Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
A százhatvannégy kilométer hosszú Cotswold Way túraútvonal ötvenhatodik kilométerkőjénél, a népszerű Crickley Hillen kacsintanak ránk a reggeli napsugarak. Ez egy füves plató. Érdekessége az ásatások során feltárt erőd nyomai. Kiderült, hogy Krisztus előtt 3700 – tehát a kőkor – és Krisztus után 500 között időszakonként lakott terület volt, ahol rituálékat is végeztek. Feltehetőleg állt itt egy stonehenge-szerű, de kisebb kőkör. Semmi nem maradt belőle.
A Cotswold Way a füves platóról teljesen lecsavarodik az erdőbe. Az erdőből meg egy nyüzsgő országút felé. Járda karol fel. De nyomban eltávolodik a forgalomtól. Domboldalban kúszik tovább a nyomvonal. A panoráma a korábbi útszakaszokat vetíti elénk. Hosszasan élvezhető.
Érkezik a bükkös. Csivitelő madarak dobják fel a hangulatát. Leginkább vörösbegy és kékcinke. Kellemes. Egy fácán is felrikkant. Ő hallhatóan nem ismeri a kottát. Igen hosszú erdei szakasz kedveskedik. Talán a legszebb. Egy órán át kényeztet. Megelőz egy terepfutó. Ritka, mint űrben a füttyszó.
A kellemes, árnyékos etapot keskeny aszfaltcsík szakítja meg. Egy meredek domb lábához kalauzol. Gizda kaptató akadékoskodik. Felvisz a tetőre. A Sajtgörgetőre. Hivatalos nevén Coopers Hill.
Azért sajtgörgető, mert itt kerül megrendezésre minden évben a híres sajtgörgető verseny. Méghozzá május utolsó hétvégéjén. Összeállnak a fickók a dombtetőn, legurítanak egy kerek, nagyjából négy kilós Gloucester sajtot a meredek, kétszáz méter hosszú domboldalon és utánaerednek. Aki kapja, marja. Aki nem, annak bokaficam a jutalma. Eredetileg Pünkösdhétfőn rendezték ezt a sajátos programot. Az első írásos bizonyíték 1826-ból származik. Újabban nem csak angolok nevezhetnek, hanem bárki a világon. A lejtőfutás sajt és esemény nélkül is kipróbálható. Sok sikert. Ámen.
Na de a makkal jelzett Cotswold Way nem ért még véget. A sajt híján unalmas dombtetőt fél órás erdei séta követ. Majd a turistaösvény ráterel egy terebélyes pázsitra. Jéé, egy golfpálya! Talán a pálya melletti kavicsos a helyes út. A makkos nyíl nem sokat segít. El is tűnik. Pánik van. Irány a Painswick-domb teteje, hátha ott meglesz. Golfosok nem örülnek. Dombtető kipipálva. A könnyfakasztóan szép kilátást a szemerkélő eső teszi tönkre. De a makk még mindig sehol. Két opció adódik: északnyugati irány vagy déli. Ez dönt. Dél a szimpatikusabb. Jönnek a lejtők. Meg az öklüket rázó golfozók. Hoppá, megvan a makk.
Némi gyaloglást követően házak tűnnek fel. No meg némi aszfalt. Főútba torkollik és Painswickbe kalauzol. Hetvennégy kilométer kipipálva.
Painswick az egyik legszebb fekvésű település a Cotswoldsben. Zöld dombok ölelik körbe. Benn a faluban ez kevésbé egyértelmű. Az eddig megszokott aranyszínű épületeket felváltják a csontszínűek. A település a 17-18. században virágzott, amikor a gyapjú- és a ruhafestés nagy biznisz volt. A malmokban éjt nappallá téve iparkodtak. Ekkor épültek a ma karaktert adó házak.
Templomának keskeny hosszú tornya különleges. Még szebb a templomkert az egyedi, táblaszerű sírokkal és az 1792-ben ültetett kilencvenkilenc tiszafával. A templomkert délnyugati kapuépületét a lebontott harangtorony gerendáiból építették. Az imahely egyik szimbóluma a hajó. Ezt a Bonaventure nevű ladik makettje is bizonyítja. Az eredeti a Királyi Tengerészethez tartozott és Drake kapitány kormányozta a spanyolok elleni háborúban, a 16. században.
A templomlátogatás meglepetésvendége négy láma volt. Nem buddhista tanítók, hanem patás állatok közelítettek pórázzal a nyakukban. A póráz másik végén pedig kétlábú, pata nélküli egyének. Esküvőre készült a templom, de hogy kerülnek ide a lámák? Vagy ez csak véletlen egybeesés? Nem derült ki. Mit keres egy láma Angliában? Pláne négy. Ez sem derült ki.
Bár kevés élhető át igazán, sokat megtudhatunk a központ szűk, lejtős utcáinak történetéről. A legősibbet a 14. században kreálták. Itt látható a Byfield House és a Little Fleece, melynek boltíves kapujain hordták be régen ló- vagy szamárháton a malomból hozott gyapjút. Itt áll egy klasszicista épület is, a Croome House. Egy nagyrabecsült kőművesmester gondolta úgy, azt épít, amit akar.
Kicsit lejjebb laktak a gyapjúkészítők, illetve működtek a ciderfőzők. Mégodébb áll az úgynevezett Friends Meeting House, ahol a konzervatív ortodox vallásnak hódoló kvékerek imádkozhatnak.
A Friday utcában a középkori időkben a piac volt. Egy 1253-ban kiadott engedély péntekre tette a piac napot. Innen az utca neve. A Péntek utcában áll még egy katolikus templom, de a helyén régen Tudor-korabeli, vagyis feltehetőleg 16. századi kunyhók sorakoztak. No meg egy hentes.
A Friday utcával szemben nyílik egy lejtős út. Valaha a völgyben működő malmokhoz vezetett. Az utcasarkon álló házikó ötven évvel ezelőtt még fürdőház volt. Ahogy a fa ajtó feletti faragáson olvasható, egy bizonyos Frederick Gyde adományozta a népnek.
A templomkert fedett kapujával szemben folytatódik a Cotswold Way. Egy rövid aszfalt után bevág a mezőre és lassan elhagyja a helységet. Leereszkedik a völgybe. Szerencsés esetben elhalad két viaskodó tehén mellett. Fejjel rohantak egymásnak. Dühöngő tehenek. A bikaviadalnak ez lehetett a női változata.
A csapás óriási mezőn fut át. Magánterületre robog be és megkerül egy fekete tacskót. Emelkedik kegyetlenül. Legelőre vált. Marhacsordába fut. Nem mozdulnak. Pedig jó lenne. Mögöttük van a kapu. Mi a teendő? A kiabálás nem segít. Újratervezés. Irány a szögesdróttal ellátott kőkerítés. Kommandó funkció bekapcsolva. Sikerül lemászni egy betonosra. Megvan a makk.
A jelzés egy országút menti kocsmánál elzavar a civilizációtól. Amely majd’ egy órányi, kevésbé látványos természetjárás után üti fel a fejét ismét. Apró lakott terület formájában. A padlásról kémlelő játékbabánál a nyíl balra mutat. Különös ismertetőjel, de hasznos. A Cotswold Way végül felterel a Haresfield Beacon tetejére. A kilátás pazar. Simán ellátni a Severn folyó torkolatáig. Ez cirka negyven kilométer. Délen viszont egy üde zöld legelő és dús erdő kéjeleg. Kissé alpesi táj. Leírhatatlan.
A dombtetőt jelző oszlopon ficergő makkos nyíl nagyjából az óra kilencese felé mutat. Mit jelent ez? Balra le a szakadékba? Balra el az oszlop mellett? Nem. Egy durva tűkanyar balra.
A makk egy földcsíkot követ végig az U alakú fennsíkon. Az előbb említett alpesi rész tetejére ér. Óriási mező. Végeláthatatlan. Ez is még Haresfield Beacon. A nyomvonal délről északkeletnek fordul. A hatalmas mezőn túl bevág a rengetegbe. Hosszú árnyas út következik. De a szebbik. Könnyű terep. Leginkább bükk él errefelé. Érthetetlen, miért makk a Cotswold Way jele. Viszont sátorállításra tökéletes terület. Feltéve, hogy lekopik az összes kutyás. Nyolcvanegy kilométer kipipálva.
Stroud legnyugatibb határától folytatódik a séta. Messze szemmagasságban a Selsley-domb kopár lankái vonják el a figyelmet. Brutál meredek pázsitos lejtő következik. A makkok ritkák, az ösvény kitaposott. Jön a kukoricás, majd a szőlős. Ilyen sem volt még. Hoppá, vasúti híd! Mik vannak! Ez itt Stonehouse. Kisvártatva a Stroudwater csatorna hídja kérdezősködik.
Ugyanis két utat kínál. Balra a folyóparton Stroud felé vagy egyenesen. Ha szombat reggel van és érdekel a híres stroudi termelői piac, az indiai, karibi és thai utcai kajaárusok, a fafaragások, a gyapjú, a kasmír, a bakelit lemezek és a csecsebecsék, fordulj balra és kövesd a folyót egészen Stroudig. A makk segít. Kell legalább egy óra odáig és a piac kettőkor zár. Ha nincs szombat, felejtsd el Stroudot és válaszd az egyenest. Sokkal rövidebb a castle combe-i cél felé.
A piacra nem kíváncsi makk eztán Kings Stanley falvának határában és annak legelésző lovai mellett bukkan fel. Szederben nincs hiány. Negyed órára le is köti az egyszerű túrázót. A kígyózó, elágazásokkal tarkított szakasz Middleyard házai között lyukad ki.
A makkos jelzés kisvártatva eltűnik. Van helyette másik, mely birtokok között, egy füborította kaptatóra tessékel. Egy erdőszéli elágazáshoz vezet, ahol visszaköszön a makk. Kész szerencse. Csakhogy az két irányba mutat. Egyenesen és jobbra. Az egyenes tűnik ígéretesnek. Emelkedik tovább, majd egy hatalmas rétre ér. Ez a Selsley-domb.
Csakhogy a makk Stroud és egy újabb őrjítő panoráma felé terel. Nem jó. Irány vissza. Megvan a helyes erdei ösvény. Dombtetőre visz. Újabb csodaszép tisztás. Ez a Coaley Peak. Imádnivaló hely. Peremén állva betolakszik a tájképbe több legelő és dombvidék. A zöld szinte valamennyi árnyalatát megismerjük.
Látszik innen egy egyedülálló púp is: tudjuk, hol leszünk fél óra múlva. A Badacsony-hegy kicsinyített mása. Na jó, ez túlzás. Teljesen füves, durva kaptató a domboldalban, tetején egy kis erdő. Mintha haja lenne. A nyom odavezet. Majd a domb nyugati nyúlványához. Feltűnnek a völgyben Dursley házai. Központjában érjük el a kilencvenkilencedik kilométerkőt.
A kevésbé vonzó települést nyugati irányba hagyja el a Cotswold Way. Betonos formában igyekszik fel egy szemtelen emelkedőn. Míg az elkanyarodik, a makk egyenesen mutat tovább. Be az erdőbe. Kilyukad egy golf klubnál. A golfozók labdáitól ments meg Uram minket! A jelzés a lenyírt fűcsíkot követi, keresztbe-kasul a pályán. Majd beront a fák közé.
A legközelebbi említésre méltó látványosság a North Nibley-be vezető országúton látható: plüss állatok üldögélnek egy kanyarodási irányt jelző tábla tetején. Az egyik micimackó és tigris keresztezéséből született.
North Nibleytől erdei csapás irányít fel egy fennsíkra. A cél a faluból jól látható tornyos emlékmű. Az erdőben azonban eltűnik a makkos jelzés. Vele a magabiztosság. Feladásról azonban szó sincs. Jókora rét győz meg. Hoppá, megvan a torony! És a makk is!
A tornyot William Tyndale monumentnek hívják. Harminchárom méter magas. A Vili egy helyi fickó volt, a Luther-féle reformáció rajongója, aki lefordította a bibliát angolra. De aztán máglyára vetették 1536-ban. Eretnekséggel vádolták. Valamit rosszul fordíthatott. Biztos belesült a j-s és ly-s szavak helyesírási szabályába. Ja, angolban nincs ilyen.
A terebélyes mező végén, ott ahol a kurta farkú malac túr, kezdődik egy bükkös. Némi fenyő ékelődik közé. Az illatból derül ki. Az ösvény fél órányi erdei járást követően kiér a Wotton-domb peremére. Különlegessége a különálló, elkerített fenyőfa csoport. Szép pihenőhely paddal, remek kilátással. Csakhogy az út nem erre vezet. Sebaj, nincs messze a makk. Ereszkedik lefelé, majd becsapódik Wotton-under-Edge-be. Érdekes hely. Tenyérdörzsölés beindul. Ráadásul száztizenegy kilométer kipipálva.
Az eredeti települést I. János király felégette a 13. század legelején. Egyetlen épület élte túl: a kocsma. De erről kicsit később. A helység 1252-ben épült újra. Egyből engedélyt kapott vásárokhoz és ünnepekhez. A 17. századtól fontos gyapjúkészítő központtá fejlődött. A munkát jórészt otthon végezték. Egyes épületek faragott homlokzata vagy díszes bejárata jól menő gyapjúbizniszt sejtet. A falut szerencsére nem érintette az iparosodás, a belváros mitsem változott a századok során.
A Church streeten, a négyszáz éves Falcon Inn mellett strázsál az alamizsnaház saját templommal és udvarral. 1638-ban kreálták jótékonysági célból és a többi alamizsnaházhoz hasonlóan ide is kizárólag a szegények költözhettek be. Ám szigorú feltételeknek kellett megfelelniük: például minden lakosnak vállalnia kellett, hogy rendszeresen részt vesz a miséken és a tanításokon egy adott időpontban. Aki ezt megszegte, annak felmondtak. A lakosoknak kellett tisztán tartaniuk az udvari kápolnát.
A kápolna ma is áll. Hatalmas és brutál vastag könyv nehezedik a pulpitusán. A festett ablaküveg egy helyi önkéntest ábrázol, amint megajándékoz hat szegény nőt és hat szegény férfit.
Az alamizsnaház udvarából irány a főtér. Pár lépésre innen a Szűz Mária templom csalogat. Zárva. A templomudvarból kiinduló szűk sétány kanyarodik le a fentebb említett egykori kocsmához.
1145-ből datálódik, noha azóta átépítették. A jelenlegi favázas arculatát a 16. század végén kaphatta. A legrégebbi, ma is látható épület a faluban. Neve: Ancient Ram Inn. A legnagyobb szenzáció. De zárva. Ejnyebejnye!
2017 óta, vagyis a tulaj halála óta múzeum, de csak estéként látogatható – tájékoztat egy helybeli bácsi. Addig szállást is kínált. Azért látogatható csak esténként, mert híresen szellemlakta. És hát még egy bolond szellem sem randalírozik nappal.
Több videó és cikk készült az ottlakók vagy a szállóvendégek furcsa tapasztalatairól. A putri ablakában kirakott cikk szerint a kocsmát egy pogány imahely helyére emelték, ahol annak idején különböző rituálékat, feláldozásokat végeztek. Illetve az egyik szobát három gyermek sírja fölé építették.
A kocsma fentebb említett tulaja 1999-ben két profi szellemvadászt köszönthetett a vityillóban. Fotógéppel a kezükben be akarták bizonyítani, hogy szellemek márpedig léteznek. Az egyik fotón észrevettek valami fehér furcsaságot. Nyomban elküldték a Rendellenes Jelenségek Tudományos Társaságának, akik nem találtak semmi különöset a fotón.
A két szellemvadász nem hagyta annyiban. Ezúttal operatőrökkel jöttek. A szállás egyik szobájában, a Bishop’s Roomban mínusz közeli hőmérsékletet tapasztaltak, miközben június volt. Aztán a filmezés alatt valami fehér jelenség tűnt fel a kandalló előtt. Máskor egy vendég számolt be arról, hogy míg a székben ült, valami a földre vágta.
Nézd csak ezt a videót! Ők dörömbölést hallottak.
A centrumból a ritkán felbukkanó jelzések miatt kacifántos a kijutás. Az út megindul felfelé. Nehezen vesz vissza. Aztán cirka fél óráig nagyon semmi. De az vénásan adagolva. A dombról lefelé egy keskeny, hasadékban húzódó erdei nyom próbál életet lehelni a fotógépbe. Majd feltűnik egy tengernyi széles mező. Letaposott nyomvonal segít.
A láthatáron vártorony szerű építmény egy domb tetején. Magántulajdon – derül ki később, Alderleybe érve. A Cotswold Way gyorsan átsuhan a falun. Előbb birtokot határoló fasor, majd meredek domboldal bök oldalba. A fű hatalmasra nőtt, de a távolban felsejlik egy sátorhely. Rábólint egy közelben legelésző őz. Száztizennyolc kilométer kipipálva. Nem rossz, ha százhatvannégy az össztáv.
