Egyszer vót, hol nem vót, még az Óperencián is túl, még a kopasz hegyen is túl száz tetűlépéssel s kilenc pulykapittyentéssel, vót egyszer egy pici falu, annak egy vén diófája, annak minden ágán egy-egy ringyes-rongyos szoknya, annak minden fércében-korcában egy-egy csorda bolha. S ezen bolha csordának az legyen a csordása, aki ezt az élménybeszámolót figyelmesen nem olvassa. 

Abban a pici faluban, a vén diófától innen élt egyszer egy kiváncsi vándorlegény. De az olyan kiváncsi vót, hogy messzi földön híre ment. Egy napon azon kapta magát, hogy a távoli British Vancouver álomszép tájéka felé kívánkozik.

Egyik komája s annak családja ott lakozott. Nem csuda hát, hogy együtt kezdtek el szervezkedni. Osztán egy júniusi napon fogta magát a legény, megpödörte nem létező bajuszát, hátára vette puttonyát s nekivágott a világnak.

Vancouver, Yaletown felhőkarcolói és a False Creek yachtokkal

A Londontól számított kilenc órás repülőút során rácsodálkozott Grönland mesésen fehér vidékére, mielőtt Vancouver városában földet ért. A reptéren összegyütt a világ apraja-nagyja, de dínomdánom helyett szigorú próbatétel vette kezdetét. A legény sem maradt ki a jóból, hosszas álldigálást követően átnyújtotta útlevelét, mire a szigorú vámtiszt megszólította:

– Hová megyen fiam?
– Komámékhoz, méltóságos uram.
– Há’ hogy híjják a komáját, fiam?

Ezen kérdésen meglepődött a dali legény. Név szerint csak nem ismerhet mindenkit a vámtiszt. Megadá a feleletet, oszt a párbeszéd emígyen folytatódott:

– Hol lakik a komája, fiam?
– Vancouverben, méltóságos uram.
– No de mi a pontos cím, fiam?

A megszeppent legény erre verejtékezni kezdett. Tudta, hogy lejegyzetelte a pontos címet, de hirtelen nem lelé. Helyette vödröt s rongyot kéretett verejtékének föltörlésére. Ránézett hordozható telefonjára, ám az sem tárolta a címet. Elfelejtette a legény, hová rejtette azt. Még jobban gyöngyözni kezdett, mán-mán azon töprengett, hazaküldik a első járattal. Honnand, honnand nem, fölötlött benne a megoldás. Hát, telefonjának emlékeztetőjébe tárolta el a címet. Büszkén mutogatta a vámtisztnek. De az tovább faggatta:

 

– Mi a foglalkozásod, fiam?
– Fogadós vónék, uram.
– Melyik járattal érkeztél?
– A londonival.
– Mennyi időre gyüttél?
– Tizennyolc napra.
– Miért csak egy kis batyut hoztál magaddal ebbe a távoli országba?
– Szegény ember vónék, uram, nincsen nékem sok ingóságom. Meg hát vándorolni gyüttem. Oda nem köll pompa.
– Hol fogsz mosni, fiam?
– Ne aggódjon uram, komám megsegít ebben.

 

A vámtiszt telis teli vót kérdésekkel, órákig faggatta a legényt, próbálta megrontani boldogságát. Tán csak azt nem tudakóta, mily színű a gatyája, mily erős a tüsszentése s hány inger éri az év minden napjában.

Megfelelt minden kérdésre a legény. Kiállta a próbát. Így hát beléphetett az óriási országba. Komája várt reá a reptéren, majd szekerivel annak házához vágtattak.

A legény s komája másnap elhatározta, hogy megmásszák a hatalmas, ezeregyszázhuszonhét méter magas Grouse hegyet. A 2,9 kilométer hosszú Grouse Grind vonalán úgy legyőztek nyolcszázötvenhárom méter szintkülönbséget, mint annak a rendje. A nagyon meredek, temérdek gyökér- s emberalkotta lépcsővel megáldott ösvény kemény kiképzés alá vetette az ifjakat a nyirkos, párás fenyőerdőben. Némi fénykép készítési szünetet beleszámolva másfél óra alatt teljesítették a feladatot.

Grouse Grind fingató emelkedője

Vancouver sportoló polgárai körében népszerű kihívás a Grouse Grind. A legjobbak egy óra alatt lezavarják a szakaszt. Ottjártamkor egy huszonöt perc egy másodperces eredmény tartotta a rekordot. A szívós atléták a táv elején hozzáérintik kártyájukat egy leolvasó berendezéshez, majd az időeredmény megismeréséhez a célban megismétlik ezt a műveletet. A világhálón nyomon követhetők az eredmények.

Ködös Grouse Grind

A két lógó nyelvű, megfáradt cimborát egy fogadó látta vendégül a hegytetőn. Még meg sem szusszantak, burították magukba a vizet. Osztán úgy döntöttek, széttekintenek a hegyen. Mennek, mendegélnek, s látják ám, ahogy egy világosbarna szőrkupac sodródik útjukba. Hát, a szőrkupacban egy grizzly lakozott, nem más. Éppen szunyókált. A két barát nem ijedt meg tőle, hisz kerítés választotta el őket a medvétől. Vándorolnak tovább, kettőt-hármat térölnek-fordulnak, s egyszer csak elérnek egy műsorhoz. 

Két erő teljében lévő favágó elevenített fel egy régi hagyományt és versengett egymással. Először famászásban vetélkedtek a felek: két, tizennyolc méter magas, lecsupaszított fa póznát állítottak egymás mellé. Kiderült, ki váj gyorsabban rést a fába egyre feljebb és ki illeszti gyorsabban a lábtartónak használt pallót a résekbe. Másodjára vastüskéket csatoltak bakancsuk talpára, kötéllel befogták a fa oszlopot saját maguk megtartása érdekében, majd szélsebesen megmászták a tizennyolc métert és ugrottak vissza a talajra. Baltás célbadobó verseny, fafűrészelő verseny, vízre tett farönkön való egyensúlyozás és a másik vízbe lökése ugyancsak a móka részét képezte.

A két legény osztán hazaindult. Egyszeribe úgy döntöttek, egy másik ösvényt választanak a hegyről le s nem azt, amelyiken fölgyüttek. No de nem várt galiba ütötte föl a fejit: elvétették az utat. Ám a gyér aljnövényzetben nem érezték szükségét az útnak s csak mentek a csúszós lejtőn, amerre az esőfelhőktől sötét erdőben láttak.

Grouse hegy sűrű erdeje

A nap nem tért még nyugovóra, mikor betoppantak a vendéglátó barát kalibájába, Vancouverben. Fölkapták a család többi tagját, s fölkeresték a szépséges Deer Lake parkban elterülő Burnaby Village Museumot. 

Az 1920-as éveket idéző, a fa építészetet bemutató skanzent egy Rudy Kovacs nevű hazafi építész tervezte. Kosztümbe öltözött szolgálók, valamint korhűen berendezett patika, étkezde, bolt, posta, templom, fodrászat és sok egyéb várja a látogatókat. A gyermekeket egy 1912-ből származó, lovas körhinta szórakoztatja. 

Az este újabb próbatétel elé állította a legényt. Hitelkártyája nem lévén szekeret próbált bérelni. Bízott a bankkártya erősségében. Hetedhét országon túlra, Vancouver-szigetre készült, ahol biza szekér híján nem könnyű az élet. Szorgalmas munkáját szerencse kísérte. Azon melegiben lefoglalt jó pénzen egy járművet. De nem ám akármilyet! Egy varázsjármű akadt a keze közé, nem más.

Hogy hova kerekezett vele, a következő rész fut el vele.

Burnaby Village Museum épületei

Burnaby Village Museum, közért