Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
A nyugat-angliai Cotswolds régiót átszelő, észak-dél irányban húzódó túraösvénye a Cotswold Way. Jele a makk, noha a bükk a leggyakoribb fafajta. A százhatvannégy kilométer hosszú, remekül jelzett útvonal szelíd dombokon fut végig bemutatva a legmesésebb falvakat és a legszebb panorámákat. Északon Chipping Campden, délen Bath a végpont.
Nem úgy ebben a beszámolóban: noha északról haladtam dél felé, Bath helyett Castle Combe-ot jelöltem meg végállomásként. Éppen ezért Bathról nem esik szó. Arról sem, miért osztottam két részre a túrát.
Augusztus vége vagy szeptember a legjobb időszak az egyáltalán nem megerőltető terep bejárásához, hiszen az úton-útfélen előbukkanó feketeszeder ekkor dézsmálható. Vagy zsákszámra gyüjtögethető. A túra végállomásához platós Ifát rendelni nem hülyeség.
Noha, egy picit kitérő, a szombatonként nyitva tartó stroudi termelői piac vonzó látnivaló. A régió leghíresebb piaca nagyjából négy-öt napnyi vándorlás után érhető el, amennyiben Chipping Campden a kiindulópont és nem tartunk közben pihenőnapot.
Jó tudni, hogy vasárnap reménytelen Chipping Campdenbe utazni tömegközlekedéssel. Hétköznap sem a legegyszerűbb. Pedig Oxford nincs olyan messze.
Egy-egy település múltjának megismeréséhez, a helyenként kevés vagy nulla tájékoztató- és emléktábla miatt a turizmus irodák nyújthatnak segítséget. De remek ötlet lehet egy útikalauz becserkészése.
A kiinduló pont tehát Chipping Campden, a sármos falu. Az egyik legbájosabb és legelegánsabb Cotswoldsben. A főutca mentén egymással összetoldott, aranyszínű, 17. századból származó kőházak sorakoznak. Ezek adják a település karakterét. Az arany színt az úgynevezett Cotswolds kő színe adja, melyet a környéken bányásznak.
Chipping Campden valaha vásárváros volt, gyapjú piacát messzeföldön ismerték. De árultak sajtot, csirkét és sok más egyebet is. A főutcán álló, 1627-ben épült, árkádos kőpavilon erről tanúskodik. Kő járóburkolata eredeti.
A pavilontól néhány méterre áll a kétszintes községháza a fehér óratornyával. Talán ez a egyetlen fehér elem a faluban.
A község északi végében pompázik a Szent Jakab templom. Magas, zömök tornya messziről látható. Építését gazdag gyapjú kereskedők és farmerek finanszírozták az ezerötszázas évek legelején.
A templom és a központ között félúton három érdekesség látható: az úgynevezett alamizsnaházak, az Eight Bells kocsma és a Grevel-ház.
Anglia első alamizsnaházait a szegények illetve az öregek elszállásolására hozták létre karitatív módon a 10. századtól kezdve. A chipping campdeni alamizsnaházak 1612-ben épültek, funkciójuk hasonló. A kocsmában a fentebb említett templom harangjait és kőműveseit szállásolták el, amíg az épült. Kő falak, hatalmas kandalló, alacsony, gerendás mennyezet, no meg a macskaköves bejárat teszik hangulatossá. Különösen sörrel a kézben. A Grevel-házban pedig Grevel úr lakott, egy tehetős gyapjú kereskedő, akinek a templom köszönhető. A ház csúcsíves kapuja és a falon látható két kereszt nem a véletlen műve.
A közönségdíjat egy orrát turkáló falubeli viszi el. Nem tudni, hogy a szobrászművész önarcképe köszön-e vissza vagy az orrturkálók védőszentje. A szellemes de egyben giccses kőfaragás egy főutcai kégli bejáratát őrzi a földön. Szellemvadászoknak érdekes lehet még a főutcára néző Noel Arms hotel. Olvasataim szerint az 1657-es szoba nagyon gyanús.
Az első Cotswolds Way tábla a központban található és nyugati irányba mutat. A makkal jelzett útvonal követi az aranyszínű házakat egészen a Szent Katalin templomig. Itt jobbra fordul, megemelkedik, majd családi házak és farm épületek között szép lassan hagyja el a települést.
A következő említésre méltó táj a pázsitos Dover domb lenne, ha az Evesham városa felé nyíló panorámát nem takarnák el a peremen álló fák. De eltakarják.
Aztán a völgyben megbuvó Chipping Campden integet még egyet utoljára. Ezután jó sokáig az unalom veszi át a főszerepet. Gabonaföldek próbálják eladni magukat panorámának. Nem ez a szakasz Cotswolds legnagyobb természeti kincse. Cserébe igen könnyű a terep. Szántóföld szántóföldet követ. Árnyék semmi, kanyar se sok. Fotógépünk ekkor kezdi meg a dezertálási tervet kidolgozni.
Aztán a csapás hirtelen megérkezik egy kő házikóhoz, de a fotógép helyett inkább valami másra lehet szükség, attól függ, “kis-” vagy “nagydologról” van-e szó. Egy bánya bejárata bök oldalba, majd a starttól számítva cirka egy óra tíz percnyi járást követően felbukkan az első erdő. Egy aljnövényzetben nem erős bükkös. Kellemes, hűs időjárással. Majd amint megjelenik a gyep, tűnnek el a fák. Elindul az út felfelé egy füves dombra. Végre valami izgalom. Télen óriásiakat lehetne szánkózni. Most nem. Szeptemberben nincs hó. Kerítés van, meg egy fa kapu. Könnyen nyitható.
Fotógépünk mocorogni kezd, hiszen feltűnik a Broadway torony. De addig még van egy enyhén meredek füves szakasz. Annak mentén piros bogyót termő fák állnak díszsorfalat.
A gótikus Broadway torony Cotswolds második legmagasabb pontján áll. Eredetileg nyaralónak épült 1798-ban, mert Coventry 6. grófjának is járt olykor szabadság. Jelenleg egy kiállítás és a torony teteje csalogatja a kiváncsiskodókat. Nekem nem volt szerencsém, így bővebben nem számolhatok be róla. A panoráma a torony mellől sem gyenge: Broadway település és egy végeláthatatlan alföld terpeszkedése látható.
A toronytól nem lehet más a cél, mint a fentebb említett Broadway. No nem New York színháznegyedéről van szó, hanem egy aranyos cotswoldi faluról. Ehhez a Cotswold Way szinte lezuhan a dombról. De igen durván. Felmerül a gatyafék gondolata. Kőkerítéssel szegélyezett, parkos-legelős terep visz lejjebb és lejjebb. Közben egy-egy birtokot határoló mászóka veri fel a pulzusszámot. Hacsak nem a meredten bámuló birkacsapat. Szerencsére időnként felbukkannak a makkos túrajelzések az igencsak terebélyes legelőn. Különben elveszne az a bizonyos fonal.
Aztán Broadway házai közelednek. Egy fa kapun túl keskeny köz visz tovább a fő utcáig. Itt a jelzés balra térít és egészen Broadway központjáig kalauzol. Tíz kilométer kipipálva.
A takaros Broadway házai Chipping Campdenhez hasonlóan arany színű Cotswold kőből épültek, de mindegyik más. Mindegyik tartogat egyedi részleteket. A leghangulatosabbak a széles főutcán és a hosszú, háromszög alakú főtér körül helyezkednek el. A broad way körül, mondhatni, hiszen a szó széles utat jelent. Ilyen épület például a Horse & Hound kocsma, a hatalmas kapuval rendelkező Broadway Múzeum vagy az elegáns Lygon Arms hotel. A szálloda bal oldali szárnyának legfelső, pici ablakos szobája gyanúsan szellemlakta.
A falu a 16 és 18. század között fontos és közkedvelt megálló volt a London felé igyekvő polgárok és postakocsik számára. Ebből az időből datálódnak a vityillók. Bár állítólag egy 1377-es dokumentum említést tesz egy fogadóról, mely a mostani Lygon Arms helyén állt. Érdemes megemlíteni a nádtetős kerámiaboltot, az aranyos teázókat és a broadway delikáteszt. Chipping Campdennél népszerűbb falu.
A Cotswold Way a háromszög alakú tér végén balra fordul. Majd egy templom után egy makkos tábla jobbra terel. Templomimádók viszont ne csábuljanak el. Érdemes egy kilométert még egyenesen haladni a műúton. Az ugyanis a 12. századból eredő, kőből épült Szent Eadburgha templomhoz kúszik. A templomhajó boltíves mennyezetét gerendák keresztezik.
A fentebb említett makkos táblától vánszorog tovább a Cotswold Way. Legelők, mezők, birtokok közötti szűk gyalogutak váltogatják egymást, miközben a nyom kúszik fel egy domb teteje felé. A legelőkön esélyes a fülbevalós birkák jelenléte. Túrázókat nem esznek. Egy sűrű erdőség köszön be. Kezd látványos lenni, de a nagy attrakciók odébb vannak. Nem arra az állati karatemeccsre gondolok, ami egy mezőgazdasági tákolmány közelében lepett meg. Szerencsére kerítésen túl zajlottak az események. Egy felbőszült ló kergetett és rugdosott egy félénk birkát. A percekig tartó fogócskát a ló nyerte, a birka maradandó sérüléseket szerzett. Gazda sehol. A nézők csak ámultak. A bukmékerek is. Semmit sem kaszáltak. Pedig ritkaság a kebabra vágyó ló.
A verekedés helyszínétől a Cotswold Way tovább kígyózik felfelé. Látszik, ebből dombtető lesz. Méghozzá a Shenberrow púp teteje. Rajta egy magányos kunyhó. Az embernyi széles ösvény elhalad mellette. Kellemes parkos környezet fogad. Dzsindzsás is akad bőven. Később egy kavicsos kavar be, mely rögvest beér a csinos, virágos Stantonba. A százhatvannégyből tizenhét kilométer kipipálva.
Mesebeli hely csenddel és nyugalommal fűszerezve. Turizmus iroda nincs. Kínai turistacsoport erre nem jár. Angol se sok. Magyar meg pláne nem. Jobb ez így. A kocsmárosnak talán más a véleménye. Az első világháború előtt egy tehetős fazon vette meg az egész helységet és hozatta rendbe az akkortájt kissé lesajnált, ma már négyszáz éves, aranyszínű kuckókat. Azóta csillog-villog és szó szerint virágzik a falu.
Központjában áll egy középkori kereszt. No meg egy tetszetős kúria, rajta 1618. Sarkánál fordul balra a Cotswold Way, hogy még több tájjellegű házat mutasson be. Aztán egy éles a jobbkanyar, de a makkos jelzés kizúg egyenesen. Viszlát Stanton!
Két kapu tornásztatja meg az agytekervényeket. A jobb oldali a helyes megfejtés. Üdv természet! Báránykakás legelőknek se szeri se száma. Kicsit odébb egy csecse parkos környezet kedveskedik. Majd megint végeláthatatlan kitaposott mezei ösvény. Ráadásul lefelé. Betoncsíkba torkollik. Ez kísér be Stanway faluba.
Stanway apróbb, mint Stanton, viszont van egy kúriája. Neve Stanway House. Egy földbirtokos család építtette a 17. század elején, akik már hat századdal azelőtt itt virítottak. Mire vártak ilyen sokáig? 1630-ban emelték azt a impozáns, három szintes, ablakokkal ellátott kapuépületet, melynek bejáratát két oszlop, a homlokzatát a családi címer és sok-sok faragás díszíti.
Ez az ingatlan egyetlen fotózható eleme. A kúria ugyanis magántulajdonban van és csak néhány nyári napon látogatható. Nem úgy a kapuépület mellett álló, óriási tujákkal körbevett Szent Péter templom. Kertjéből rálátni a kúria felső szintjeire. Remek pihenőhely.
Néhány centire innen a Cotswold Way nagy duzzogva elhagyja a falusi műutat. Három pislogás után átfut országúti változatán. Hopp, feketeszeder! Nyomban kajaszünet. A mezei birkák csak lesnek. Számuk megtippelhetetlen. Hatszázhuszonhét és fél lépést követően fotógépünk nyugtalankodni kezd egy szép legelő láttán. Dimbek-dombok, erdőszélek a láthatáron. Fiatalabb fák karnyújtásnyira. Ez már Cotswolds.
De egy újabb pici falu csúszik a képbe: Wood Stanway. Az útvonalat jelző táblát benőtte a feketeszeder. Kizárólag szüretelés esetén mutatja meg a helyes irányt. A házikók továbbra is imádnivalók.
Egy hatalmas zöldellő domb lábánál a jobb index kezd el kattogni. De nem ússzuk meg az emelkedőt. Kissé brutál. A gyalogló sebesség súlyosan redukálódik. A mesés panorámáért megéri. Ez az első igazán mesés: erdők, mezők, távoli púpok dominálnak, az előtérben legelő lovak. Autentikus Cotswolds. Remek pihenőhely. Tudják ezt az őzek is. Meg a vakondok. No de van még feljebb.
Egy kőkerítéssel elválasztott birtok nyugati határa jön tárt karokkal elénk. Kapuja is van. Átlépve rajt a jelzés egyből jobbra parancsol. Még szép. Nem illik megzavarni a tanyasi életet. A csapás aztán elhagyja a telket. A nyugati határánál. Ahol bejött. Mi ebben a poén? De legalább megmutatott egy szép fekvésű tanyát.
No de van még feljebb. Bőven van. Végeláthatatlan füves domboldal. A tetőn egy-két bükk lengedez. Csinos vidék. Egy betonos út vet véget a gyönyörnek, de jobb kéz felől rögtön beszippant egy fasorral szegélyezett földsáv. Bringások jelenléte esélyes. Kutyásoké is. Négy ágú kereszteződés integet, de a makk határozottan jobbra terel. Egy pázsitos fennsíkra. A gyalogúttól balra, az erdősáv tövében sátornak való hely kacsint ránk. Huszonnégy kilométer és fél napnyi túra kipipálva.