Kemencétől Lébényig
Magyar karika – 7. rész
Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
A Börzsöny egyik közkedvelt kirándulóhelye Kemence. Innen startol az a vadregényes erdei nyom, mely a hegyeken keresztül, Diósjenőig vezet és sokáig a Kemence-patakot követi. Bár nem tekertem végig, az árnyas út és a természet közelsége így is nagy élményt nyújtott. Melegen ajánlott!
Kemence egyébként otthont ad néhány tájjellegű házikónak és az egykori vármegyeházának. A 17-18. században ugyanis Kemence Hont vármegye székhelye volt.
A településhez kapcsolódik egy fura sztori: az emberevő cigányok pere. Olyan vándorcigányokról van szó, akiknek a viszonya soha nem volt jó a letelepedett lakosokkal. Úgy éltek, ahogy tudtak. Loptak, fosztogattak.
Az emberölésen ért cigányokat vallatni és kínozni kezdték, hogy megtalálják a holttesteket. Közülük egy nő egyszer azt vallotta, hogy megették a halottakat. Ez lavinát indított el, kannibalizmussal kezdték el vádolni a cigányokat.
Ebből aztán per lett, mely Kemencén zajlott. Az elítélteket a közeli Nyúzóvölgyben kínzások közepette végezték ki.
Kemence-patak
Kemence, volt vármegyeháza
A Börzsönyt nyugatról megkerülve értem be Szobra. Ám nem mindennapi látványok közepette. 2024. szeptemberét írtunk. Ekkor volt a híres, nevezetes árvíz, mely még a Letkés és Szob közötti erdőket és bicikliutakat is elöntötte.
De olyannyira, hogy keletkezett egy új tó. A természet egészen lenyűgöző tájat alakított ki. Csak az a baj, hogy károk is keletkeztek.
Az országutat egy helyen el is barikádozták, az utazó közönséget katonai teherautókkal cipelték egyik helyről a másikra.
A rend őre azonban átengedett bringával, így elértem Szobot. Persze a Dunához közeli utcák itt is víz alatt álltak. Még soha nem láttam élőben árvizet. Ijesztő látvány volt.
Mintha egy tavat hozott volna létre az árvíz
Szob, eltöntött utca
Mivel a szobi kompot eleve felszámolták, a nagymarosi pedig az árvíz miatt szünetelt, a tervem az volt, hogy Helembánál behajtok Szlovákiába, majd Esztergomnál vissza. Ám a Helembába vezető hidat is ellepte az ár.
Megcéloztam hát a letkési határátkelőt, de ahol korábban a rend őrei átengedtek, ott most ezt megtiltották. Pedig közben nem lett magasabb a vízállás.
A felemás rendőri döntések feladták a leckét. Először azt hittem, Szobon ragadok. Nagyon nem akartam a legközelebbi híd irányába, vagyis Budapestre gurulni.
Ám szerencsére a vonatok közlekedtek Szlovákia felé. Párkányig utaztam és az esztergomi hídon át pedáloztam vissza Magyarországra.
A sárga csík a bicikliutat jelzi
De csak miután meglátogattam a Börzsöny lankái között megbúvó márianosztrai bazilikát. Nagy Lajos királyunk alapította 1352-ben a pálos rendi szerzetesek részére. A főhajója őríz egy fekete Máriát ábrázoló képet.
Esztergomtól nem messze terül el a szépséges, ám kissé szokatlan nevű Búbánatvölgy. Egyáltalán nem ennyire szomorú a látvány. Különösen a Kerek-tó csábító.
Úgy néz ki, mint egy nagy tisztás, melyet dús növényzetű dombok határolnak. Remek hely. Még úgy is, hogy a környéket szépen beépítették nyaralókkal.
Márianosztra
Búbánatvölgy, Kerek-tó
Annyira megijesztett a dunai árvíz, hogy meg sem néztem az Esztergomból startoló dunaparti bicikliutat és inkább beiktattam egy kerülőt.
Végül Tátnál tértem rá a Dunát követő Eurovelo 6 nevezetű cangapályára. Nem vitt sokáig.
Süttőnél aztán beigazolódott az árvíz miatti félelmem. Elterelték a forgalmat a Gerecse-hegység felé. Ezzel csorba esett a határmenti, biciklis kalandomba. Na de sebaj.
Kárpótolt a szép táj. Különösen a Malom-völgyi tó. Bár a forgalom lett volna kisebb! Volt egy cirka kétszáz méteres szakasz az országúton, ahonnan szó szerint eltűnt a beton. Nem is értem.
Malom-völgyi tó
Ha már errefelé jártam, meglátogattam a tatai Fényes Tanösvényt. Ez a tanösvény egy ősi láp növény- és állatvilágát, illetve a talajból feltörő langyos forrásokat mutatja be.
Magyarország legnagyobb hozamú karsztforrásai Tatán fakadnak. A Gerecse területén lehulló csapadék a földalatti vízelvezető törésvonalak mentén alacsonyabban fekvő felszínekre próbál eljutni és ott feltörni. Így keletkeztek a Fényes Tanösvény tavai, melyek átlagos mélysége négy-öt méter.
A legtitokzatosabb forrás az Erdei-forrás. Későn fedezték fel. Naponta 2400 köbméter, 20-22 fokos karsztvíz tör fel itt egész évben. Ez annyira intenzívnek számít, hogy az itteni láperdők leggyakoribb fája, az égerfa sem bírja.
A fák gyökérzete a lápi talaj és vízfelület felett kiszélesedik és támasztékként szolgál. Tehát nem lefelé nyúlnak a gyökerek, hanem terpeszkednek. Ennek ellenére időnként kidől egy, mely aztán beépül a láp életébe és menedékként szolgál.
A lápi vizek felszínén sárgavirágú, rovarfogó növények, a rencék honosodtak meg. Ami az állatvilágot illeti, élt itt sokáig egy Dél-Ázsiából származó, hatvan kiló súlyú tigrispiton. A parkban van eltemetve.
A tanösvény jellemző állatai a kárókatona, a jégmadár, a tőkés réce, a nagy kócsag, bölömbika, a szárcsa, a fülesbagoly, a holló, a mocsári teknős, a vízisikló, a különböző békafaj és a rágcsálók közé tartozó hód, vidra és nutria.
Sajnos nekem nem volt hozzájuk szerencsém. Érdekesség, hogy általában a békák telente eltemetik magukat az erdőben. A Fényes Tanösvény langyos vizeinél azonban ez a szokásuk elmarad.
Lápvilág a Fényes tanösvényen
A Tatai tanösvényről a Naszályi úton próbáltam visszatérni a Duna közelébe. A Naszályi útra azonban csak egy földút vezetett. Végig is mentem rajta, csupán arra nem számítottam, hogy egy ház udvarában kötök ki.
Egy nagyapó csoszogott ki a házból. A meglepetéstől meg sem tudott szólalni. Elnézést kértem tőle, hogy eltévedtem, majd kihajtottam a kapuján.
Komáromnál ráhasaltam egy jó minőségű bringaútra, mely elterelt Koppánymonostor felé. A falu után pár kilométerrel aztán belefutottam az árvízbe. Brutálisan elöntötte az ártéri erdőket, no meg a cangapályát.
Kénytelen voltam pár kilométert a forgalomban tekerni. De legalább nem kellett visszafordulnom.
A Szigetköz egy fokkal jobban nézett ki. A Duna menti gátakon, egészen Vének falutól indulva végig lehetett suhanni. Érdekes látvány volt, hogy a fák korábban vízben álló része volt szürke. Mintha kiszáradás nyomai lettek volna.
Víz alatt a dunai ártér a Szigetközben
Ásványráró és a hédervári vár volt cél, de elkavartam az ártéren. A gátakról valamennyi falu közelében építettek ki bekötőutakat. És amint beértem Ásványráró térségébe, rögtön lefordultam az első adandó alkalommal.
Ez egy földes csapás volt, melynek első kilométere teljesen járhatónak bizonyult. Nem úgy a többi. Miután már tokáig süllyedtem a sárban, úgy éreztem, ez nem az az ösvény, amit keresek.
Visszacsapattam a gátra és megpróbáltam a második leágazást. Az nem úszott a sárban, de egy idő után véget ért.
A harmadik opció volt a helyes megfejtés. Nem csoda, hogy nem értem oda a várhoz időben. Ráadásul szállást sem találtam. Kedvem lett volna már zuhanyozni egy kicsit. Maradt a sátor, ahogy eddig is.
Aztán precízen követtem a határt, illetve a Dunát egészen Rajkáig. Ezután délnek fordultam és sokáig többet tekertem földúton, mint betonon.
Közben rákanyarodtam a Rábca folyó gátjára. Egyúttal becsekkoltam a Fertő-Hanság Nemzeti Park területére. Egészen bájos tájra bukkantam. Sok kis patak és csatorna fut keresztbe-kasul az ártéri erdőkben és éri el a Rábcát.
Rábcába folyó patak
A környék legnagyszerűbb műemléke Magyarország legősibb apátsági temploma, a lébényi Szent Jakab templom. A 13. század elején épült és valaha egy kolostor is tartozott hozzá.
Az évek során többször megrongálódott. Sőt, a jezsuiták át is formálták. Egy 19. századi restaurálás állította vissza az eredeti, román stílust.
A kapubejárata bélletes és finoman faragott. A főhajó falai csupaszak, ám az oszlopok szépen faragottak.
Az érdekességhez hozzátartozik, hogy Lébényen halad át az a Szent Jakab zarándokútvonal, amely csatlakozott az európai Camino útvonalához és amely 3210 kilométer megtétele után éri el a spanyolországi Santiago de Compostela városát.
Lébényi templom vihar előtt