Látványos szurdokok
Vorarlberg – 3. rész
Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
Feldkirch vára
Feldkirchbe utaztam, hogy onnan felmásszak a már Liechtenstein területén álló, Paulahüttének elkeresztelt menedékházhoz. Imádom a menedékházakat függetlenül attól, hogy őrzött vagy sem. Ez nem volt az. Azonban éppen tetőt cseréltek rajta, ezért nyitva sem volt. Potyára gyalogoltam két órát.
Feldkirch egyébként egy kisváros a liechtensteini határnál várral, vadasparkkal, sztupával és szép sétálóutcával.
A vadaspark a belvárostól északra nyúló dombtetőn terül el és ingyenesen látogatható. A helyi vadvilágra helyezi a hangsúlyt, amelyet sokan csak könyvekből vagy dokumentumfilmekből ismernek. Többek között siketfajd, mormota, hiúz, dámszarvas, gímszarvas, róka, muflon, farkas, zerge, és a legendásan hosszú szarvú kőszáli kecske jelenti a vonzerőt. De akadnak idegenlégiósok is, mint például a mosómedve.
Kőszáli kecske a vadasparkban
A Tashi Rabten buddhista kolostor és a sztúpa a várostól délre húzódó hegyen helyezkedik el. 1987-ben emelték és Tibetből kiűzött szerzetesek lakják. A sztúpa, az imaszoba és a könyvtár a nap bármely szakában látogatható. Előzetes foglalásra nincs szükség.
A gondosan megépített sztúpáról azt mondják, hogy erősen pozitív hatással van a környezetre. Megnyugtatja a negatív erőket és elősegíti a harmóniát és a békét az élőlények között. Sajnos az idegenvezető nem tudta megmondani, hogy fotózhatok-e az imaszobában, ezért inkább nem tettem.
Sztúpa a feldkirchi buddhista kolostor területén
Vorarlberg talán legnagyobb völgybéli természeti attrakciója mintegy tíz kilométerre rejtőzik Feldkirchtől. Ez nem más, mint az Übleschlucht szurdok. Egyszerűen lélegzetelállító. Ugyan törpének éreztem magam az óriási falak között, de boldog törpének is.
A német nyelv a Schlucht szót használja a kanyonra, a Klamm szót pedig a szurdokra, vagy a hasadékra. Míg a szurdok egy igencsak keskeny, keményebb kőzetből álló, szinte függőleges, vízből kiálló falakkal rendelkező szakadék, ahol a víz egy sávot váj anélkül, hogy a völgyfalakat erodálná, addig a kanyon szélesebb, mélyebb völgy, lejtősebb, puhább kőzetű falakkal.
Az Übleschlucht szorításában – megtaláltad az embert?
Az Übleschlucht esetében eléggé határesetről van szó, ugyanis puha és keményebb kőzetek egyaránt megtalálhatók. Bár látszanak erodálásra utaló nyomok, a függőleges falak és a keskenység szintén jellemző.
A Frutz folyó fúrja át magát és szorul be a szűk, cirka ötszáz méter hosszú hasadékba. A víz erejét a lejtéséből nyeri. A felső folyómedrekben a meredek lejtések nagy áramlási sebességgel rohanó víztömegeket okoznak. A víz ezért hatalmas mennyiségű eróziós fegyvert cipel magával.
A szinte függőleges, ötven méter magasságot elérő sziklafalak hűvös és párás éghajlatot biztosítanak. Ez a különleges mikroklíma lehetővé teszi, hogy moha- és zuzmóterületek nőjenek, illetve, hogy csúszóssá váljon a szurdokba levezető ösvény.
Régen a Frutz folyón rönköket szállítottak a Rajna-völgybe, ám ezen a keskeny és veszélyes területen mindig nehezen boldogultak.
Übleschlucht élménypark + valahol egy törpe
A közeli Dornbirn térségében szintén húzódik két szurdok, mégpedig a Rappenlochschlucht és az Alploch. Népszerű kirándulóhelyek. Bár utólag elmondható, az Übleschluchthoz képest a Rappenloch nagy csalódás. Én sokkal jobban kedvelem azokat a természeti látnivalókat, amire az ember nem tette rá a kezét és nincsenek épített elemek a közelükben.
A Rappenloch már az elején megbukik ebből a szempontból. Csövek, gátak, betonhidak, mesterséges vízesések tarkítják. No meg a végén a félig kiszáradt Staufensee víztároló. Persze az ok érthető, de erről később.
Jó kérdés tehát, mitől ennyire népszerű kirándulóhely. Igaz, leginkább farmernadrágos turisták látogatják, akik tapasztalatom szerint simán elüldögélnek akár a Staufensee sártengere mellett is.
Az ösvény csak nagyon rövid ideig halad a szurdokon átfolyó patak mentén. Aztán felkapaszkodik a szurdok tetejére, hogy a legpazarabb látványt nyújtó kilátópontról a fák miatt ne lehessen fotózni. Nyílván nem vágnék ki fát emiatt, viszont így alig látható valami a Rappenlochschluchtból.
Ellenben, ha nem adjuk fel és megkerüljük a víztárolót, rögtön jobb kedvünk lesz. Itt található az Alploch-szurdok. Noha rövidebb, de sokkal látványosabb. A Dornbirner Ach folyó hegyi áttöréséből jött létre.
Az ösvény egyébként egy mohában gazdag erdőben tekereg tovább és kilyukad egy keskeny, alagutakkal átszőtt, sziklafalak alatt kanyargó országúton.
A kissé szűkös Alploch
És hogy mi az oka a Rappenloch épített elemeinek? A szurdok bejáratának közelében egy textilgyár működött 1864-től kezdődően, melynek szüksége volt a vízenergiára. Elsősorban a fonógépeket üzemeltették vele. Emiatt volt szükség a víztárolóra, a csövekre és a gátakra.
1942 és 1944 között a gyárat fegyverek gyártására, de légitámadások elleni védelemre szolgáló gépek tárolására is használták. 1945 után a fonómű három műszakban folytatta működését. 1988-ban még havi százötven tonna fonalat állítottak itt elő, ám 1990-ben bezárt a gyár.
Az épület manapság egy jászol múzeumnak ad otthont. A múzeum melletti téren áll egy hatalmas mammutfenyő. Ötvenöt méter magas és másfél méter átmérőjű.
Pallóút az Alplochban
Bóden-tó
Vorarlbergi csavargásom utolsó éjszakáját Bregenzben, a Boden-tó partján töltöttem. Sátorban, esőben. A tavat a jégkorszakban még ezer méter vastag jég borította, ám most szeptember lévén meglepően langyos volt a víz és az eső elvonultával a reggeli órák színei különösen széppé varázsolták a partot. Bár alpesi tóról van szó, a környező szőlősök és a bájos tóparti települések némileg mediterrán hangulatot keltenek.
Bregenz felsővárosa hasonlóan lenyűgöző. A központ nyüzsgése és a modern világ magunk mögött marad, amint belépünk a városkapun. A történelmi címerek, egy mumifikált cápa és egy kelta istennő domborműve azonnal elmeríti az utazót egy misztikus világba, és felidézi azokat a korszakokat, amikor a kultuszok, a háborúk és az eretnekek mindenütt jelen voltak.
A kissé régimódinak hangzó „toronyőr” megszólítás ma is létezik. Nemcsak a Notre Dame púposát szólítják így. Pár évvel ezelőttig az őr a barokk Szent Márton-toronyban lakott és a kiállítótermeket felügyelte.
Ám régen más volt: akkor a rabokat felügyelték, akik abban bíztak, soha nem szólal meg a hóhér harangja. Megszólalt. Kellemetlen. Szerencsére a harang évtizedek óta már csak az idő múlását jelzi.
Bregenz, Szent Márton torony
Szintén a felsőváros különlegessége a 17. században emelt egykori városháza, amely Bregenz legnagyobb favázas épülete. Ám a többi ház is remek fotó témát kínál.
A régi városházától néhány méterre található a szökőkutas Ehreguta tér. 1406-ban egy Guta nevű idős asszony megmentette Bregenz lakosságát az appenzelliek támadásától. Így valószínűleg Gutának köszönhető, hogy a felsőváros a béke, az elmélkedés és egy kicsit a hátborzongás helyszíneként maradt fenn, és hogy a középkori hordák nem rombolták le azt.
Bregenz felsővárosa
Még nem jártam be Ausztria valamennyi tartományát, ennek ellenére ki merem jelenteni, hogy Vorarlberg a legszebbek között van. Elsősorban a lenyűgöző alpesi természet, a magasztos hegycsúcsok, a vadvirágos rétek és buja zöld legelők miatt. Ráadásul a tömegturizmus kevésbé kapta fel.
Akik szeretnek túrázni, felfedezni, menedékházról menedékházra járni, azoknak ideális úticél lehet. Vízi élményt a varázslatos hegyi tavak és a mediterrán hangulatú Boden-tó egyaránt ad. Emellett rengeteg történelmi és kulturális látnivalóval kecsegtet Ausztria legnyugatibb tartománya. És még csak nem is olyan borzalmasan nehéz eljutni ide. Vége.