1970 és 2014 között a vadon élő állatvilág populációja hatvan százalékkal csökkent. A WWF adatai szerint ez a trend az édesvízi halfajokat súlytotta a legkeményebben, de az emlősök, a madarak, a hüllők, és a kétéltűek állománya is jókora pofont kapott.

Természetesen az ember jelenti a legfőbb veszélyt, hiszen az élőhelyek felszámolásával, a szennyezéssel, az illegális vadászattal és kereskedelemmel mi okozzuk a legtöbb kárt. Jelenleg a Föld felszínének egynegyede mentes az emberi tevékenységtől, ami pár évtizeden belül az egytizedére csökkenhet. Ráadásul az időablak egyre kisebb, az idő előrehaladtával egyre kevesebb esély lesz mentőakcióba lépni.

Az angol Independent című lapban megjelent egy bizarr cikk Földünk állatvilágával kapcsolatban: az egyesült államok-beli Massachusetts Kutatóegyetem számításai szerint egy tömeges kihalás kezdeti szakaszához érkeztünk, amely kihalás nagyjából 2100 körül fog tetőzni. Ennek oka elsősorban a szénkibocsátás.

Egyes WWF adatok rémisztőek: az ember számára is fontos tavak, folyók, lápok faunája nyolcvanhárom százalékkal apadt a gátaknak, a vízerőműveknek és a szennyezésnek köszönhetően. Európában a felszíni vizek negyven százaléka tekinthető egészségesnek.

Vízerőmű Glusko közelében – Lengyelország

1970-ben hetvenezer orrszarvú élt a Földön, mára ez a létszám huszonkilencezerre csökkent. Ha az egyes alfajokat vizsgáljuk, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Ugandában és Dél-Szudánban honos északi szélesszájú orrszarvúból már csak két példány él, ráadásul mindkettő nőstény. Az utolsó hím 2018. március 19-én pusztult el.

A hatvan kilométeres sebességgel futni képes amuri leopárd is könnyen felkerült a veszélyeztetett fajok listájára. Jelenleg nagyjából hetven példány él a világon, köszönhetően az erdőírtásoknak, az urbanizációnak és az orvvadászatnak. Oroszország távolkeleti vidékein és Kínában fellelhető.

A krokodilok sem úszták meg, a legtöbb alfajt a kihalás fenyegeti. A túlzott vadászat és élőhely pusztítás a legfontosabb tényezők. Egyik alfajuk, a kubai krokodil populációja például nyolcvan százalékkal csökkent az elmúlt hetven évben.

A kubai krokodil száma nagyjából négyezerre tehető

A National Geographic szerint a beszélni képes szürkepapagáj a legnagyobb számú, kereskedelembe bekerülő madárfaj. 1992 óta csak Ghána elvesztette szürkepapagáj állományának kilencvennyolc százalékát és hasonlóan szomorúak az adatok Afrika szerte, Elefántcsontparttól Ugandáig. 1980 óta nyolcszázezer szürkepapagájt regisztráltak import áruként. Csakhogy ez a szám nem tartalmazza a fogságban született egyedeket, illetve az elfogott papagájok negyven-hatvan százaléka elpusztul, még mielőtt export árucikké válna.

Bolygónk legnagyobb szárazföldi ragadozója, a jegesmedve a globális felmelegedés áldozata. Ma már csak mintegy húszezer példány él a Jeges-tenger jégtábláin, az olvadó jég viszont a kihaláshoz sodorhatja őket. A klímaváltozásnak köszönhetően az 1981 és 2010 közötti középértékhez képest az északi-sarkvidéki jégpáncél kétmillió négyzetkilométerrel csökkent, amely nagyjából Mexikó területének felel meg. Vagy ha úgy tetszik, huszonegy magyarországnyi területnek. A Yukontól és Alaszkától északra elterülő Beaufort-tengeren élő jegesmedve populáció az elmúlt tíz évben negyven százalékkal esett vissza.

Vadon élő ázsiai elefántból is egyre kevesebbet látni, ugyanis az ember terjeszkedésének és az erdőírtásoknak köszönhetően fokozatosan vesztik el élőhelyüket vagy kerülnek fogságba. Mivel fogságban ritkábban szaporodnak, az elefántturizmusból dollármilliókat nyerő dél-ázsiai országok a vadon élő, pár éves elefántborjak elfogásában és betanításában hisznek. A World Animal Protection felmérése szerint négy fogságban élő ázsiai elefántból hármat brutálisan bántalmaznak, megfélemlítenek és zord körülmények között nevelnek fel. Az elefánt show-kra és elefánttúrákra pénzt kiadó turisták pedig hozzájárulnak az ágazat virágzásához és az elefántok vadonból történő kiírtásához.

A fejletlenebb ázsiai országokban sem jobb a helyzet, ahol – mint például Mianmarban – az építkezésekhez fogják be az elefántot. Agyaruk, bőrük és húsuk népszerű áru a fekete piacon. Az elmúlt hatvan évben állományuk megfeleződött, ma már kevesebb, mint ötvenezer él a Ázsia erdeiben.

Ázsiai elefánt

De hogy egy közismertebb fajt is említsek, csak Nagy-Britanniában nagyjából ötven százalékkal kevesebb sün él, mint 2002-ben. Persze egyedszámuk még közelít az egymillióhoz, de hasonló arányban csökken, mint a világ tigriseinek populációja.

Az Európában előforduló madárvilág eltünedezéséért főleg a növényvédőszerek a felelősek. Ennek megfelelően a mezőgazdasági területek környékén észlelhető madarak kerültek veszélybe, mint például a veréb, a sármány, a fogoly és a seregély. Számuk az elmúlt harminc-negyven évben ötven százalékkal esett vissza Európában. Ha csak a nagy-britanniai állományt nézzük, az kilencven százalékkal csökkent negyven év alatt, ami azt jelenti, hogy a fent említett fajok rövid időn belül teljesen eltűnhetnek a szigetországból.

A tibeti királyfogoly a Himalájában él, a civilizációtól távol, nem is veszélyeztetett

Németországban hetvenöt százalékkal kevesebb repülő rovar van, amely szintén a madarak eltűnéséhez vezetett. A modern mezőgazdasági technológia a felelős a rágcsálók kiírtásáért. Préda hiányában pedig olyan állatok kerültek a kihalás szélére, mint például a gyöngybagoly, amelyet az év madarának válaszottak Magyarországon 1985-ben.

Hazánkban a kerecsensólyom és a rejtőzködő életmódot folytató rákosi vipera a legveszélyeztetettebb.  Előbbi példányszáma nagyjából kétszázra tehető. Kazahsztánban évente ezer kerecsensólyom tűnik el, de többezer köt ki illegálisan az Arab Emírségek fekete piacain. A rákosi viperát elsősorban a vegyszeres gyomirtás, az élőhely átalakítás és az illegális gyűjtés tizedeli.