A mágikus panorámával megáldott berchtesgadeni campingben piros tenyérrel ébredtem. Nem csoda, hiszen annyira vártam a találkozást két türkíz tóval, hogy már álmomban dörzsöltem a tenyeremet. A sátram cipzárjától mintegy kilencezer méterre délre nyúlt a mesés Königssee és annak kisöccse, a mégmesésebb Obersee. E két látványosságnak szenteltem az újabb tekerésmentes napot.

Bebaktattam Berchtesgadenbe, ahol éppen elkaptam a tópartra tartó, utazóktól zsúfolt buszjáratot. Amint lepattantam a buszról, már a fotógépemet kattogtattam és alig vártam, hogy beülhessek az elektromotoros vízibuszba. A tó északi vége, ahonnan a ladikok rajtolnak, alig kétszáz méter széles. A fölötte tornyosuló, lombkoronával borított hegyek, a kikötőtől balra sorakozó fa csónakházak, de még az előtérben ázó kikötési cölöpök is elbűvölő képet alkotnak.

Két féle retúrjegy közül választhattam: az egyik csak féltávig, a Sankt Bartholomä templomig fuvaroz, a másik pedig e templom érintésével a tó túlsó végébe ringat. Mindkét tó bejárásához az utóbbi opció ajánlatos. Én is ezt ragadtam meg.

Bár ablakon át sem volt gyenge a táj, még jobban élveztem volna, ha a teknőnek lett volna nyitott fedélzete és a tatjára kiülhettem volna.

Königssee (könig=király, see=tó)

A szorgos szájtátást egy szárnykürt koncert követte, mellyel a hajóskapitány letesztelte a visszhangot. Nótáját többször visszahallottuk, a vízből kinövő hegyek katlant képezve segítettek ebben. Akkor sikerül igazán a produkció, ha a természet hétszer küldi vissza a kürtszót. Persze az is lehet, hogy rászedtek minket a lefizetett hegyi zenészek.

Harmincöt perc alatt értük el a zarándokhelyként ismert, bordó kupolás Sankt Bertholomä templom kikötőjét, ahonnan több különböző nehézségű túraútvonal rajtol el. Én a cirka egy órányi járásra lévő Eiskapellét szerettem volna megsasolni, amely nem más, mint az Alpok legalacsonyabban fekvő állandó hótakarója. Tulajdonképpen ez egy gleccser, mely alá elvileg bebújhatunk. A túraútvonal azonban keresztez egy sebesen folyó patakot, mely fölé nem építettek hidat. A csúszós kövekre lépdelve ugyan átegyensúlyozhatunk a túlpartra, nem kívántam eláztatni sem a fotógépem, sem magam.

Így inkább visszafordultam és a templom melletti, fából készült, pajtának tetsző, alpesi stílusú házikó udvarán megkajáltam: istenien zamatos füstölt pisztrángot készítenek, melyet citrommal, vajjal és kenyérrel tálalnak. Klasszikus csemege a smaragdzöld tó partján, az elragadó ormok alatt. Az imaház kapuját sajnos lakat őrízte.

Sankt Bartholomä templom

Königsee panoráma

Következett az Obersee: újabb húsz perc elteltével horgonyoztunk le a Königssee legdélebbi végében, Saletnél. Innen csak néhány ugrás a képeslapokról visszaköszönő, fából épített csónakház, mely az Obersee nyugati partját gazdagítja. Én viszont a keletire is pályáztam, ezért sokad magammal bevállaltam a mintegy fél órás sétát a kissé csúszós ösvényen. Olykor tumultus alakult ki, szinte libasorban közlekedtünk. Az apró tó tükörként terül el a masszív, meredek sziklafalak között. A festői látvány megható könnycseppekkel és virtuális erekcióval párosul.

Csónakház az Obersee-n

A tükröződő Obersee

Egyébként mindkét állóvíz gleccser maradványa, közöttük egy moréna jött létre. A Königssee már-már fjordi mélységű, legmélyebb pontja százkilencven méter.

De ezzel még nincs vége: ha a katlanban továbbcsavargunk délkelet felé, megpillantjuk a Röthbachfall vízesést, mely négyszázhetven méter magasságból zúdul alá. Közvetlen közelébe nem sikerült elvergődnöm, a kidőlt fák és a patak konokoskodott. A zuhatag és az előtte terpeszkedő tisztás annyira közel fekszik az osztrák határhoz, hogy a legelésző tehenek osztrák akcentusban beszélnek, hónaljszagomat pedig előállították határsértés miatt.

Az Oberseebe ömlő Röthbach

Noha csak egy napot szántam erre a kirándulásra, szívesen maradtam volna még. Világjárásom során számos állóvíz felé elkalandoztam, de a királyok tavánál kevés szebb létezik. Örökre a szívembe és tizenhat gigás memóriámba zártam. Egyetlen negatívum a rengeteg, fotózásba belezavaró turista.

Bár az utolsó hajó hat óra után tíz perccel indul vissza a Salet kikötőből, én egy korábbi járatot választottam, hogy Berchtesgadenben is szétnézhessek.

Körbecsoszogtam a település központját. A piactéren több ritkaságot felfedeztem, mint például egy kerek, kúptetejű saroktornyot, egy freskós házat és az oroszlános kutat. Kicsit arrébb, a Palota téren nekiütköztem a lábasháznak, melynek falára katonákat és bajor népviseletbe öltözött polgárokat pingáltak a világháborúk emlékére. Nem meglepő módon a Palota téren áll a királyi palota is. Rózsaszínű. A Wittelsbach királyi dinasztia használta vadászkastélyként. Régebben kolostor volt, a két templomtorony erről árulkodik. Jelenleg egy plébániatemplom üzemel a falai között.

Piactér Berchtesgadenben

Berchtesgaden, Palota tér a lábasházzal, a templommal és a rózsaszín kastéllyal