Szardínia egyik legvonzóbb és legcsinosabb városa gazdag történelemmel, macskaköves sikátorokkal és homokos tengerparttal. Pasztell színű, vas erkélykorlátos házai a településen keresztülkanyargó, tükröződő Temo folyó partján és egy meredek domboldalon sütkéreznek a verőfényes mediterrán napsütésben. A dombtetőn szigorú középkori várfalak tanuskodnak a régmúltról.

Bosa (ejtsd: Bózá) Szardínia nyugati partján fekszik, ötvenöt kilométerre az algheroi reptértől. Föníciaiak alapították, arab kalózok fosztogatták, míg nem a 12. század elején a toszkánai Malaspina család egy hatalmas várat emelt a mai várdombra. Az első házakat az erőd köré, annak védelmének érdekében kezdték építeni, amellyel kialakult a középkori negyed, vagyis a Sa Costa

Sikátor a középkori negyedben

A várat több részletben kreálták: a kezdetekben csak egy tornyot és az északi falakat húzták fel. A 14. században egy háromemeletes, colos kéglivel bővült az ingatlan. Eztán fogtak hozzá a hét négyszög alapú őrtoronyhoz és az őrtornyokat összekötő külső várfalakhoz. A 15. század elején egy templomra is futotta.

A legenda szerint élt itt egyszer egy féltékeny őrgróf, aki alagutat építtetett a vár és a városi katedrális között, hogy a gyönyörű felesége anélkül tudjon misére járni, hogy tapintatlan férfi szemek meglátnák. Ugyancsak féltékenységből vágta le a felesége egyik ujját, amit bebugyolált egy zsebkendőbe és zsebre vágta. De aztán megfeledkezett róla és egyszer csak véletlenül kirántotta a zsebéből, amellyel elárulta magát. Az estét már a börtönben töltötte. A legenda azt is megemlíti, hogy a vár falait alkotó kövek tulajdonképpen megkövesedett ujjak.

Az erődítményből pazar kilátás nyílik a kéklő tengerre, illetve a tarkabarka településre. Mi több, szemügyre vehetjük a folyón átívelő Ponte Vecchio kőhidat, a folyóparton felsorakozó egykori cserzőműhelyeket és a vizen ringatózó halászladikokat.

Kilátás a várból a városra és a tengerre

A bosai cserző mesterségnek ókori hagyományai vannak, de csak a 17. században fedezték fel újra. Egészen a 20. század elejéig virágzott az üzletág, több, mint harminc műhely jött létre. A rószaszínű kunyhók földszintjén helyezkedtek el a kutak és a kádak, amelyekben a bőrt cserzették és festették. A felső szinten folytak a végső munkálatok. A Museo delle Conce részletesen bemutatja a cserzés történetét.

Egykori bőrkikészítő műhelyek a Temo partján

Bosa hagyományaihoz tartoznak a fonott kosarak, és a korallból készült ékszerek is. Nem is beszélve a Malvasia fehérborról.

A templomok közül a két kilométerrel keletre lévő, 11. században épült, román stílusú Szent Péter templom és a Ponte Vecchio északi hídfőjénél álló, vörös tornyú, két kupolás katedrális feltétlenül ajánlott.

Ponte Vecchio, a katedrális és a vár

A szűk sikátorokat gyalogosan érdemes felfedezni. A tűsarkú cipőt hagyd otthon, különben gyűlölni fogod a bokatörő macskaköveket. A hosszan elnyúló, árnyékos Corso Vittorio Emanuele jelenti a fő utcát. Mindkét oldalán többszáz éves, négy-öt emeletes épületek sorakoznak.

Néhány sarokkal északra, az említett fő utcával párhuzamosan található a Corso Giuseppe Garibaldi, ahol kedd délelőttönként autentikus szárd piac ver tanyát. Friss gyümölcsök és zöldségek, valamint mennyei sajtok és likőrök csalogatják a kíváncsi pénztárcákat. A legkülönlegesebb portéka talán a nugát, melynek alapanyaga a mandula, a dió, a mogyoró, a méz és a tojás.

A központtól két kilométerre fekszik a Bosa Marina és annak elsőosztályú, homokos strandja. Egy kilométernyi partszakasz, sekély, tűrkízkék, kristálytiszta tenger, és vízisportolási lehetőség teszi fel a koronát az í-re. A hajókázás és a búvárkodás pedig csak pont a tortán. A lido végén, egy tengerbe nyúló földnyelven strázsál az Aragónia torony, ahová időközönként kiállítások költöznek be.

Szeptember végi Bosa Marina

A sármos, karakteres Bosa tehát nemcsak épületeivel, történelmével és strandjával vesz le a lábunkról. A számos apró tér, a gasztronómia, a pálmafás folyóparti sétány és a lassú életritmus ugyancsak vonzó.

Bár a település busszal is elérhető az algheroi repülőtérről – nyáron napi hat busz algheroi átszállással vagy közvetlenül – a legegyszerűbb mégis az autóbérlés. Szardínia többi légikikötőjéről kissé komplikált megközelíteni.