Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
Brazíliában kezdődött hosszúra nyúlt dél-amerikai csavargásom. Pontosabban Sao Paulóban. Egyirányú repülőjeggyel érkeztem egy szeptemberi napon, mit sem tudván a visszaút dátumáról. Majd lesz valahogy – gondoltam.
Nem véletlenül választottam Sao Paulót. Vágyaim között szerepelt egy kedves, rég nem látott barátom meglátogatása. Mennyire jó, hogy a világ másik felén is megölelhetek valakit! Jó tett helyébe sok-sok hasznos tippet kaptam mind a városról, mind Brazíliáról.
Sao Paulo hatalmas metropolisz, agglomerációval együtt húszmillió – ahogy magukat nevezik – paulistano otthona. Magyarország lakossága tehát kétszer elférne a határain belül. Kozmopolita mivolta révén mindenféle rasszal összefuthatunk, köztük afrikaiaval, olasszal vagy kékszemű távolkeletivel. És ezek keverékével. A portugál meg magától értetődő.
A japán az egyik legnagyobb diaszpóra Sao Paulóban, körzetük a Liberdade (ejtsd: liberdádzsi). A fehér lámpabúrák a piros lámpaoszlopokon, az írásjelekkel ellátott feliratok és a torii-nak nevezett kapu utal a japánok jelenlétére. Érdekessége az utcai piac. A sok textil, játék és csecsebecse között elfér a cukornádlé árus. Mennyeien édes nedű.
A japánok a 20. század elején jelentek meg Brazíliában, amikor az anyaországukban némi gazdasági felfordulás volt. Többségük nem akart végleg itt maradni, de az élet más forgatókönyvet osztott ki a számukra. Nekik köszönhető a rengeteg szusi étterem a városban.
Az afrikai kultúra a több évszázadon át tartó rabszolgakereskedelem során keveredett Brazíliába. Ennek hozadéka például az újévkor viselt fehér ruházat. Illetve a szamba egy afro-brazil tánc, Kongóból és Angolából származik.
Egykor magyar negyed is létezett. Erről néhány bekezdéssel lejjebb számolok be.
Sao Paulo történetéről a Paulista sugárúton található Casa das Rosas (rózsák háza) múzeum kerti kiállítása számol be. A felhőkarcolók között megbúvó, 1935-ben emelt egykori kúria éppen restauráláson esett át.
Sao Paulo első betonozott útja a Paulista sugárút volt, 1909-ben kapta meg az új burkolatot. Eztán jelentek meg a kávé bárók, akik palotákat és kúriákat építettek. 1911-ben avatták fel a brazil-olasz koprodukcióból létrejött városi színházat. A kőműves munkákat többségében talján migránsok végezték. Az olasz populáció ez idő tájt kezdett növekedni.
A harmincas és negyvenes években tovább terjeszkedett a település. Míg a Paulista sugárút környéke nem változott, a többi városrész eszméletlen iramban fejlődött köszönhetően az iparosodásnak és az egyre nagyobb számú bevándorlónak. Aztán a három kilométer hosszú Paulista sugárút környéke is a korszerűsítés áldozatává vált. A kúriákat és a kastélyokat colos irodaházak és apartmanok váltották fel. A hetvenes években már ezek domináltak.
Manapság pedig plázák, éttermek, kávézók, múzeumok várják az érdeklődőket. Sőt, vasárnaponként bringások és gyalogosok foglalják el a sugárutat. Érdekes megnézni az alábbi két fotót a Paulista sugárútról.
Bár messze nem Sao Paulo a legnagyobb brazil attrakció, bőven akadnak látnivalók.
Az egyik ilyen a Vila Madalena negyedben megbújó Beco do Batman, mely az utcai művészek otthona. Szenzációs graffitik tömkelegével találkozhatunk. Az alkotásokat akár egy bár teraszáról is kémlelhetjük. Pár sarokkal arrébb pedig szó szerint “fucking cold beert” ihatunk. Így is hírdetik.
Ellátogattam a hatalmas Ibirapuera parkba. Sportpályák, planetárium, japán kert és két tó fért el benne. A gyerekektől az idősekig, a futóktól a kosarasokig, a biciklisektől a piknikezőkig, mindenki megtalálja a maga programját. A parkot körbeölelő futópálya hat kilométer hosszú. Még madarászni is lehet: fekete hattyúk, bentévik, kócsagok, kacsák fészkelnek a parkban.
Itt található az Afrobrazil Múzeum is. Három szinten szinte minden az arfikai migránsokról és az afro-brazil kultúráról szól. Egyben tiszteleg milliónyi ember előtt, akik Brazília létrejöttekor vesztették életüket. Vallással, rabszolgasággal, munkával kapcsolatban állítottak ki festményeket, fotókat, szobrokat és egyéb érdekes emlékeket.
Az Ibirapuera park egyes számú kapujától alig negyed órányi járásra áll az Ayrton Senna emlékmű. A legendás versenyző autójáról és sisakjáról készült puritán bronz szobrok botrányosan méltatlanok. Egyáltalán nem tetszett. A versenyautó alatti táblán ez olvasható: nincsenek bálványaim, én a kemény munkában, az elhivatottságban és a szaktudásban hiszek.
Megemlíteném a Jardins negyedben található, kéttornyú Miasszonyunk templomot. A huszadik században épült neobarokk stílusban. A gazdagon faragott oltár és a kazettás mennyezeti freskók egészen különlegesek. Utóbbiak a vatikáni Sixtus-kápolna festményeinek reprodukciói. Mellékoltárát kékkel pingált csempékkel rakták ki, mely állítólag orosz beütést sugall.
Sao Paulóban nehéz elmenni a foci mellett. A labdarúgást angol és skót migránsok hozták Brazíliába a 19. század végén, akik annak idején a sao paulói vasúthálózat építésénél dolgoztak. A brazilok legnépszerűbb sportját a Focimúzeum, vagyis a Museu de Futebol mutatja be a legjobban. Megismerhetjük a legendás brazil labdarúgókat, csapatokat és kommentátorokat, felvételeket láthatunk meccsekről és edzői nyilatkozatokról. Vagy akár büntetőt rúghatunk egy bábunak. Csak a bíró anyját nem szidhatjuk. Szóval két szinten teljes extázis vár a foci szerelmeseire.
Rám pedig még egy meccs is várt. Sikerült jegyet szerezni a Sao Paulo – Corinthians városi derbire. Ez az egyik legnagyobb sao paulói rangadó, mérkőzéseiket a Classico Majestoso, vagyis a fenséges klasszikus néven illetik. Barátaim féltettek a meccstől, nem is engedtek el egyedül. Más kérdés, hogy vendégdrukkerek nem vásárolhatnak belépőt ezekre a rangadókra, a balhékat megelőzendő. Így hát nem volt mitől tartanom.
A mérkőzés kevésbé kötött le, az intenzitás hagyott kívánnivalót maga után. A hangulat viszont parádés volt, ahogy az egész Morumbi stadion felállva énekelt. Kivéve a mellettem állókat, akik amikor megtudták, hogy egy magyar szurkol velük, tátva maradt a szájuk.
Az egyik legnépszerűbb klub, a Palmeiras sem maradt ki. Stadiontúra keretében még magát a Libertadores serleget is megmutatták. A Libertadores-kupa a dél-amerikai Bajnokok Ligájának felel meg, melyben a Palmeiras eddig háromszor diadalmaskodott.
Modern, impozáns stadionjában 1914 óta, vagyis az alapítás óta működik fodrászat. A berendezés, különösen a bőr ülés a korabeli stílusra hajaz. Hírdetésük szerint bármelyik focista frizurája kiválasztható mintaként. Talán még az enyém is.
Egyébként a túrát vezető pajtásnő egyszer csak rámförmedt, mert fotógéppel fotóztam. Megkért, hogy a telefont használjam inkább. Paparazzónak nézhetett. Vagy titkosügynöknek.
A Palmeiras stadionjának szomszédságában fekszik Lapa negyed. Vibráló, izgalmas központját manapság remek piac, utcák szélén felsorakozó rengeteg árus és számos, különféle étkezde színesíti. Teljesen más világ, mint Sao Paulo felhőkarcolókkal zsúfolt központi kerületei. Itt áll az 1911-ben alapított, gyönyörű, kék mennyezetű Lapai Miasszonyunk templom.
Magyar szemszögből az erdélyi stílusú református templom Lapa legérdekesebb látnivalója. Durván tizenkétezer magyar gondolta úgy, hogy a 19. század végére túlnépesedett Monarchiát elhagyja Brazília kedvéért. A földbőség és a brazil kormány bíztatása győzte meg őket. Trianon után érkezett a második hullám. Főként a Vajdaságból, Arad és Bihar megyéből mintegy százötvenezer magyar költözött Sao Paulóba. Többségük Lapa kerületben telepedett le. Nem csoda, hogy ez volt akkoriban a magyar negyed.
A református templomot ebben az időben emelték. Első lelkésze Apostol János volt, akiről a templom előtti tér kapta a nevét. Az imaház kapuját azóta bezárták. A magyarok többsége asszimilálódott és elköltözött.
Ide kapcsolnám még a Magyarország utat, vagyis a Rua Hungriát. A többsávos, forgalmas rakpart a várost kettészelő Pinheiros folyó mentén húzódik. Egyébként rengeteg ország kapott utcanevet Sao Paulóban.
A metropolisz legfontosabb nevezetességét, a Sé katedrálist kihagytam. Aggódó vendéglátóm óvatosságra intett és én inkább szót fogadtam. A fetrengő csövesek és sátraik valóban nem nyújtottak szép látványt.
A kajáról és a biztonságról a következő részben mesélek…
