A piac az ókor óta a mindennapi élet része. Többnyire a települések főutcáján vagy főterén alakulnak ki. Sok esetben a helyi közösségi élet fontos színtere is, ahol gyakran történik valami. Sokszínüségük és egyediségük miatt remek célpont lehet az utazás során, hiszen betekintést nyújt az adott régió kultúrájába.
A kultúra szó tág fogalom, sok minden belepakolható ebbe a skatulyába: történelem, építészet, vallás, hagyomány, helyi konyha, szokás és viselkedés. Mindez általában megtalálható a piacokon.
Persze előfordulhat, hogy a látvány sokkoló vagy undorító hatást vált ki. De ettől színes a világ.
Utazásaim során előszeretettel iktatok be piacokat. Nem feltétlenül a vásárlás miatt. Noha minél különlegesebb árut kínának, annál vonzóbbak és érdekesebbek, legyen az kézműves-, hal-, hús-, zöldség- vagy másfajta piac.
Ezekből a piacokból készítettem egy válogatást. A vastagon szedett szavakra kattintva még több sztori olvasható az adott régióról.
A vasárnapi piac – becsületes nevén Vieux-Marché, vagyis régi piac – egészen magas színvonalú. Különösen a pékáruk, a szalámik, a kolbászok és a sajtok miatt. Kizárt, hogy bárkinek is csukva maradjon itt a pénztárcája.
De a grillcsirkés se kismiska, aki előtt már azelőtt kialakul a sor, hogy a harangtorony delet kongatna. De persze láthatunk itt különféle csecsebecséket, ruhákat, könyveket, kézműves dolgokat és rengeteg minden mást.
Ínyencségek
A padovai piac keddenként és szombatonként várja a kiváncsiskodókat. Több térre oszlanak az árusok. Az egyik legszebb szabadtéri piacnak az igazságügyi palotát is magában foglaló, történelmi Piazza del Erbe ad otthont.
Régen Bor térnek hívták, mely a piac típusára utalt. Ám vasat, zöldségeket, búzát, hüvelyeseket és korpát is árultak itt. Manapság leginkább a gyümölcs- és virágárusok viszik a prímet. Előbbiek épp a palota előtt, utóbbiak a szökőkút körül vernek sátrat.
Padova, az igazságügyi palota és a piac
A központi piacon több szinten szinte minden. Hegyekben állnak a gyümölcsök, a sajtok, az ajándéktárgyak és a textíliák. Az emelet a kifőzdéké. A nem éppen bizalomgerjesztő konyhafülkékben egész finom ételeket varázsolnak.
A hatalmas csarnokba azonban nem mindenki fér be: a környék utcáira kiülő kofák többnyire kokát, ruhát, háztartási cikkeket és tulajdonképpen minden vackot árulnak. A piaci élet minden nap már reggel hatkor elkezdődik és estig tart.
Kokaárus
Az egyik legautentikusabb piac, ahol életemben jártam. Egyszerűen más, mint a többi. Színesebb, érdekesebb. Az áruválaszték széles, a gyümölcstől, a zöldségen és az ajándéktárgyon át a tarabuco – más néven yampara – kultúrához köthető textíliáig minden megtalálható.
Poncsót viselő, bőrkalapos bennszülöttek százai érkeznek a környékről kereskedés céljából. A település hatvanöt kilométerre fekszik Sucre városától és vasárnaponként van nyitva.
Piaci élet Tarabucoban
A város talán legnagyobb attrakciója a piac. Az összes. Ki tudja, mennyi van? Csak a tengerparti sávban sorakozik négy vagy öt.
Az egyik a kreatív, kézműves dolgokra koncentrál és filippínó árusoknak is teret ad, a másik gyümölcsöt – leginkább mangót, duriánt, ananászt, papaját – és zöldséget árul, a harmadikban a grillezett hús- és halétel a sláger, a negyediket meg ellepik a tengeri halak és herkentyűk. Itt-ott alkudozni is ér.
Már kora reggel kinyitnak az árusok, ám az este a csúcsidőszak. Sőt, a hal piacon például éjfélig van élet. Léteznek éjjeli piacok is, melyek este hat körül ébrednek és a hajnali órákban zárnak.
Ez utóbbira jó példa az Api api, ahol az eredeti maláj kultúra jelenik meg ételek, ajándéktárgyak és zenei előadások formájában.
Halak és tengeri herkentyűk piaca
Api Api piac
Rissani egy sivatagi település Marokkóban. A középkorban ez volt a sivatagot átszelő karavánok utolsó állomása. A központban kóbórló utazónak talán a szamárvásár tűnik fel először. Egy földes területen, egyszerű karókhoz kötve várják az állatok az alkudozások végét. Marokkóban a szamár az egyik legfontosabb áruhordó.
A birka a másik fontos jószág, nekik is van piacterük. Hasonlóan hangos az alkudozásoktól.
Kicsit arrébb, a tűző naptól védve találjuk a kerámiásokat, a textileseket, a fűszerárusokat, a datolyaárusokat és sok más kofát. Akik feltehetően nemcsak az árukat adják-veszik, hanem a pletykákat is.
Megfordul itt a berber, az arab és a tuareg kereskedő. Különösen keddenként, csütörtökönként és vasárnaponként. A rissani piac bepillantást nyújt a mindennapi életbe és az ország vibráló lelkébe.
Bárányok hallgatnak
Fedett piac
A főváros első számú piactere az Asan Tole. Ahol a zöldség a menő. A legtöbben zöldbabbal, káposztával, padlizsánnal, sárgarépával, karfiollal, krumplival és paradicsommal foglalkoznak és már kora reggel ott kukorékolnak.
Ám bőven akad más is. Ráadásul talán olcsóbb, mint a többi katmandui piac. Színes, izgalmas és egy kicsit kaotikus. Az egész Katmandu-völgyből járnak ide kereskedők.
Az Asan Tole-on nemcsak földre huppant kofákat látunk, hanem apró üzleteket is. Ezek autentikus nepáli portékákat árulnak, mint például réz ékszereket, vagy a topinak nevezett tipikus nepáli férfi sapkákat.
Ez tulajdonképpen a főváros legrégebbi bevásárló negyede. Egész nap forgalmas, de talán öt óra tájban a legdurvább.
Asan Tole
Cuscoban több piac létezik. A legnagyobb talán a központi, melynek óriási csarnokában fél nap is kevés. Ám az igazi különlegességek a környező utcák árusainál fedezhetők fel. Legyen az gyümölcs, virág, utcai kaja, vagy kézműves portéka.
Köztük olyan, amiről még soha nem hallottál. Aztán ott van az ezer féle krumpli, kukorica és sajt. No meg a levágott állatfejek.
Ezek az utcák eszméletlenül színesek és zsúfoltak. Csak leülni és bámészkodni is érdemes. Mindig történik valami.
Mi jó lehet az orrban?
Sicuani egy fontos gócpont két nagy város, Cusco és Puno között, ahol megjelenik mind a bennszülött, mind a koloniális építészet. Vagyis a hagyomány és a történelem egy különleges keverékét találjuk itt.
Pezsgő piacain autentikus perui árucikkek jönnek velünk szembe. Leggyakrabban textil és gyümölcs. A központtól északra eső csarnok kifőzdékkel is csalogat.
Az attól délre eső piactér viszont a nagyobb. Ahol az árusok akár a sínekre is kipakolnak. Láttál-e már mozgó, utcai pizzasütőt? Na, itt az is van.
Piaci pofa
Thewet negyed, Bangkok – Thaiföld
Piacát Therawatnak hívják. Halat, húst, gyümölcsöt, konyhai eszközöket, virágot árul. Sőt, teknőst és valami giliszta szerűséget is. Kissé kaotikus, rendezetlen és a tengeri herkentyűk környékén büdös és vizes. Papucsban nem érdemes erre sétálni.
Egészen lenyűgöző és érdekfeszítő itt szétnézni és tanulmányozni, melyik kofa miből próbál megélni.
A piaccal átellenben, a csatorna túlsó partján található egy kikötő, ahonnan a kínai negyedbe indulnak hajók. De pár perc sétára van egy másik kikötő, ahonnan vízibuszok közlekednek Bangkok belvárosa felé.
Thewarat piac furcsa árucikkei
Leginkább az éjszakai piacok kaja árusai népszerűek. Ezek azok a helyek, ahol az ember csukafejest ugrik az ismeretlenbe. Órákat lehet eltölteni csak a válogatással és ha minden nap itt ennél, akkor se érnél a választék végére.
Késő délután nyitnak és éjfél körül húzzák le a rolót. A rossz idő persze bezavarhat. És néhány helyen még zenei aláfestés is jár.
A legbizarrabb élmény az egyik külvárosi piacnál ért. Épp egy hatalmas, több méter hosszú fekete kígyó kúszott el a csarnok mellett. Nem tudom, hogy önként érkezett-e a konyhaséfek kezei közé.
Na, itt is aztán volt minden, amihez még csak hasonlót sem látni Európában. Mint például azok az utcai étkek vagy fűszerek, melynek még csak a nevét sem tudom. Aztán a gyümölcsök közül említeném a licsit, a longánát, a duriánt.
Persze árulnak Európában ismert termékeket is, mint például mandarint, narancsot, pomelót, kókuszt, paradicsomot, padlizsánt.
Vinh Long a Mekong-deltában fekszik, ezért nem mehetek el szó nélkül a térség úszó piacai mellett. A legnagyobb vízi kereskedés Can Tho partjainál zajlik. Eszméletlen különleges és érdekes, bár talán kevésbé átlátható.
Míg Vinh Long kajáldáit a késő délutáni órákban érdemes felkeresni, az úszó piac kúpos kalapot hordó, hajós kofáit a kora reggeli órákban.
Vietnámi furcsaságok
Tradicionális piacok a város számos pontján kialakultak. De talán a belvárosi utcák árusainak kínálata a legszínesebb.
Ketrecben őrzőtt, levágásra szánt tyúkok, nyárson forgatott kutyák, lenyúzásra ítélt békák, tésztafélék, különleges gyümölcsök döbbentik meg a gyanútlan utazót. Mindehhez társul persze az utcai kosz és káosz.
A vietnámiak korán kelők, ennél fogva a piacok többsége már reggel hat körül kinyit. Különösen a zöldség- és gyümölcs árusok. A nyitvatartás függ attól is, milyen típusú piacról van szó. A hétvégék forgalmasabbak, mint a hétköznapok.
Hanoi életképek