A kulturális örökségekben gazdag Szent-Völgy délkeleti szegletében, az Urubamba folyó két oldalán fekszik Pisac. Cuscóból a Puputi utcai megállóból indulnak mikrobuszok ide. Az út iszonyat látványos: egy hágón át, sok-sok szerpentint leírva közelíti meg a települést.
A napsütötte, sármos, nyüzsgő falu koloniális épületeire, inka romjaira, mesés piacára és a spiritualitásban hívő hippi látogatóira büszke. Az elvont turisták mekkája, akik különféle szertartásokra, hallucinogén programokra neveznek be. Ilyen például az ayahuasca és a san pedro terápia. De én nem ezért jöttem. Maradtam a populáris látnivalóknál.
Ilyen például a fellegvár. Romjaihoz brutál meredek ösvény kanyarog fel Pisacból. A háromezerháromszáz méter magasan fekvő, füves dombtetőn található régészeti hely az inkákhoz köthető, akik itt vallási, városi és mezőgazdasági körzetet hoztak létre ezer-négyszáznegyven környékén. A hosszan elnyúló teraszokat például gabonatermesztésre használták.
Ekkortájt Pachacutec uralkodott. Nevének jelentése: világ reformátora. Ő volt a kilencedik inka. Ugyanis az “inka” szó igazából egy uralkodói rangot jelent, semmint egy nép nevét. A köztudatban mégis az utóbbi maradt meg.
Feltehetőleg azért építkeztek ilyen magasra, hogy védjék és ellenőrzés alatt tartsák a Szent-völgy délkeleti részét. A fantasztikus panorámát nyújtó egykori fellegvár része volt a nap templom, húsz őrtorony, valamint a fürdők, a szökőkutak, az oltárok és az óriási temető. Többségét lerombolták a spanyolok.
A tornyok egy részén érdekes módon nem volt lőrés. Vagyis az őrnek fel kellett másznia a torony tetejére, ha kémlelni akarta a völgyet.
A temető feltehetőleg a legnagyobb egész Dél-Amerikában. Jelenleg mintegy ezer sír látható csak, de egyes nézetek szerint azok száma egykor elérhette a tízezret.
Az egész komplexum egyébként több körzetből áll. Ezek különböző magasságokban helyezkednek el és talán egyfajta hierarchikus viszony is fellelhető köztük. Legalábbis a kövek a magasabban fekvő körzetekben jobban ki voltak faragva. Egyébként a köveket mindenféle kötőanyag nélkül illesztették össze.
Egyetlen kritika a régészeti hellyel kapcsolatban: hiányoznak az ismeretterjesztő táblák.
A történelem órát főzőlecke követte. Szállásom hírdetőfalán találtam rá erre a programra. Egy Limából átköltözött szakács srác szervezte a saját otthonában.
Kaptam tőle egy hosszú listát, melyről három ételt választhattam. Amíg én a fellegvárban kóboroltam, beszerezte az alapanyagokat a következő receptekhez: papa a la huancaina, causa limena és arroz chaufa. Vagyis két előételt és egy főételt néztem ki. A desszertek elnevezésében túlságosan látszódott a japán vonal, ezért azok megismerését elvetettem. A perui konyhára voltam inkább kíváncsi.
A papa a la huancainát akár huancainai krumplira is fordíthatnám. Alapanyagai a burgonya, a sárga paprika, a hagyma, a fokhagyma, a tej, a sajt, a saláta, a tojás és a száraz kenyér vagy keksz. Megfőzzük a szeletekre vágott krumplit. Eközben megpirítjuk a hagymát, a fokhagymát és a sárga paprikát. Mehet rá a só és a bors. Ezt egy mixerbe öntjük és hozzáadjuk a sajtot, a tejet és a kekszet. Mártást varázsolunk belőlük, amit ráöntünk a kitálalt krumplira. Salátával, esetleg keménytojással díszítjük. Utóbbi lemaradt.
A causa limenához szintén kell burgonya, ezen kívül chilli paprikakrém, citrom, avokádó, csirkemell, sárgarépa, zöldborsó, tojás, majonéz és petrezselyemzöld. A krumpliból pürét készítünk, hozzáadjuk a citromlevet, a sót és a borsot. Közben megfőzzük a csirkét, a sárgarépát és a borsót.
A krumplipürét két felé osztjuk. Az első püré adagot kerek lappá formázzuk, ez lesz az étel alja. Erre jön rá a darabokra vágott avokádó és az apróra vágott csirkemellből, chilli krémből, majonézből, sárgarépából és borsóból összeállított massza (kb mint a franciasalátánál). Végül a tetejére jön a második püré adag. Olivával, petrezselyemmel és keménytojással díszíthetjük.
És végül a főétel, vagyis a kínai beütésű arroz chaufa (ejtsd: árroz csáufá). Hozzávalók: rizs, csirkehús, tojás, kaliforniai paprika, újhagyma, szója szósz, szezám olaj, paprika és babcsíra. Mivel ez az étel sült rizsből készül, érdemes a rizst előző nap megfőzni, majd egy éjszakán át letakarva a hűtőben tárolni. A tojásból rántottát készítünk. Közben a húst megsütjük, hozzáadjuk a paprikát, az újhagymát és a rizst és megpirítjuk. Mehet rá a szójaszósz és a szezám olaj. Hozzáadjuk a tojásrántottát darabokban és végül ráborítjuk a babcsírát.
Természetesen mindhárom kaját belapátoltuk. A három eledelt cirka három óra alatt hoztuk össze, de ebbe beleszámítom az ismerkedés és a köztes fogyasztás perceit is. A főzés közben némi kultúrtörténeti leckét is kaptam, miszerint az inka kultúrából nem maradt fenn recept.
A kínai ízvilág akkor keveredett a perui konyhába, amikor az olcsó kínai munkaerő betelepült az országba a jobb élet reményében. Mindez a 19. század végén, a 20. század elején történt. Aztán annyira megszokták az itteni életet, hogy Kínában honos növényeket kezdtek termeszteni.
Bár nem gyakori látvány Cusco és Pisac környékén, össze lehet futni mongoloid szemű indiánnal. Az ő rasszukat tusánnak (ejtsd: tuszán) hívják.
Szóval ennek a keverék konyhának a terméke több népszerű, országszerte árult étel. Mint például a tallarin saltado, ami hasonlít az arroz chaufához, de tésztával készül rizs helyett és általában adnak hozzá paradicsomot. Az arroz chaufa és a tallarin saltado egyvelege az úgynevezett aeropuerto. Remek kaja, minden sarkon kapható.
Aztán a keverék konyha találmánya még a lomo saltado, ami nem más, mint pácolt és sült hátszíncsíkok hagymával, paradicsommal, paprikával és rizzsel. Közkedvelt a chicharron de pollo is (ejtsd: csicsárron de pojjo), vagyis a citrommal locsolt rántott csirkefalatok. Lehet, magyar migráns is volt a kínaiak között?
Pisac központjában található egy múzeum. Elsősorban a helyi textíliákra fókuszál. A textíliák a mai napig kiemelkedő jelentőségűek, a születéstől a halálig fontos szerepet játszanak. Az anyaguk és a díszítésük a bennszülötteket körülvevő természethez kötődik. Az inka kultúrában a társadalmi pozíció, a presztízs és a személyes elegancia jelképe volt. Az inka uralkodók textileket áldoztak fel a nap istenének tiszteletére, valamint osztogatták azokat fontos előkelőknek és harcosoknak a lojalitásukért cserébe.
A hierarchiában alacsonyabb szinten lévő emberek is hasonló szabású és mintázatú ruhákat hordtak, de sokkal gyengébb minőségűt. A férfiak térdig érő inget és köpenyt viseltek, a nők bokáig érő tunikát és díszes övet. A papok minőségi, vikunyából készült, fehér ruhát hordtak.
A kokáról is Pisacban olvastam bővebben. Bár Peruban ritkábban találkoztam kokát rágó muksókkal, mint Bolíviában. Állítólag tudósok bebizonyították, hogy napi száz gramm kokalevél rágcsálása kielégíti az ajánlott táplálékadagot. Hatvan gramm biztosítja az ajánlott napi kalciumbevitelt. A kokalevél közel annyi kalóriát tartalmaz, mint a kukorica. Káliumban, B1 és B2 vitaminban is elég erős.
Krisztus előtt ezerkétszázban, vagyis az inkák előtti időkben bonyolult műtéteket végeztek el a koka segítségével. A növényt illóolajokkal higították fel, amit aztán érzéstelenítőként használtak például egy agydaganat vagy véletlenül lenyelt aranyóra eltávolítása során.
A kereszténység térhódításának idejében az egyház először tiltotta a kokát, de a 17. századra megbékélt vele, mivel a növény után fizetett adókból neki is jutott. Kis számítók!
Aztán a 19. század végén egy amerikai gyógyszerész egy már létező recept variálásával megalkotta a borkólát, mint tökéletes idegserkentőt. Később kivonta az alkoholt, szénsavas vízre cserélte, majd eladta a jogokat a Coca Colának.
Csakhogy Peruban alig látni Coca Colát. Hazai készítésű koka italt annál inkább, melynek neve inca cola. Vajon hány ország van a Földön, ahol a Coca Cola nem rúg labdába?
Még egy kérdőjel: egy ókori egyiptomi múmia balzsamában koka származékokat találtak. Bár viták vannak a bizonyítása körül, ez mégis hogy lehet?
Ennyi.