Magam mögött hagytam Kransjka Gorát és a Júliai Alpok fenséges formáit és Bledbe buszoztam. Ezt az aranyos tóparti városkát tűvé tettem egy kétkerekűért. Méghozzá ezúttal egy hibrid binyigliért, ugyanis nem a hegyeket céloztam meg, hanem a Bohinji-tavat.

Annak ellenére, hogy Bled kedvelt üdülőhely, nem sok kölcsönző bukkant fel az orrom előtt. Az egyik például csak Bubi stílusú, már-már tankszerű bringával foglalkozott, míg egy másik csak szervezett túrákra tartogatta az egyébként minőségibbnek látszó drótszamarait.

Az egyik belvárosi moped kölcsönzőnél ajánlottak egy ipsét, akinek a vállalkozása jól elbújt a városban. Kellett egy kis idő, mire felfedeztem. Egy idősödő Trek járgányt raktak alám, de a lényeg, hogy jól gurult.

Elsőként a két kilométer hosszú Bledi-tó déli partján viharzottam el. Megcsodáltam a partról a templomszigetet, de még mielőtt elaléltam volna, továbbhajtottam a gleccser vájta, tiszta vízű Bohinji-tó felé. Sajnos errefelé nem nagyon építettek ki bicikliutat, így kénytelen voltam a főúton haladni. A durván harminc kilométert másfél óra alatt tettem meg, és sokáig a Kis-Száva egyik ágát követtem. Hogyhogynem ez az ág a Bohinji-tóból tör ki.

Szlovénia legnagyobb tavához érve előbb megpihentem, majd meglestem a tóparton álló, Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt templomot. Belülről sajnos nem kukkanthattam meg. Innen egy ösvény navigált el a tóparti lugasba, ahonnan pompás kilátás nyílt a tóra és a Triglav-hegység déli vonulataira. Bár a hegyek itt nem olyan magasak és drámaiak, mint Kranjska Gora környékén.

Keresztelő Szent János templom

Bohinji-tó

Ugyan a tó másik vége is rahedli látnivalót rejt, nem látogattam meg azokat, ugyanis jelenésem volt a közeli Bohinjska Bistrica település vasútállomásán. A programot úgy alakítottam, hogy elérjem azt a kora esti vonatot, amely visszaszállított Lesce-Bled állomásra, tehát oda, ahonnan jöttem.

Aztán befutott a szerelvény. Bled felé zakatolva hirtelen megálltunk, pedig nem értünk el semmilyen állomást. Csak annyit láttam, hogy a mozdonyvezető föl-le rohangál a sinek mentén. Hol hátra futott, hol előre. Aztán meg lábbal eltakarított valamit a vonat elől. Vesztegeltünk vagy öt percig.

Amint elérte a szerelvény a Bledi-tó partján fekvő első települést, leszálltam és a tópart felé vettem az irányt. A tó kék víze egy evezős klubnál csillogott először a szemembe. Reggel még úgy terveztem, hogy előbb visszaviszem a kerékpárt és busszal átugrok a közeli Begunje-be, ahol egy várat szerettem volna meghódítani. Azonban a jégkorszak végén kialakult Bledi-tó képeslapra illő templomszigete elcsábított.

Bledi-tó, a szigeten álló Szűz Mária Mennybemenetele templom

Tíz fő alatt nem indítanak pletnajáratot a szigetre, de felajánlották, hogy ha egyedül átevezek, akkor kibérelhetek egy ladikot. A pletna egyébként egy fedett csónak, aminek a hátsó végén állva kínlódik a pilóta.

Szóval egy ladikot ajánlottak a kezeim közé, és szinte egyből egymás tenyerébe csaptunk, holott soha életemben nem eveztem még csak ehhez hasonlóban sem. Ez már az elején látszott, amikor menetiránnyal szembe ültem be. Szólt is a csóka, hogy forduljak meg, mert úgy egyszerűbb. Nem volt könnyű megtalálni az összhangot a két lapát között. Az egyik mindig mélyebbre süppedt a vízben vagy volt, hogy nem tettem bele eléggé.

Lassan és kanyarogva faroltam Szlovénia egyetlen szigete felé. A horgony kidobása után fellépcsőztem a barokk kápolnához. Kilencvennyolc lépcsőfok visz fel a templom előtti térre. Az itteni bolt képeslapjai elárulták, hogy ez a sziget népszerű a házasodni vágyó emberkék körében. A hagyományokat tisztelő vőlegények még fel is cipelik a menyasszonyukat azon a bizonyos kilencvennyolc lépcsőfokon. Egészségükre.

Kilencvennyolcat számoltam – magamat is elég felcipelni, nemhogy még egy menyasszonyt ölben

A templom a 17. században épült, belsejét gótikus freskómaradványok díszítik. Itt található a kívánság harangja, amit ha meghúzol, egy kívánságod teljesülni fog. Vagy nem. Viszont ha kétszer húzod meg, a plébános óhaja teljesül veled kapcsolatban. A sok kínai turista miatt elég gyorsan kifordultam a templomból, így hát a harangrángatást is kihagytam. Különben az aranyhalak három kívánságot ajánlanak, szóval nem láttam a nagy üzletet a kongatásban. Még Dévényi Tibi bácsi is többet tud.

A visszaúton aztán belejöttem a lapátolásba, bár a rutinos jelzőt még nem aggadtam volna magamra. Jól elfáradtam, mire kikötöttem. Nem ártott egy kicsit karra gyúrni a sok bringázás után.

Egyébként a Bledi-tó a világ egyik legismertebb és talán a leggyönyörűbb evezőshelye, több világbajnokságnak otthont adott már. Ottjártamkor is elég szorgalmasan lapátolt néhány pupák.

Bledi-tó, Bled vára és az Istra villa

Visszarobogtam Bledbe, leadtam a biciklit és csavarogtam egyet a városban. A várba már nem kúsztam fel, de a keskeny tornyú Szent Márton templomot nem hagytam ki. Ezt a neogótikus imaházat egy 15. században épült gótikus templom helyén emelték úgy, hogy annak falait beleépítették. Freskói egyedülállóak.

Bled egyébként nem egy nagy település, két lábon könnyen bejárható. Sőt, a tó megkerüléséhez is nagyjából csak egy órára van szükség. No meg egy pár cipőre.

Bled, Szent Márton templom főhajója

Aztán ahogy várakozok a Bled vasútállomására induló buszra, a buszmegállónál üzemelő túraszervező iroda feje megszólított, és felajánlotta, hogy elvinne Ljubljanába hét euróért. Először nemmel reagáltam, majd megfontoltam magam. Kapóra jött. Amerikai turistákhoz csatlakoztam, akiket szintén rávett az ürge. Nem mintha siettem volna, de a vonathoz képest így jóval korábban landoltam Ljubljanában.

A fővárosban csak átszálltam. Méghozzá a Logatec felé induló járatra. Logatecbe azért utaztam, mert nincs ott semmi. Tényleg nincs. Átutazás és olcsóbb szállás miatt választottam ezt a kisvárost. Kedves vendéglátóim egy tetőtéri szobával leptek meg, amely tökéletesen megfelelt egy éjszakára.

És persze, hogy ebben a turisták által kevésbé látogatott helyen sem okozott gondot angolul megértetnem magam. Bár a helybeliek körében is népszerű pizzériában a szlovén-német étlap vastagabbra sikerült, mint az angol nyelvű változat.