Tengerpart és hanza építészet, gazdag kereskedők és porosz királyok. Egy közös van bennük: mind formálták Gdansk képét és történelmét. A Motlawa folyó torkolatánál kiépült észak-lengyelországi város egyedi arculatával, különleges látnivalóival könnyen elcsábítja az utazót.

Már a 10. században fontos kikötő volt. A halászatnak és a tengeri kereskedelemnek köszönhetően tovább fejlődött, Pomeránia vezető városa lett. 1361-ben belépett a Hanza-szövetségbe, vagyis a középkor Európai Uniójába.

A Hanza-szövetség alatt észak-európai, főként balti-tengeri kereskedővárosok szövetsége értendő. Nyugati határa London, míg keleti határa a mai Oroszország területén fekvő Novgorod volt. A 14. században szilárd és erős gazdasági hatalommá vált, képesek voltak nyomást gyakorolni más településekre és akár embargót kivetni rájuk.

Így lett Gdansk Európa egyik legelőkelőbb városa a 16. századra. Aztán 1793-ban Gdanskot – németesen Danzigot – Poroszország bekebelezte, ezzel pedig megindult a hanyatlás korszaka. A világháborúk között ide-oda csatolgatták, majd a II. világháborúban szinte porig rombolták. Több évtizedig tartott az újjáépítése.

Dlugi Targ, vagyis a piactér

Ha vonattal vagy a reptéri busszal érkezünk a városba, a gyönyörű, vöröstéglás vasútállomásnál szállunk le, melynek ötven méter magas óratornya eredetileg víztorony volt. Innen az aluljárón át, majd üzletek és éttermek között hat perc alatt a szerelem hídjához érünk, mely egy belvárosi csatorna fölött ível át, és amelynek korlátain lezárt lakatok százai lógnak. A híd előtt balra fordulunk a csatorna menti park felé, majd kikötünk Európa legnagyobb vöröstéglás malmánál. Régen naponta kétszáz tonna lisztet állítottak elő. Manapság messze áll az őrléstől, csak akkor menj be, ha megéheztél.

A malommal szemben áll a robosztus, téglagótikus Szent Katalin templom. Gdansk legrégebbi templomáról van szó és ma már arról is nevezetes, hogy itt látható a világ első földönkívüli jelforrást használó órája. Nagy látványra ne számíts, tudományosan közelítve viszont felettébb érdekes.

Szent Katalin templom

Az egykor tárolóként, majd börtönként funkcionáló, nyolcszögletű középkori torony felé haladunk. Pár sarokkal arrébb feltűnnek a centrumot uraló, a pasztell különböző színeiben tündöklő, magas, keskeny, sátortetős sorházak, többségük faragott homlokzattal rendelkezik.

Ha egyenesen folytatjuk, a sétálóutca, azaz a Dluga elején lyukadunk ki. Ha viszont a Szeroka utcán balra fordulunk és a Grobla utcán jobbra, belebotlunk a barack színű, világos zöld nyílászárójú, barokk királyi kápolnába. Érdemes bekukkantani. Mögötte áll a világ legnagyobb vöröstéglás temploma, melyet Szent Máriának szenteltek. Ottjártamkor tatarozták, ezért nem mászhattam meg hetvennyolc méteres tornyát.

Ha a királyi kápolna és a bazilika között elosonunk, a vendéglőkkel és virágokkal teli, macskaköves Mariackára pottyanunk. Gyanús, hogy itt előveszed a fényképezőgépedet. A Mariacka a Szent Mária kapunál végződik, a kapu túloldalán pedig a folyóparti sétány vonja el figyelmünket.

Mariacka

A sétány legfurcsább építménye az egykori daru, az úgynevezett Zuraw. A 15. században épült, emberi erővel működtetett szerkezet segítségével rakták a szállítmányt a hajókra. Akár két tonnát is átemeltek vele. Érdekes, hogy a daru két oldalához tornyokat passzintottak. A II. világháborút nem élte túl, de újjáépítették. Akit érdekel a tengerészet, a falai között berendezett kiállítást nem hagyja ki.

Az egykori daru épülete

A Motlawa folyó promenádján sétálva biztos feltűnnek az ódon háromárbócosok. Egy másfél órás vízitúra ára cirka háromezer forint per felnőtt koponya.

A sétány további érdekességei a gótikus városkapuk és a flamand stílusú Zöld kapu. Utóbbit holland mesterek építették királyi rezidencia céljából, az antwerpi városházáról koppintották és 1568-ban készültek el vele. Ez az egyik legnagyobb nevezetesség, a piacteret köti össze a folyóparttal.

Zöld kapu

A piactéren, – lengyelül Dlugi Targ – bármennyire is meglepő, régen piac működött. Ma viszont elturistásodott attrakció. Bár ami szép, az szép. Különösen igaz ez az építészetre. A leggazdagabban díszített épület az Arany ház, melynek homlokzatán szobrok kaptak helyet. Pár ugrással arrébb a kereskedők egykori találkozóhelye, az Artus-udvar tekinthető meg. Belül egy makett háromárbocós lóg a plafonról, maga a hall elképesztően fényűző.

Előtte áll a Neptun-kút, amelyből a legenda szerint egykor likőr folyt. Manapság csak alkoholmentes víz. Bár vodka folyna!

A piacteret a városháza és annak nyolcvanegyméter magas tornya uralja. A gótikus és reneszánsz elemekkel dicsekvő létesítmény 1382-ben készült el, bár később többször bővítettek rajta. A műemlék holland építészek keze munkáinak állít emléket.

Városháza tornya

Folytatván az utat az önkormányzat előtt elhaladó Dlugán előbb-utóbb az egykori kereskedőház előtt találjuk magunkat. Az úgynevezett Uphagen-ház egy gazdag üzletember tulajdonában állt, aki a 18. században bizniszelt. Manapság múzeumként üzemel.

A Dluga végén nyitva van az Arany kapu, csak átbújunk rajta. Hogyhogynem holland építészek jártak erre is. Egy diadalívhez ugyanúgy hasonlít, mint egy kapuhoz, bár az ív feletti emelet meglepő. Egyik oldalán latin felirat, másikon német felirat olvasható. A latin szöveg valami olyasmit hírdet, hogy “egyetértésben a kis köztársaságok fejlődnek, ellentétek esetén az erős köztársaságok összeomlanak”. A német szöveget emígyen fordítottam le: “Legyen mindenki boldog, aki téged szeret. Békesség legyen a falaidon belül és jólét a palotákon belül.”

Arany kapu

Az érdekességeknek ezzel még nincs vége. Az Arany kapuval szemben áll az egykori börtön és kínzókamra, amely eredetileg a várhoz épült. A kisebbik kégliben kínozták a pácienseket, míg a nagyobbikban cellázták be. A kínzókamrában kínzó múzeum működik.

Ettől jobbra mintegy ötven méterrel az impozáns vásárcsarnok várja a bámészkodókat és azokat, akiknek zsebét húzza a pénz.

Gdansk tehát nem véletlenül az egyik legszebb lengyel település, bámulatosan újjáépítették a világháborús romokból. Amint beteszi az ember a lábát az óvárosba, annyira meglepődik, hogy talán kételkedni kezd abban, hogy valóban Gdanskban landolt-e. Igazán egyedi hangulata és kultúrája van. Egy egész napra képes lebilincselni az utazót.