Legújabb cikkek
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
- A Pinkától a Muráig Magyar karika - 9 2024-12-06
- Fertő-Hanság és Kőszeg Magyar karika - 8 2024-12-04
- Kemencétől Lébényig Magyar karika - 7 2024-12-02
Dél-Amerikai portyám második állomása volt Bolívia. A brazil határon fekvő Puerto Quijarronál (ejtsd: kihárro) léptem be az országba. Ám a belépés nem ment gördülékenyen.
Az összes papíromat elkérték a vámosok: útlevél, covid igazolás, sárgaláz elleni oltási könyv, kisdobos igazolvány, strandbérlet, villanyszámla. A covid igazolásból egy hangot nem értettek. Odaadhattam volna a rakott krumpli receptjét is. Viszont kértek a szállodai foglalásomról egy bizonyítékot. Nem volt. Még csak foglalásom sem. Így pecsét sem.
Szerencsére a határállomás és a település egybeolvadt. Mielőtt hivatalosan beengedtek volna Bolíviába, nem hivatalosan látogattam meg azt. Először pénzt váltottam, majd sim kártyát vettem. Aztán vettem egy másikat, mert az első nem működött. Lecsaptam a mobilnetre is. Mindezt a bazárban, egy eladólány hathatós közreműködésével. Végül lefoglaltam egy szobát az AirBnB-n keresztül.
Visszabattyogtam a határra, de ebédszünet miatt nem fogadtak. Egy órát vártam rájuk. Talán meg is büfiztek ezalatt.
Majd megint elkérték az összes papíromat: útlevél, covid igazolás, sárgaláz elleni oltási könyv, kisdobos igazolvány, strandbérlet, villanyszámla. A covid igazolást mégegyszer elolvasták, most sem értettek belőle egy hangot sem. A szállás visszaigazolásából sem. Nem tudták, mi az hogy AirBnB. Megmutattam hát a kégli címét. Tetszett nekik, regisztrálták is azt, majd az útlevelembe pecsételtek. Beengedtek.
Brazil oldalon a kilépéshez délelőtt fél tízkor álltam sorba, a bolíviai pecsétet délután fél kettőkor kaptam meg.
Eközben feltűnt, az autósok jönnek-mennek a határon. Senki nem kért tőlük semmit. Kiderült, Dél-Amerikában is van “schengen”. Csak akkor a gyalogosok miért álltak sorba?
Egyből látszott a különbség Bolívia és Brazília között: a sok bazár, a kevés járda, az utcán csellengő emberek, a szegényesebb házak, a kéregető gyerekek, a kissé kaotikus összkép újdonság volt.
A falu vasútállomására siettem, ugyanis innen indul a legendás “halál vonat” Santa Cruzba. Azért kapta ezt az ijesztő nevet, mert egykor a sárgalázban megbetegedő vagy életüket vesztő polgárokat fuvarozta vagy egy külön gyógytáborba vagy a temetőbe. Csakhogy felfüggesztették a járatot. Micsoda pech! Halotthiány lehetett…
Megcsapoltam a pénzautomatát, beugrottam egy rozoga taxiba, és a buszpályaudvarra zötyögtem. A mintegy három kilométert végigpattogtam, ugyanis olyan magas fekvőrendőröket építettek az utcákba, hogy sok autó hegymászókötélért könyörgött.
A buszpályaudvart a préri szélére, néhány dülöngélő kuckó szomszédságába építették, ahol a káosz törzsvendég volt. Az iszonyat hangzavarban legalább öt-hat buszos cég jegyárusai ordibálva hírdették az utakat. Fenék alá egész korrekt, emeletes Scania járgányokat kínáltak. A Santa Cruzba tartó éjjeli járatra mintegy négy óra várakozás után ültem fel. Velem tartott egy krapek, aki az indulás előtt nekidőlt a busz szélvédőjének és hosszú imádkozásba kezdett. De volt apa-lánya gitáros-énekes-koldulós előadás is.
Az AirBnB-n kipécézett santa cruzi szállásomat másnap, a délelőtti órákban foglaltam el. A csinos kis lakáshoz óriási autózaj dukált. Még azon melegében felfedeztem a centrumot
Santa Cruz Bolívia legnagyobb városa. Különösen az épületeket szemlélve azonban kevésbé nagyvárosias. A kevés felhőkarcoló, a barokk épületek és a szűk belvárosi utcák nyugodtabb légkört kínálnak, mint egy metropolisz. Viszont rendkívül kozmopolita. Nem Bolívia legszebb települése, képeslapokon ritkán látható, de kínál érdekességeket és remek gócpont.
Santa Cruzt 1561-ben alapították kétszázhúsz kilométerre a jelenlegi helyétől, de a folyamatos ostromok és a földrajzi adottságok okozta nehézségek miatt többször költözött.
Az ezüst volt a legnagyobb kincs, a jólétet ez biztosította. Bennszülött lakosai legendás ezüstművesek voltak, akik leginkább egyházi tárgyakat készítettek. Mint például tabernákulumokat, liturgikus edényeket és kelyheket. Az európai formákat mesztizo díszekkel, vagyis a helyi növény- és állatvilág motívumaival látták el. Nem véletlen, hogy manapság a hétköznapi beszédben az ezüst, vagyis a “plata” szót használják a pénz kifejezésére.
A santa cruzi élet központja a Szeptember 24-e tér. A dátum a santa cruzi forradalmi testület 1810. évi megalakulásának időpontjára utal. Ennek a testületnek a vezetésével indult el az a szabadságharc, amely 1825-ben végleg lenyomta a spanyol uralmat.
A fenti dátum évfordulója alkalmából, ottjártamkor, többnapos fesztivál vette kezdetét. A főtéren tánccsoport, operettelőadás, karnevál és sok más műsor teremtett hangulatot. A táncosok például felkérték a népet táncolni. A nép azóta menekül.
Ami a karnevált illeti, az előadók színes ruhái igazán látványosra sikerültek. Rendre vonzották a polgárokat és a fotógépeket.
Rezesbanda is volt:
Meglepő módon az operettre gyűlt össze a legtöbb kíváncsiskodó. Ki gondolta volna? Az biztos nem mindennapi, hogy az operett műfajába belefért a breaktánc. Ezúttal belefért.
Az ezerfejű gyakran a művészekkel együtt énekelt, egy kivetítőről olvasták a dalszövegeket. Többek között a városról szóló dal – a Viva Santa Cruz – szövegét is, mely talán a legnépszerűbb szám volt az este. Feltűnt, hogy hiába a rendezvény, senki sem alkoholizált és senki sem dohányzott.
A fesztiválhoz kapcsolódik egy megható jelenet. Míg az operettet élvezte a tömeg, a tér túlsó végében egy vak bácsi énekelgetett a kis székén ülve, mikrofonnal a kezében és kalapolt. Közepesen jó hangja és talán a nyomorúsága miatt azonban senki rá sem hederített.
Ekkor hirtelen egy lány melléállt, megmarkolta a mikrofont és határozottan szebb, profibb hangjával próbálta odacsalogatni a népet. Sikerrel járt. A pénz csak gyűlt és gyűlt a kalapban. Jó volt látni, ahogy az emberek – köztük én – kapcsoltak. Teljesen meghatódott a vak bácsi.
A főtér szomszédságában fekvő vásártér ugyancsak megtelt nap mint nap. Szőttesek, faragások, ékszerek nyújtózkodtak a járókelők pénztárcájáért. A sok portéka mellett kisgyerekek festegettek szervezett keretek között.
Valamint idetolta triciklijét az a kofa, aki somo italt árult. A kukoricából készült édeskés itókát örömmel lefetyeltem. Kicsit odébb óriási focis matrica üzletelés folyt. Felnőttek és tinédzserek csereberéltek egymással, hogy az albumjaik megteljenek, mire a világbajnokság elkezdődik.
A pálmafás, szökőkutas Szeptember 24-e tér fesztivál nélkül is látványos. Számos erkélyes, árkádos, koloniál stílusú épület veszi körbe, többek között az önkormányzat a város címerével és a kultúrház.
Valamint itt áll a téglából épült, kéttornyú San Lorenzo bazilika. 1845-ben alapították és egy régi templom alapjaira épült eklektikus stílusban, barokk elemekkel. A főhajó fa boltozata egész jellegzetes. Egyik tornyába lépcső vezet fel, ahonnan szép kilátás nyílik a téren lustálkodók fagyijára.
A belváros szép arculatához a főtér környéki utcák, az árkádos, koloniál stílusú sorházaikkal szintén hozzájárulnak. A helyi kultúra részeként néhány étterem hagyományos étkeket kínál.
Ilyen például a sopa de maní, a majau de charque batido (ejtsd: máháu de csárké), a maniókagyökér és a fahéjlé. A sopa de maní nem más, mint a földimogyoró-krémleves némi hússal tálalva. Az a hosszú nevű egy főétel: levesebbre főzött rizst, urucuval és kurkumával fűszerezett marhahúst, sült banánt és lágytojást takar. A maniókagyökér főzés nélkül mérgező lenne, ám főzve a krumplit helyettesíthetik vele. A fahéjlé pedig fahéjlé.
A crucena (ejtsd: kruszenyá) – vagyis a santa cruzi – konyha két ízvilág összeolvadásának eredménye. Az egyik ízvilág a bennszülött nőktől ered, a másikat az európai nők hozták be. Mesztic konyhának is nevezik.
Eredetileg egy szegény, a kereskedelmi körforgásból kirekesztett, elszigetelt nép receptjei ezek, amelyeket aztán újra feltaláltak. A crucena konyhára jellemző helyi alapanyag a kukorica, a tök, a kurkuma, a földimogyoró, és a számtalan gyümölcsféle. Külföldről származó alapanyagai a rizs, a banán, a tej és a sajt.
