Legújabb cikkek
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
- A Pinkától a Muráig Magyar karika - 9 2024-12-06
- Fertő-Hanság és Kőszeg Magyar karika - 8 2024-12-04
- Kemencétől Lébényig Magyar karika - 7 2024-12-02
El Chalténből (ejtsd: csáltén) a három és félórás buszútra fekvő El Calafatéba utaztam.
A chilei Patagóniában megszokott üde zöld színt és erdős vidékeket felváltották Argentína kietlen, száraz, félsivatagi tájai.
El Calafatében elértem dél-amerikai tekergésem legdélebbi pontját. Méghozzá öt hónap elteltével.
Újfent kempingezésre adtam a fejem. Igen olcsón, cirka három euróért kínáltak sátorhelyet.
El Calafate El Chalténhez hasonlóan turistás, ennek megfelelően sok a szálláshely, az üzlet és az étterem. Fő utcája szinte Disneyland a település más részeihez képest.
A környék legnagyobb nevezetessége a Perito Moreno- gleccser, ahová helyi utazási irodák kínálnak buszjáratokat.
A látogató központ egy, az Argentino-tóba benyúló félszigeten terül el, mellyel majdnem összeér a szemközti hegyekből araszoló Perito Moreno-gleccser. Ez a fehér és jégkék színeket felvonultató látványosság egy hosszú sétányról csodálható. Akár három órára is leköt.
Fontos tudnivaló, hogy a gleccser annyira közel került a parthoz, hogy az áthajózás köztük lehetetlen. A hajós kirándulások ezért az öt kilométer széles gleccserfalnak csak az egyik oldalát érintik. Vagy az északit vagy a délit. A pallóútról azonban mindkét oldal belátható. Bár nyílván nem olyan közelről.
Egyébként megtudtam, hogy a belépőjegy újrafelhasználható. Vagyis ha találsz egy kalandort, aki szívesen megválna a már felhasznált tikettjétől, mindjárt ötven százalék kedvezményben részesülsz.
Szívesen vettem volna részt egy kajaktúrán vagy egy gleccsermászáson, de nincs az a program, amely megér közel százhetven eurót.
Ami magát a gleccseróriást illeti, felettébb érdekes jelenség. Először is számomra érthetetlen, miért nem olvad gyorsabban, mikor a tőle pár száz méterre bámészkodó látogatók a cirka tizenhat fokhoz öltöztek fel.
Pedig nem olvad gyorsan. Sőt, egészen stabil az állapota. Ezt mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy az elülső fala nem mozdult egy cseppet sem 1917 óta.
Előtte viszont aktív volt. 1899-ben a gleccser vége hétszázötven méterre állt a félszigettől, 1917-re viszont elérte azt. Ekkor kettétört és azóta nem változott az állapota. Bár olykor szakadnak le jégdarabok hatalmas robaj kíséretében.
A gleccser legmagasabb pontja a víz szintjétől számítva hetven méter. Talapzata százhatvan méterre áll a víz alatt. Kétszázötvennégy négyzetkilométeren terül el és a chilei-argentín határon tornyosuló Pietrobelli-csúcstól számítva huszonhárom kilométer hosszú.
Tiszta időben a felhalmozódási terület, vagyis az egész jégmező és a messzi hegycsúcsok egyaránt láthatók. Azaz ritkán. A jég vastagsága helyenként eléri a hétszáz métert. Ezen a ponton a jég sebessége több, mint két méter naponta.
A világ harmadik legnagyobb édesvíz készletéről van szó.
Nevét Francisco Moreno felfedezőről kapta, aki soha nem érte el a gleccsert. A régiót viszont tisztességesen felfedezte. Az említett gleccser által táplált tavat ő nevezte el Argentinónak 1877-ben.
Illetve segített a Chile és Argentína közötti határvonalak kijelölésében. Az argentin államtól hatalmas földeket kapott Patagoniában, de ő azokat visszaadta azzal a céllal, hogy megalapítsák az ország első nemzeti parkját.
El Calafate régészeti leleteiről is ismert. A településtől hét kilométerre, az Argentino-tó kietlen partján található az úgynevezett Walichu-pont (ejtsd: válicsu), ahol sziklarajzok sokaságával ismerkedhetünk meg.
No meg azzal a pénztáros hölggyel, akinek dédmamája magyar volt és olasz férjével még a Monarchia idején költözött át Argentínába.
A tóra néző sziklafalak négyezer évvel ezelőtt menedékhelyként szolgáltak az akkori emberek számára, akik a tűzrakáshoz bokorágakat és guanaco zsírt használtak.
A rajzokkal kapcsolatban az a legmegdöbbentőbb, hogy állítólag az itteni alakzatok stílusa teljesen hasonlít az ausztrál barlangokban található ábrákhoz. Ez vajon a véletlen műve vagy létezett valami kulturális kapcsolat a két nép között? Esetleg a négyezer évvel ezelőtt élt ausztráliai átjutott valahogy a Dél-Amerikába? Senki sem tudja.
Az ábrázoláshoz egyébként vasoxidot, valamint guanaco- vagy pumazsírt használtak fel, melyet gyantával vagy magas ammónia tartalmú növényekkel, esetleg pisivel kevertek össze, hogy fennmaradjon a falakon.
Elképzelhető, hogy tojást is alkalmaztak festéshez, hiszen a fehérje remek ragasztóanyag, míg a sárgája zsíros. A rajzoláshoz vagy a saját ujjukat vették igénybe vagy guanaco szőrből ecsetet készítettek. Esetleg a guanaco csontjával pingáltak, melynek belsejébe festékanyagot öntöttek.
A számtalan pont és vonal mellett a legérdekesebbek az ember és állat ábrázolások. Például a madár alakú emberek, akik talán a másvilággal állhattak kapcsolatban. A puma és guanaco lábminták talán a vadászati szezonról árulkodnak. Vajon a kacsa is ezt jelenti?
De láthatunk emberi alakokat feltett és letett kézzel is. Hovatovább felfelé és lefelé néző kézfejeket. Mivel ezek a rajzok ceremóniákhoz, rituálékhoz, fontos személyekhez köthetők, a lefelé néző kezek talán szülő nők nyomai lehetnek, akik a gyermek kihordása alatt a falnak támaszkodtak. Bár férfi és gyerek mancsok egyaránt feltűnnek a falakon.
Még furcsább, hogy létezik még egy barlang – innen ötszáz kilométerre – ahol szintén láthatók kézlenyomatok. Ám azok a kezek felfelé néznek. A Cueva de las Manosról (Kezek barlangja spanyolul) van szó. Fel is keltette az érdeklődésemet, csak az argentin készpénz anomália keresztbe tett.
Történt, hogy El Calafatében kifogytam a zsetonból, ezért Western Unionon keresztül átutaltam magamnak egy összeget. Csakhogy El Calafate három Western Union fiókjából az egyikben nem volt kápé, a másik szüneteltette a pénzkiadást, a harmadik, mely amúgy nem szerepelt sem a gugli térképen, sem a western unionos listákon, limitet vezetett be.
Ez a limit kevesebb volt, mint az általam elküldött összeg, ezért nem volt értelme beállnom a húsz méter hosszú sorba. Western Unionnál nem lehet az átutalt összeg csak egy részét felvenni. Mindent vagy semmit szabály van.
Majdnem megakadt a torkomon a guanaco pörkölt, mikor mindezt felfogtam. Persze egy kisebb összegről szóló új tranzakció megoldotta volna a problémát – feltéve, hogy kivárom a soromat és kapok is dellát a végén – de egyrészt annyira nem volt fontos El Calafate, másrészt közeledett a hétvége, amikor a fiókok zárva tartanak.
Argentínáról írt beszámolóm első fejezetében beszámoltam, miért nem érdemes automatákból vagy valutaváltóktól suskát felvenni.
Szóval szerencsére találtam egy éjszakai buszt Perito Moreno településre, mely a fent említett kezek barlangjához viszonylag közel esik. Azért szerencse, mert az egyik busztársaságnál négy nappal előre elkapkodták az összes helyet.
Egyébként arra bazíroztam, hogy majd a perito morenoi Western Union fióknál felveszem a pénzemet. Hát nem. Az a fiók végleg bezárt. De az internetről ez nem derült ki.
A kezes barlanghoz ráadásul csak szervezett túra keretében lehetett volna eljutni, akik nem fogadtak el kártyás fizetést. Sőt a barlangba szóló belépő is kizárólag készpénzzel váltható meg. Vagyis le kellett mondanom Cueva de las Manos rajzairól.
Madarászással tengettem a napomat helyette.
Pedig addigra már rájöttem, hogy kártyás fizetés esetén is egészen jó árfolyamhoz jutok. Perito Moreno postája elvileg foglalkozik western unionos kifizetésekkel, de a számítógépes rendszerük nem fogadta el az útlevélszámomat.
Más választás nem lévén, továbbálltam a legközelebbi nagyvárosba, a sivatagon túl fekvő, atlanti-óceán parti Caleta Oliviába, amely Perito Morenótól négy órás buszútra terül el.
Vagyis ahhoz, hogy a pénzemhez jussak, El Calafatétól Perito Morenón át kilencszázharminckét kilométert utaztam. És vártam még fél napot, mert a délelőtti órákban az itteni fióknak sem volt pénze.
Perito Morenóból velem tartott két lengyel lány, akik Chiléből érkeztek a településre, és akik szintén beszopták a bankjegyfelvételt. Esze águkban nem volt az Atlanti-óceán felé csavarogni, de szükségük volt zsozsóra.
Szóval ez Argentína.
De ami az alábbi videón látható, az is Argentína.
Perito Morenóról még annyit, hogy egy pici campingben szálltam meg. Egy nyugalmazott rendőr, Raul volt ott a mindenes. Ott is lakott. Egyszobás, pici, fehérre meszelt kulipintyójában.
De nem csak rendőr volt, hanem a rend őre is. Vagyis tisztaság mindenfelé. Hozzáteszem, a fürdő és a társalgónak nevezett kunyhó eléggé szegényes volt. Utóbbiból konkrétan hiányzott a padló. A rozoga székeket és a fotelnek álcázott, leamortizált kocsiüléseket nem a svéd bútoráruházban vette. De legalább szorgosan takarítgatott.
Sőt, mivel egyedül él, sokszor nincs kihez szólnia. Így hát sütött nekem tojást és megkínált kávéval. Szerény zugjában egy ágy, egy meglepően szépen kialakított, újnak tűnő sparhelttel felszerelt konyharész és sok-sok polc kapott helyet.
Szekrény azonban egy szál se. Nem is értettem, hol tartja a ruháit.
Egy kempingező-grillező argentin család sem volt fukar: remek húsokkal és tojásos krumplival leptek meg. Vagyis ha már nem volt szerencsém a barlangrajzokkal, legalább jószívű emberekkel ismerkedtem meg.