Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
A vadkempingezés remek ötlet két túranap között. Az éjszakai hidegtől ropogóssá vált fűben könnyen nyújtózkodnánk délig. De vár a gyalogtúra utolsó negyvenhat kilométere. Meg némi kiadós reggeli egy mezőgazdasági telep elé levágott farakáson.
A teleptől hosszú, de alig egy autónyi széles betonsáv kalauzol tovább. Ez is a makkal jelzett Cotswold Way túraútvonal része. Ami később hirtelen egy erdővel körbevett, lankás tisztásra ér ki. Mintha egy zöld sziget lenne a természet kellős közepén. Csak az őzek hiányoznak. Nehéz továbbállni.
Vörösbegytől hangos erdő kárpótol. Amint ritkulnak a fák, a látóhatáron megmutatkozik egy sudár torony. Mégpedig a Somerset emlékmű. Somerset egy hős katona volt a 19 században. A tornyot az ő emlékére állíttatta a családja – derül ki az útikalauzból. A zárt kapu nem enged közelebb.
Egy murvás bringaút karol fel. Igen könnyű, sík terep, ahol a feketeszeder tovább gyűjtögethető. Feltéve, hogy a korábbi szakaszokon nem telt meg még egy puttony sem. A bringaút cirka három kilométer után egy aszfaltba torkollik, ahol eltűnik a makkos turistajelzés. Fel van adva a lecke. Semmi félreeső ösvény nincs a közelben.
Van viszont traktorfelvonulás. Meg vigyorgó sofőrők. Mintha régi ismerősök lennénk, úgy integetünk egymásnak.
De a makk még mindig nincs meg. Érthetetlen. A fel-alá járkálás sem segít. Marad a betonos. Egy hatalmas jobb kanyar után lendületből vezet be Horton falvába. Itt köszön vissza a makk. Egyúttal kiderül, hogy az eltévedéssel kimaradt a programból egy 16. századi kúria és egy templom. Pech.
No de Hortonban nem időzik sokat a Cotswold Way. Végeláthatatlan mezőre hajt rá. Annak túlsó vége viszont egy elbűvölő völggyel lep meg. A Little Avon patak csörgedezik át rajta. Ennél szebb zöldet festeni nem lehet. Kevés barna folt rondít bele, de azokért a birkák a felelősek.
A nyom átvezet az amúgy nem túl mély völgyön, majd kiér egy pici templomnál. Szent Adrenalin Adelin tiszteletére szentelték fel és hatalmas tuják őrzik. Árnyékuk könnyen meggyőz a pihenésről.
Az előző részben szó esett egy bizonyos William Tyndale-ről, aki kulcsfigura volt a 16. századi, Luther nevéhez is köthető hitújítás alatt és aki lefordította a bibliát angolra. Nos, ő például soha nem prédikált a Szent Adelin templomban. Annak elődjében, mely a szomszédos úrilak udvarán állt, viszont igen. A főhajóban feltűnőek voltak a megszokottól eltérő stílusú, talán élénkebb színű ólomüvegek.
Little Sudbury elszórt házai mellett andalog tovább a túraútvonal. Egyszer csak feltekeredik egy kiterjedt füves platóra. A platót körülvevő bukkanók arra engednek következtetni, hogy régen emberek élhettek ezen a tájon. Mintha sánc vagy település nyomai lennének. Az ösvény nem sokáig marad a platón. Gyorsan letekeredik egy erdősávon keresztül.
Rétre cuppan rá, melynek végéből egy templomtorony integet. Meg egy széles kapu. Elcsábít. Csakhogy a makkos jelzés egy másik, egy keskenyebbik kaput választ innen párszáz méterre. Egy lugasoson áthágva érkezik meg Old Sudburybe.
Százharminckét kilométer kipipálva. Százhatvannégy a vége, tehát nincs sok már hátra.
A makk egyből az öreg Baptista Szent János templomhoz tessékel. A négyszög alaprajzú, zömök toronyhoz csúcsgótikát képviselő ablakok járulnak. Ajtaja zárva. A mesés panorámát kínáló templomkertben elfért több táblasír is.
A templomkertből lassan kicsorgó nyom völgymenetre vált. A természetből visszakanyarodik Old Sudbury házai közé. Majd egy lankás legelőre. Szembetűnő, hogy a dombok a korábbi szakaszokhoz képest laposabbak. Viszont még mindig lehengerlően zöldek.
Kisvártatva egy óriási magánbirtokra csöppen a makk. Erdővel szegélyezett, parkos terület, ahol minden fűszál egyformán magas. Gyanakvó gondolatok merülnek fel. Talán grófi birtokot háborítunk, de a jelzés megnyugtat és határozottan lök tovább a kőkerítésen belül.
A pázsitos ösvény egy fa kaput elhagyva folytatódik. Újabb látványos terep érkezik. Ámulatba ejt. Hol van az a paletta, amelyből a természet kikeveri ezt a zöld színt? Könnyfakasztóan szép. Cotswolds ismét bebizonyítja, hogy lehet érte rajongani.
A pázsiton átvág a Frome patak is. Partja kellemes pihenőhelyet kínál.
Egy rövid erdei séta visszatérít a szürkébb civilizációba. A látvány legközelebb a tormartoni kocsmában bukkan fel. Ez a Major’s Retreat, vagyis a Polgármester pihenője nevezetű ivó. A 18. századból származó, kőből épült kuckóban a kandalló a legnagyobb vonzerő. A piros bárpult és a fekete gerendákkal díszített fehér, alacsony mennyezet szintén dob rajta. Nem beszélve a furcsa sörnevekről: White Knight (fehér lovag), New Flying Monk (új repülő szerzetes), Hoptimistic (szójáték a hopp és az optimista szóból), Slack Alice (laza Alíz).
A Cotswold Way ezután átlibben egy autópálya felett, majd ráfordul egy tanya felé vezető útra. Magántelken, majd szántó mentén repít tovább.
Váratlan fordulat sokkol. A jelzett ösvény lezárva. Kerülni kell. Nem vészes. Bár a térkép szerint hosszabb betonos a jutalom. A makk aztán leszakad róla és berombol a kukoricásba. Érkezik egy újabb lankás rét és vele egy szenzációsan zöld dombvidék.
A Dyrham-kastély szed le róla. Száznegyvennégy kilométer kipipálva.
A kastély a 17. században épült és barokk jegyeket hordoz magán. Egy bizonyos William Blathwayt építtette, aki II. Jakab király titkára volt. Az ő leszármazottai egészen 1956-ig birtokolták a palotát, amikor is az önkormányzat kezébe került.
A kiállításon Blathwayt gyűjteménye látható, amely porcelánokból, festményekből és bútorokból áll. A kastélyparkban holland stílusú, szökőkutas kert található. A királlyal egyetemben ugyanis imádta Hollandiát, gyakran megfordultak ott és még a nyelvet is elsajátította.
Úgy készített térképeket az amerikai kontinens és a karibi térség brit gyarmatairól, hogy egyszer sem hajózott át az Atlanti-óceánon.
Felesége a tehetős Wynter családból származott, akik legelőször birtokolták a kastély területét és akik rabszolgakereskedő utakba fektették a pénzüket.
Hogyhogynem, az egyik leszármazott később jamaikai lányt vett feleségül. Érdekes, hiszen Jamaikában jórészt Afrikából behurcolt rabszolgák utódai éltek és élnek.
Dyrham apró falvától egy embernyi széles, sövénnyel, majd dzsindzsással szegélyezett csapás irányít tovább. A jelzésen Pennsylvania olvasható. Egy tavacska üdvözöl. Benőtte a békalencse, de kellemesen elvan a fűzfák árnyékában. Ezután mesterséges kacsaúsztató mellett oson el a makk, majd betéved az erdőbe.
Meglepetésre egy fából kreált üzenő doboz bök oldalba. Benne füzet és toll. Az üzenetek persze a szokásosak: mint például itt járt Béla és Bözsi, szép hely, stb. A humorérzékkel ellátott vándor simán beletrollkodik a füzetbe: pezsgőbárt és masszázst követel. De azonnal.
Az útvonal beér a piciny Pennsylvaniába, majd a keresztező csúcsforgalmon bitang nehezen átvergődve megérkezik Cold Ashtonba. A templomkertet elhagyva, vagyis a száznegyvennyolcadik kilométerkőnél elköszön a makkos jelzés.
Az ugyanis Bathba vezet. A cél viszont a mesés Castle Combe. A Cold Ashtonból kelet felé kivezető betoncsíkról parádés cotswoldi tájkép látható. Egy iszonyat lejtős csapás közelebb visz. Ez itt a Szent Katalin patak völgye. Pazar hely. Tökéletes sátorhely lenne, de elfogyott az elemózsia.
Irány Marshfield. No meg a kocsma. Kiderül, feledékeny pincér van szolgálatban, a rendelésre kétszer kerül sor.
Teli gyomorra sátorállítási probléma üti fel a fejét. Lakott területen esélytelen. Kő kemény talajú szántó és szénakazal érkezik a település határában. Sátorozásra nem a legjobb. Viszont eltűnőben a nap. Igyekezni kell. Szerencsére rét köszönt, mely szépen elnyeli a sátorpeckeket.
Másnap reggel feltűnik, hogy a Castle Combeig tartó útszakasz lemaradt a térképről. Cirka nyolc kilométer van hátra. Okostelefon nincs. Kresztáblákba fektetett bizalom van. Hetedrendű betonos, remek tájékozódó képesség és sok szerencse kísér el a várvavárt mesés településig.
A mély völgyben, erdők között megbújó, apró Castle Combe-ba a By patak vezet be. Nagyon tetszik. Felbukkannak a régi, aranyszínű kőházak. Előttük egy kőhíd. Bájos. Lehetne csendesebb. A közúti forgalom zéró, de a távolból hangos motorzúgás hallatszik. Kár érte.
A kőhíd túlsó végén, a By patak partján az egykori szövőházak láthatók. Itt lakott az úgynevezett főszövő is. A falu a 13. századtól kezdve egyre fontosabb szövőközponttá és kereskedelmi hellyé fejlődött. A település ura még malmot is építtetett. A 15. századra esett Castle Combe virágzása. A kelme, a szövet ekkor vált igazán nagy biznisszé. Az akkortájt jellemző piros-fehér katonai egyenruhák is castle combe-i szövetből készültek. Az itt látható kőházakat ez idő tájt eszkábálták.
A hanyatlás a 18. században kezdődött, amikor kiderült, hogy a patak vize nem ad elég kakaót a gőzgépeknek. Sokan elköltöztek Castle Combe-ból.
A település nevében szereplő castle (vár) szó nem véletlen. A 12. században emelt erődből azonban semmi nem maradt meg.
A falu központjában áll a piactér. Régebben a szegényebb árusok a földre terítették a zöldségeiket és sajtjaikat, a gazdagabbak megengedhették maguknak az asztalt. A legtehetősebbek bútorokat és edényeket árultak. A téren álló fedett pavilon viszont a szövőké volt.
A piacteret aranyos fogadók és a Szent András templom fogja körbe. Utóbbi 12. századi alapokra épült. A ma látható legrégebbi eleme az óratorony, melyet 1435-ben kezdtek el felhúzni. A templom Anglia egyik legrégebbi, ma is működő óraszerkezetét rejtegeti. Több, mint hatszáz éves és egy helybeli kovácsmester készítette.
A fogadók közül a White Heart tűnik ki, hiszen ez az egyetlen fehér épület a faluban. Sőt, az egyetlen ivó, amely évszázadokkal ezelőtt is ivó volt.
Valaha, a szövet miatt virágzó településen hét-nyolc kocsma üzemelt, melyek a White Hart pub szomszédságában gőzölgő sörfözdéből kapták az utánpótlást.
Kihagyhatatlan élmény az a citromos süti, amely egy helyi asszony konyhájában sül nap mint nap. Egy piactérhez közeli kuckó előtt árulja. Az asszony nincs jelen, csak a süti. Az udvariasság és a fizetés kedvéért kopogj be.
Mivel a faluból esélytelen tömegközlekedéssel távozni, a gyalogtúra ráadás formájában folytatódik. Könnyes szemekkel hagyjuk el Castle Combe-ot. Hányadik helyen végezne Anglia legcsinosabb településeinek listáján? Nagy eséllyel az elsőn.
Egy rövid, de kellemes erdei szakasz kúszik fel Castle Combe völgyéből. Majd eléri az országutat. A stoppolás gondolata merül fel, de a próbálkozás sikertelen. Közben a fentebb említett, Castle Combe-ot ellepő motorzaj egyre hangosabbá válik. Kiderül, versenypályáról jön. A motorsport iránt egyáltalán nem érdeklődő vándort elcsábítja. Pláne, mert a belépés ingyenes.
De aztán a kitartó stoppolást siker koronázza. A többnapos gyalogtúrát pedig rengeteg élmény, bájos falvak és mesés természet.
