Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
Történelmi tanulmányutam súlyos csúszással indult a késlekedő reggeli busznak köszönhetően. Corkból a nyolcvan kilométerre fekvő Cahirbe (ejtsd: ker) zötyögtem.
Írország egyik legnagyobb középkori várát ostromoltam meg. Semmi csel és fifika, a várkapun keresztül törtem be. A Stuir (ejtsd: sztőr) folyó partján álló erőd egyes falait a 13. században húzták fel.
II. Henrik angol király kérte meg egyik talpnyalóját, hogy intézzen egy várat a király fiának, aki később II. John néven Írország lordja lett. Később egy másik talpnyaló kapta meg hűségének jeléül. Vagy inkább a szorgalmas nyalásért cserébe. Az ő családja öt századon át, egészen 1961-ig birtokolta a várat. Persze nem ugyanazok a figurák, hanem az örökösök. Nem vagyok köztük. A család címere egyébként ott ficereg a főkapu felett.
Az angliai történelemből ismert és az előző részben egyszer már említett Oliver Cromwell Cahir várát is bevette. Hogy mit meg nem engedett magának! A várvédők simán behódoltak a többségben lévő angol erőknek, cserébe a holmijukkal együtt élve távozhattak. Állítólag valaki ottfelejtett két pár büdös zoknit.
A barbakánon keresztül közelíthető meg a vár. A főkapu a külső udvarra nyílik. Annak déli sarkaiban egy-egy kisebb, egykor gyilokjáróval összekötött torony látható. A közöttük lévő épületben videó segít megérteni az erőd történetét. A külső udvar északi végének kapuja a középső udvarra, illetve az eredeti vár külső falához vezet. Ha van külső és középső, kell, hogy legyen belső várudvar is.
Egy leereszthető vaskapun keresztül támadható. A vaskapu fölötti lőrésekből a hívatlan vendégeket tesztelték. A belső udvar a várdomb legmagasabb pontja, korábban egy kápolna és egy konyha is állt itt. Ma már csak az északnyugati torony, a magas őrtorony és a kettő között elhelyezkedő nagy terem látható.
A nagy teremben közösségi események és fulladásig tartó zabálások zajlottak. Az északnyugati torony volt a második legerősebb építmény az őrtorony után.
Az őrtorony felső szintjeire az óramutató járásával megegyezően csavarodó csigalépcsőn juthatunk fel. Ez a csavarodás a jobbkezes várvédőket segítette. A balkezesek ugyanis beverték a kezüket a falba vívás közben.
A kétemeletes torony helyiségeiben a lord családja lakott. Most meg egy kiállítás. A nők középkorban betöltött szerepéről tanulhatunk. Mint például, hogy a nők voltak a lakberendezők. Nem véletlen, hogy a lányos szobákat mindenféle luxussal ellátták. Hovatovább a katonai szállástól és az őrségtől távol, a vár egy biztonságosabb szárnyába tervezték, amely közvetlen összeköttetésben volt egy kápolnával vagy egy belső udvarral.
A férfiakhoz hasonlóan a nők között is találunk várépíttetőket és várbirtokosokat. Bár papok nem lehettek, a nők részt vettek a vallási életben is. Sőt, templomokban prédikáltak, kereszteléseket és temetéseket bonyolítottak le.
A várat bemutató videóban elhangzott egy bizonyos svájci lak, melyet Cahir lordja építtetett a 19. században csak úgy a vendégek szórakoztatására. A Cahirtől nagyjából fél óra járásra álló épületet fel is kerestem, de zárva találtam. A séta viszont nagyon is jólesett a parkos, patakparti sétányon.
Visszatérvén a központba újabb érdekességeket fedeztem fel. Az egyik egy templomrom, ahol kivehető az egykori főhajó és szentély helye. A harangtorony egyik fala és két boltíves ablaka maradt csak meg. Az 1820-as években használták utoljára.
Aztán az egyik kocsma kirakatában találtam egy árlistát. 1900-tól kezdődően feltüntették egy korsónyi Guinness sör árát, méghozzá régi pénzben és új pénzben. A régi pénzt d-vel, az új pénzt p-vel jelölték, de mindkettőt pennynek hívták. Például 1900 áprilisában egy korsó sör 3d, vagyis 1 1/4p volt. 1920 áprilisában 10d vagyis 4 és fél p. 1939 novemberében 11d vagyis 5p és lehetne sorolni szinte kétévente egészen a kilencvenes évekig. Felháborító, hogy soha nem lett olcsóbb.
A másik érdekesség az az emléktábla, amely egy egykori utazási iroda falán áll. 1912-ben négy helyi lakos úgy döntött, befizet egy tengeri hajóútra. A White Star Line hajótársaságot választották, de beszopták. A Titanicra kaptak ugyanis jegyet.
Beköszöntött a koradélután. Stoppolásra adtam a fejem, hogy időben a casheli történelmi helyre érjek. Nem kísért szerencse.
Aztán egy folyóparti bisztró teraszán próbáltam eltalálni egyszerre két fogsorral a falatokat. Volt, hogy aláharaptam öt millimétert.
Majd jó gyerek módjára beálltam a buszmegállóba és vártam a Cashelbe tartó menetrend szerinti járatot. Nem jött. Aggódni kezdtem, hogy lemaradok a látnivalóról.
Nagyjából másfél órával később, ahogy sétálgatok a folyóparti sétányon, nem messze a főúttól, váratlanul felbukkant az áhított busz. Hogy ki küldte? Nem tudni. Honnan jött? Azt sem. Melyik menetrend szerint? Végképp nem. Óriási sprintbe kezdtem. Szerencsére a pilóta bevárt, majd eldobott a húsz percnyi útra fekvő Cashelbe.
Nyomban a történelmi helyhez ügettem. Éppen elértem az utolsó ingyenes idegenvezetést.
Rock of Cashel a Suir folyó síksága fölé, egy meredek dombtetőre épített, várfallal védett középkori műemlék együttes. Ennek egyik része a 12. században, egy ókori erőd alapjaira épült, román stílusra hajazó Cormac kápolna.
Mivel a rómaiak soha nem jártak az ír szigeten, a középkori építészek elmondások és youtube videók alapján faragták és díszítették az épület homokkőből összerakott elemeit. Mint például a négyszög alaprajzú tornyot, a boltíves vak ablakokat vagy a déli bejárat feletti timpanont. Tehát állítólag a román stílus ír verziója látható az épületen.
A gyakori esőzések miatt szinte szivaccsá, emiatt életveszélyessé vált homokkő falak a nyolcvanas években restauráción estek át.
Cormac egyébként király volt, a Cashelt is magában foglaló Munster királyság ura. Munster pedig a mai Írország déli, délnyugati táját fedi le. A Cormac kápolna csak felár ellenében, kötött időben és idegenvezetővel tekinthető meg belülről. Erről lemaradtam.
A 13. században hozzácsatolt, hatalmas, gótikus katedrális története azonban felár nélkül hallgatható. A kereszt alaprajzú katedrális a homokkőtől jól megkülönböztethető mészkőből épült.
Elhelyezését befolyásolta a dombtető és az égtájak. Ezért sokkal hosszabb a kórusterem és a szentély, mint a főhajó. Sőt, a kereszthajók is hosszabbak, mint a főhajó. A torony a kereszt közepéből emelkedik ki. A déli kereszthajó kis kápolnái kisebbek, mint az északi kápolnák, mert a Cormac templom nem hagyott több helyet a déli oldalon.
A komplexum legrégebbi, ma is látható épülete egy egyedülálló kerek torony a katedrális északi végében. 1101 környékén építhették, tetejét kővel fedték be. Bejáratát a földtől pár méterrel feljebb helyezték el. Eredetileg harangtoronyként funkcionált. A harangok a torony tetejében, négy pici, háromszög alakú ablak mögött kongtak.
Az ingatlan északkeleti részében egy gazdagon faragott, hatalmas kőkereszt maradványai láthatók. Ez az úgynevezett Scullys cross. Az Írországig kiterjedő, 17. századi angol polgárháborút követően a Scully család telepedett le Cashelben és ekkor került a birtokukba Rock of Cashel. Tehát a keresztet a Scully család emlékére emelték. 1976-ban egy villámcsapás lerombolta.
A katedrális melletti temetőben kizárólag a már odatemetett családok leszármazottai temetkezhetnek. Állítólag már csak két tag él közülük, úgyhogy a temető nem nagyon bővül tovább.
Még két érdekesség: a templomrom lakott, egy egész csóka sereg talált magának otthont a szentély falai között. A másik pedig az a hatalmas, nagyjából nyolc-tíz köbméternyi faldarab a katedrális délnyugati sarkánál, amelyet egy brutális hurrikán döntött le az emeletről.
A Rock of Cashel nyújtotta panorámában csak addig élvezkedtem, amíg a domb lábához közel, egy nagy rét közepén meg nem láttam egy apátság romjait. Nyomban felkeltette az érdeklődésemet.. Ez a Hore apátság.
A templomtorony és a főhajó falai javarészt megmaradtak, a kerengőből és a szerzetesi hálóhelyekből szinte semmi. Információs táblát nem találtam, de megtudtam, hogy az eredetileg bencés apátságot 1272-ben megkaparintották a ciszterci rend szerzetesei, illetve állítólag nagy rivalizálás folyt a Rock of Cashel és a Hore apátság papjai között.
Ideje volt felkeresni a szállást a Dominic streeten. Nem volt egyszerű. Mit kóvályogtam! Cashelben elég hanyagul lógatták ki az utcaneveket és a házszámokat. Egy járókelő próbált meggyőzni arról, hogy a Chapel Lane az tulajdonképpen a Dominic street, de nem értettem.
Végül egy kocsmáros világosított fel, hogy a Chapel Lane egy idő után Dominic Streetté változik. Aztán becsöngettem egy házhoz, ahol elmagyarázták, merre találom a privát szállást. A szállásadó meg elmesélte, hogy magyarokhoz csöngettem be. Hihetetlen. Mennyi az esélye?
A szállásadó hatalmas nagy figura. Közvetlen és humoros. Megtalálta a foglalásomat és nyomban megmutatta a szobámat. Vagy inkább a lakosztályomat. A szobához járt ugyanis egy privát nappali is.
De az üldögélés helyett biciklizni támadt kedvem. Méghozzá egy kolostor romhoz. A szállásadó egyből felajánlotta a saját bringáját ingyen és bérmentve. Még levegőt is pumpált a kerekekbe. De csak azzal a feltétellel adta oda járgányt, ha akkor is visszahozom, ha a nyakamat töröm. Tenyerébe csaptam.
A Hogyan spóroljunk a szálláson című remekművemben ecseteltem a privát szállásfoglalás előnyeit a szállodákkal szemben. Nos, hát ezt a példát is odabiggyeszthetném. Melyik szálloda ajánl fel ingyen egy biciklit?
Szóval a mintegy tíz kilométerre fekvő Athassel monostor romjaihoz tekertem. Írország legnagyobb monostoráról van szó. Óriási legelő kellős közepén fekszik, távol a műúttól, de közel egy kis patakhoz.
1200 környékén alapították az Ágoston-rendi szerzeteseknek. Később egy kétezer fős település épült köréje. Kétszer is leégett. A két leégés között, a 16. század derekán azonban bezáratta a templomgyűlölő VIII. Henrik.
Egy kiszáradt árok fölött átívelő rövid híd vezet a romokhoz. Az első épület egy őrtorony lehetett. A nyugati és az északi falak még nem omlottak össze. Az ösvény innen a templomhoz terel.
A főkapu teljesen megsemmisült, de tőle balra és jobbra, vagyis a nyugati homlokzat falai még részben állnak. Az egykori főhajóból temető lett. A toronyból is elég sok megmaradt, mint például néhány boltív vagy egy bélletes csúcsíves kapu. Az oltár hűlt helye könnyen megállapítható. Egyes falakon díszes kőfaragások tanúskodnak.
A templomtól délre állt a kerengő, néhány boltív látható csak, a javarésze elpusztult. Egy leírás szerint a refektórium is ezen a részen állhatott. Az egész kócerájtól délre találjuk az egykori falu maradványait. Érdekes emlékhely, ráadásul teljesen nyugis. Kár, hogy a tájékoztató táblák hiányoznak.
Ennyit a történelemről. Visszakavartam Cashelbe, leadtam a járgányt, és meghívtam magamat vacsorára. Gondoltam rágyúrok valami ír specialitásra. Kár, hogy hétfő este volt és egy vendéglő sem főz ilyenkor. Kénytelen voltam beérni némi kebabbal.
Viszont sört csapoltak hétfőn is. Egy aranyos, tradicionális ír kocsmában szürcsölgettem, miközben ropogott a tűz a kandallóban, a helyi pacákok pedig egy-egy korsó Guinness-szel a kezükben tárgyalták a helyi híreket, néha rásandítva a tv-ben futó hurling meccsre. A hurling egy ütővel és labdával játszott ír csapatsport.
A hol pirosra, hol fehérre mázolt falon lógtak az ír kultúrához köthető emléktárgyak és fotók, mInt például egy bodhran nevezetű kézidob. A kocsmáros és vendégei nagy barátsággal köszöntöttek engem, a messziről jött idegent. Különösen a csapos érdeklődött a fa pult mögül. Még ma is ott trécselnénk, ha nem lett volna másnap.
