A történelmi Chester északnyugat Angliában, a walesi határhoz közel, a Dee folyó partján fekszik, mintegy ötvenhárom kilométerre a manchesteri repülőtértől és negyvennégyre Liverpooltól. Vonzerejét elsősorban a fekete-fehér, faszerkezetes házainak köszönheti, de látnivalóinak se szeri, se száma.

A legnagyobb poén, hogy Chester három szintes: a legalsó szinten folyik a Dee és a Shropshire csatorna, a középső szint az utcaszint, a legfelsőn pedig a városfalon kiépített sétány húzódik.

A város szimbóluma a sétálóutca keleti végén álló Eastgate órája. Ez egy vasszerkezetes óra, melynek ingája ötven kilós. A fehér óralap felett a VR rövidítés olvasható, vagyis Victoria Regina. Az órát ezenyolcszázkilencvenkilencben állították Victoria királynő két évvel azelőtti gyémánt évfordulójának alkalmából. A gyémánt évforduló megünnepléséhez hatvan évig illdomos uralkodni.

Eastgate és az eastgate clock

Maradva a sétálóutcán rengeteg gyönyörű épületet felfedezhetsz. Mindjárt az Eastgate szomszádságában áll az impozáns Grosvenor Hotel, a viktoriánus építészet egyik legpompásabb példája. Ezernyolcszázhatvanöt óta fogad vendégeket. Nem éppen occsóért, teszem hozzá.

Következnek a középkori eredetű, árkádos sorházak, vagyis az úgynevezett Rows a sétálóutca mindkét oldalán, illetve az attól délre ágazó Bridge street-en. Fedett sétányai egészen egyedi módon az utcaszinttől egy emelettel feljebb húzódnak. Régen a házak többsége rendelkezett pincével. Chesterben azonban az alapkőzet miatt a pincék nem épülhettek a föld alá, ezért a föld fölé, az utcaszintre kerültek. A lakónegyed és az előttük lévő üzletek pedig egy emelettel feljebb kötöttek ki. Ma már persze az egykori pincék is üzleteknek adnak otthont.

Az árkádos sorházak közül kiemelkedik a neogótikus beütésű, a 19. században emelt Browns. 13. századból származó pincéjében ma étterem működik. A megannyi faszerkezetes épületek között bújik meg a Boot Inn, ahol a 17. századi angol forradalom alatt a királyi seregek katonái gyülekeztek. Részegen háborúba? A bár hátsó, eldugott része a lókereskedők törzshelye volt, itt vitatták meg a lovak – és a legenda szerint a könnyűvérű leányzók – árát. Magyarul kurvázhattak is.

A sétálóutca és a Bridge street találkozásánál, a kőkereszt körül hajdanán piaci kofák árulták portékáikat. Ma inkább mutatványosok terepe.

Kilátás az Eastgate street rows sétányáról. A bal oldali épület a Browns

Egykori piactér, most meg egy kötéltáncos hegedűvirtuóz színpada. A fehér korlátok az első emeleti sétány korlátai

A Rows folytatódik a Bridge streeten, jellemzően fekete-fehér épületeket láthatsz. Itt áll a St Michael-ház. Ezerkilencszáztízben Westminster hercege a hagyományos stílusban épült bejáratot kicseréltette barokkosra. Csakhogy a népnek ez nem ízlett. Egy évvel később vissza is került az eredeti, fekete-fehér változat.

A Bridge street folytatása a Lower Bridge street, ahol legfőképpen az ezerhatszázhuszonkettőből datálódó Ye Olde King’s Head pub érdemel említést. Az éttermében látható hajógerendák arra emlékeztetnek, hogy Chester hajdanán a sokkal bővízűbb, nagyobb kereskedelmi hajók navigálására is alkalmas Dee folyó révén összeköttetésben állt a tengerrel. A legenda szerint ez az egyik legismertebb szellemlakta ivó. Arról nem szól a fáma, hogy hány korsó sör után látnak szellemeket a kliensek. Illetve az sem világos, hogy a hotelként is operáló pub hetven fontos szobaárában benne van-e a szellem, vagy az csak felár ellenében jelenik-e meg.

Ye Olde King’s Head kocsma – ye olde korai modern angol írásmódban, jelentése: the old

A Lower Bridge street legöregebb kéglije a 12. századi, homokkőből épült St Olave kápolna, melyet az északír bőrcserző közösség épített. Kicsit lejjebb, a déli városkapu árnyékában dekkol a Bear and Billet kocsma. A bámulatos, faszerkezetes épület régebben városházaként funkcionált. A két sorban épült ablakok több, mint ezer üvegdarabból állnak. A padlásajtóból húzták fel a gabonát és a lisztet. Ebben a házban született John Lennon nagyanyja. Kiváló ügynök volt.

Ha a déli városkapu alatt átbújsz, egy romantikus sétát tehetsz a Dee folyó árnyékos partján. Esetleg befizethetsz egy félórás sétahajókázásra hét font ötvenért. Motorcsónak bérlés huszonöt font fél órára.

Sétahajók a Dee folyón

Ha eleged van a vízpartból vagy a tudásszomjad még nem csillapodott, libbenj be a közeli római kertbe és az amfiteátrumba. Krisztus után hetvennégyben a rómaiak erőd építésére adták fejüket és egészen a negyedik század végéig ötezer katona élt a bástyái között. A római kertben a városszerte végzett ásatások során megmentett oszlopokat és mozaikokat láthatsz. Sőt, a padlófűtés ókori változatával, az úgynevezett hypocaustummal is megismerkedhetsz.

Az egy méter magas hypocaustum a szoba padlója alatt helyezkedett el. Itt égették a tüzifát. A keletkezett hő a padló alatt cirkulált, de az egy méternyi rés miatt a polgár nem égette meg a lábát a szobában. Amfiteátruma valaha Anglia legnagyobbika volt a maga focipálya méretével és maximum hétezer néző fért el.

Hypocaustum

A Chester centrumát körülölelő városfalon gyalogösvényt hoztak létre. A római kert kipipálásával érdemes végigjárni ezt a három kilométeres körutat, mely helyenként tizenkét méter magasan húzódik az utcaszinttől.  Az északi és a keleti útvonal az egykori római várfalak nyomát követi.

Öt őrtorony ékelődött a falak közé: a Water torony huszonkét méter magas, száz font ellenében épült a 14. században és a folyót védte. A Goblin torony eredetileg kör alaprajzú volt, de az angol polgárháború alatt megrongálódott, négyszög alaprajzú tornyot varázsoltak belőle. A Bonewaldesthrone torony eredetileg a folyóban állt, de ahogy a folyó visszahúzódott és medret váltott, a szárazföldre került. A Károly király tornyán anno maga Károly király állt, innen nézte végig, hogy verik szét a seregét 1645-ben. Legalábbis erről halandzsázik a felső ajtó fölötti felirat. Hétvégenként a torony szobájában egy minikiállítás várja az angol polgárháború rajongóit. A Thimbleby torony eredetileg nyolcszögletű volt, de amikor a várfalon végighúzódó sétányt építették a 18. század elején, levágták a torony felét.

Károly király tornya és a sétány a városfalon

A látnivalóknak még mindig nincs vége, a sétálóutcától északra elterülő negyedről még egy szót sem írtam: a Northgate street változatosan díszített, nyeregtetejű, fekete-fehér sorházaiban régen a vaskereskedők tengették napjaikat. Itt található Mollie édességboltja, akik igen erősek retro csokikban és cukorkákban, de modern ínyencségekért is érdemes betérni. Ízlelőbimbóid hamar életre kelnek. Mollie előtt Mr Simms és Mrs Benson is csábította az édesszájúakat, tehát az üzlet jellege mit sem változott az évtizedek során.

A Northgate street a viktoriánus városháza előtti térre kalauzol, de ha itt jobbra fordulsz a St Werburgh streetre, belebotlasz a magasztos Chester katedrálisba és további faszerkezetes, pilléres sorházba. A dóm egy 10. századi templom alapjaira épült és Szent Werburgh tiszteletére szentelték fel. Később bencés apátsággá változott és egy igen elegáns gótikus stílust kapott. Ez egy kelet-nyugati tengelyű templom, ahol a szentély a keleti végben kapott helyet, a kórusterem és a fából készült, sast ábrázoló szószék mögött. A főhajótól északra található a kolostorudvar, a szerzetesek hajdanvolt ebédlője, és a sekrestye. A székesegyház fafaragásai és ólomüveg ablakai lenyűgözőek. A bepattanó ingyenes, de szerveznek félórás és órás túrákat, melynek keretében felszökkenhetsz a toronyba. Előbbi hat, utóbbi nyolc font koponyánként.

A St Werburgh utcáról nyílik a szűk, sikátorszerű Godstall lane. Ma vendéglőknek ad otthont és érdekessége, hogy míg az északi vége az utcaszintre ér, a déli vége a sétálóutcai sorházak első emeleti árkádjába torkollik.

Chester katedrális

Úrnak félelme az élet forrása

További érdekességek:

• a korábbi szegényházak a Park streeten, amelyek felső szintjei szintén faszerkezetesek, de alapjuk homokkő. A mellettük lévő magasabb ház egyik gerendáján egy bibliából származó idézet olvasható, amely a legenda szerint egy ásatáskor talált római kori pénzérméről származik: “The fear of the lord is a fountain of life”, vagyis az Úrnak félelme az élet forrása.
• a Northgate street északi végénél álló Pied Bull kocsma, mely a 18. század óta kocsma. Akkortájt lovaskocsisok pihenőjeként szolgált, ahol akár lovakat is cserélhettek. A kocsma falán lévő feliratokból kiderül, hogy London százkilencvennyolc mérföldre van. A 16. században Chester jegyzője lakott itt.
• a Blue Bell kocsma szintén a Northgate streeten. A 15. századból származó fogadón keresztül megy a járda. Az utcafelőli kabin régesrég jegyiroda volt, az ablakánál vettek jegyet a kocsisok.
• a Watergate street a sétálóutca folytatása nyugati irányban. Több díszes, faszerkezetes sorház kelti fel az ember figyelmét. Közülük az úgynevezett God’s providence house – magyarul: Isten gondviselése ház – története érdekes. Ez volt az egyetlen lak Chesterben, melyet nem érintett az ezerhatszáznegyvenhétben kitörő pestis járvány. Nem véletlen tehát az elnevezés. A fekete-fehér épületek szerelmeseinek ajánlanám még a watergate streeti Bishop Lloyds házat és a Stanley palotát. Utóbbi egy útadót szedő család tulajdonában állt.

Bishop Lloyd’s ház

• a normann stílusú St John templomrom a római kertnél található és középkori eredetű. Ez volt Chester legelső katedrálisa, de ezeregyszázkettőben lefokozták.
• ha meguntad a sok embert a belvárosban, zarándokolj el a belvárostól északra folyó csatorna partjára, ahol néhány csendesebb, de remek vendéglő vár. A legkülönlegesebb talán az a narrowboat, magyarul keskeny hajó, amelyben borozót-likőrözőt alakítottak ki. Pár asztal fért csak el a szűk fedélzeten.
• a Dee folyón átívelő régi kőhídon a 19. században még vámot szedtek. Tehénnel csak akkor mehettek át, ha kipengettek fél pennyt. Egy lóért egy pennyt kértek, a lovaskocsi átengedéséért pedig négy pennyt.
• gyerekeknek a Grosvenor parkban található minivasutat, a katedrális mögötti solymászatot és a belvárostól hat kilométerre fekvő állatkertet ajánlom.

Talán nem túlzás Chestert a faszerkezetes épületek fővárosának és egyben Anglia egyik legcsinosabb településének nevezni. Egy egész napra képes lekötni az ember figyelmét. Amerre a szem ellát, érdekességekre, a legkülönbözőbb történelmi időszakokból származó ereklyékre lel. A helyiek akcentusához viszont koncentráció szükséges.

A régi kőhíd és a déli városkapu