Legújabb cikkek
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
- A Pinkától a Muráig Magyar karika - 9 2024-12-06
- Fertő-Hanság és Kőszeg Magyar karika - 8 2024-12-04
- Kemencétől Lébényig Magyar karika - 7 2024-12-02
Áttettem a székhelyemet egy apró településre, Melgarejóba (ejtsd: melgárého). Első éjszakára egy campinget választottam, de a fülledt meleg ismét kifogott rajtam.
Másnap reggel átköltöztem hát egy hostelbe, ahol én voltam az egyetlen vendég. Német tulajdonossal hozott össze a sors, aki korábban járt Siófokon. Elmondása szerint azért költözött Paraguayba sok honfitársával egyetemben, mert elege lett a gyors európai életvitelből és a németek politikájából. Itt nagyobb nyugalomra és szabadságra lelt.
Persze kellettek ehhez a résen lévő paraguayi rendelkezések, melynek révén viszonylag jó pénzért telekhez jutottak a német bevándorlók. Számuk szép számmal megnőtt Villarrica és Melgarejo környékén. A korlátozásokat azóta Paraguay visszaállította.
Melgarejóban tehát nem ritkák a német feliratok és a németül folytatott párbeszédek. Az egyik ház kertjét az amúgy német eredetű kertitörpék díszítették. A falu cukrászdájában rétes, a bisztrókban kebab kapható. Sőt, egy útszéli tábla lángost hírdetett hibátlan magyar helyesírással. Kapuját zárva találtam.
Kárpótoltak a mennyeien finom, pici ananászok, melyeket az egyik útszéli gyümölcsárustól cserkésztem be.
Melgarejo annak a dombságnak az északi végében fekszik, ahol az előző részben bemutatott Ita Letra sziklarajz is található. Ez a bizonyos dombság pedig remek kiránduló útvonalakat kínál.
Sűrűn benőtt erdők, dzsungelt átszelő patakok, vízesések és medencék jellemzik. No meg eldugott házak, melyeknek szegény lakói belépőt kérnek minden egyes látnivalónál. Furcsa mód, madárhangban nem kevésbé gazdag vidék.
A legnagyobb attrakció talán a Suizo vízesés és medence a dzsungel mélyén. A vízsugár nem volt éppen hatalmas, ám a derékig érő, hűs vízben jól esett a lubickolás. Még úgy is, hogy a medence alját beterítették a falevelek.
Brutálisan meleg és fülledt volt az idő. Hiába adott árnyékot az erdő, az áztatás után is folyt rólam a víz.
Kicsit odébb megmártóztam a Mirian Mabel medencében is. A kövek miatt nehéz belemászni, kisebb is, mint a Suizo, de a pereme könyöktámaszra alkalmas. A békesség, az idill és a nyugalom szavak jutottak eszembe. Senki és semmi nem zavart meg.
Másnap egész délelőtt buszra vártam. Végül némileg kacifántosan, egy átszállással eljutottam a paraguayi-brazil határon fekvő Ciudad del Este felé. Ciudad del Este, vagyis a Kelet városa hatalmas, szmogos, kaotikus és zajos.
A belvárosában hemzsegnek a bevásárlóközpontok, az utcai árusok és nem lennék meglepve, ha a seftelők is. Az árakat sok helyen brazil pénznemben adják meg, és nagy az esélye, hogy először portugálul szólítanak meg. A nagyobb üzletek pénztárgépei három valutában is képesek számolni és népszerű árucikknek tűnik a jég.
Nevetség tárgya a Shopping China, melynek bejáratánál “Shopping Paris” felirat díszeleg. Talán egyszer majd eldöntik, mi legyen a pláza neve.
Szóval Ciudad del Este igencsak nagy kontraszt Paraguay többi, általam feltérképezett részéhez képest. Itt láttam először olyan étkezdét, ahol ruhák mosását is elvállalják. Hovatovább reggel fél kilenckor simán szolgálnak fel rántott húst jukkával, tükörtojással és rizzsel.
A város környéke jó néhány látnivalót kínál. Közülük a Monday (ejtsd: mondáj) vízesést és a hármashatárt fedeztem fel. Méghozzá gyalog.
A Monday vízesés neve tehát – ahogy a kiejtésből talán kikövetkeztethető – nem angol eredetű és nem hétfőt jelent. Guaraní nyelven annyit tesz: “tolvaj víz” vagy “tolvaj folyó”. A szó végi “y” jelenti a vizet.
A Ciudad del Estével egybenőtt Presidente Franco városhoz tartozik, melyet az ország egykori elnökéről neveztek el.
A Monday zuhatag egyetlen hibája, hogy a világhírű Iguazu vízeséstől légvonalban csupán huszonöt kilométerre található. Ismertsége eltörpül a “nagy testvér” mellett. Minden más tájon és országban közkedvelt turistaparadicsom lenne, embertömegek tódulnának ide a frenetikus látvány miatt.
Nagy előnye viszont, hogy nem kell nyomorogni. Órákig álmélkodhatunk anélkül, hogy bárki is arrébb lökne. A zuhatag felső és alsó része egyaránt megtekinthető. A két kilátó rész között lift üzemel.
A vízesés egyébként negyven méter magas és bazalt sziklák között tódul a mélybe. Miközben óriási robajt csap, valamint hatalmas párát és szinte egybefüggő habot képez.
A guaraní kultúrában egykor fontos találkozóhelynek számított, mitológiai jelentőséggel bírt.
Innen mintegy másfél órányi sétára érhető el a hármashatár paraguayi oldala. Itt találkozik a Paraná és az Iguazu folyó, illetve innen nézhetünk át Brazíliába és Argentínába. Vagyis mindegyik országot egy-egy folyó választja el egymástól.
Mivel az argentin oldalon húzódó kilátóterasz közel fekszik egy belvároshoz, az volt a leglátogatottabb pont a három közül. A paraguayi és a brazil oldalon alig valaki. Annak ellenére nem, hogy a brazil partok fölött feltűnt egy óriáskerék.
Ez volt utolsó paraguayi élményem. Feltéve, hogy nem számítom ide azt a kocsisort, káoszt és utcai tülekedést, ami a ciudad del este-i határátkelőnél fogadott. Gyorsan megkaptam a kilépőpecsétet és a Paraná folyó fölötti hídon átsétáltam Brazíliába.
Paraguay az első amerikai ország, mely hivatalosan leszámolt a maláriát okozó szúnyogokkal. 1995 óta egyetlen egy esetet sem regisztráltak. És remélhetőleg nem is hallgattak el egyet sem.
A lakosok többsége két nyelven beszél, guaraníul és spanyolul. Bár az őslakosok nyelve a nagyobb városokban kezd a háttérbe szorulni.
Megfigyeltem, hogy a paraguayi sofőrök normálisabb sebességben közlekednek, mint mondjuk a bolíviaiak és nem előznek felelőtlenül. Viszont a gyalogosokat ugyanúgy semmibe veszik. A leggyakoribb közlekedési eszköz a motor.
Az árak eléggé európaiak vagyis nem olcsó. Kedvező áru eledelért a comedor nevezetű étkezdéket érdemes felkutatni.
Furcsaság még a mindennapi sorbanállás a bankok előtt. Az okát nem fejtettem meg. Ez a jelenség egyébként Argentínában is megtapasztalható. A bankok ajtajában ácsorgó biztonsági őrök nem viccelnek: egész komolynak tűnő puskákat szorongatnak.
Brazil barátaim eleinte féltettek Paraguaytól, mondván az ország a drogkereskedelem melegágya. Nem volt mitől aggódnom.
Elsőre azt éreztem, túl hamar hátrahagytam Paraguayt. Próbáltam motivációt találni a maradásra, de nem sikerült. Nem akadt meg a szemem semmilyen más érdekességen.
Ezzel együtt remekül éreztem magam az országban. Különösen élveztem azt, hogy kissé leléptem a turistatérképről.