő volt az egyetlen, aki ki merte mondani: Kuba egy hatalmas börtön.

A három góré: Fidel, Chávez, Raúl – a felső sor mondata: senki sem hiszi, hogy elment

Viszont pozitív jellemzői is vannak a kubai életnek: nincs stressz, nincs rasszizmus és nincs agresszió. Az éjszaka utcái egyáltalán nem veszélyesek, a bűnözés szinte a nullával egyenlő.

A fentihez hasonló kontrasztot más területen is érzékelhetjük: az 50-es években gyártott, füstöt okádó, hatalmas, négykerekű őskövületek és a strapabíró szovjet borzadályok mellett igen népszerű a környezetkímélő, elektromos moped.

Elgondolkodtató az is, hogy a casa particularokban, vagyis a szobakiadóknál egy éjszaka 20-30 konvertibilis peso körül mozog, míg a havi átlagkereset is ennyi. (20 peso nagyjából 5600 Ft) Az internet csak nagyobb, turisták által látogatott városok központjában elérhető, jellemzően a főtéren és az internet szalonban.

Kubát melegen ajánlom, de előtte jól pácold be és süssd meg.