Fertő-Hanság és Kőszeg
Magyar karika – 8. rész
Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
A hansági település, Bősárkány következett. Jópár viccesen hangzó településnévvel találkoztam a kirándulásom alatt: Tótokföldje, Penészlek, Sonkád, Márokpapi, Lácacséke, Makkoshotyka. És most Bősárkány.
A “Sárkány” szó nemzetségnévből származik, míg a “bő” feltehetően a honfoglaláskori, török eredetű nemzetségfőből. Legelőször Villa Sarkan néven említették a falut.
A helység kocsmája, a Hullamosó is megmosolyogtatott. Én ugyan nem áztam el, de a csapos és egy vendége szorgosan koccintgattak. Röviddel. Pedig csak reggel kilenc körül lehetett. Bár állítólag hajnali hatkor nyitnak. Gondolom ekkor mossák fel az előző este elesett hullákat.
Igazán kiírhatnák a nevet a kocsma homlokzatára. Már csak poénból is. Vonzó lehetne. Remek név.
Bősárkány, Hullamosó
A Hanságra jellemző településtípusok voltak a majorságok. Jópáron átkarikáztam. A mocsarak lecsapolása következtében jöttek létre a termőföldekkel együtt. Valamennyi az Esterházy pereputtyhoz tartozott.
Ilyen majorság például Tőzeggyármajor vagy Öntésmajor. Az utóbbi neve onnan ered, hogy a környékbeli patakok rendszeresen elöntötték azt áradáskor.
A majorság részét képezte az intéző lakása, a kocsisok lakása, a cselédházak, a magtárak, a pajták, istállók és a górék. A major lakói zárt társadalomban éltek, saját iskolájuk volt. Ezeket a majorokat egykor keskeny nyomtávú vasútvonal kötötte össze és létezett olyan megálló, mint India és Mekszikó.
Maradva a Fertő-Hanság Nemzeti Park határain belül felkerestem Fertőszéplak nevezetességeit. Leginkább a tájházak érdekeltek volna, de előzetes egyeztetés híján erre nem kínálkozott esély.
Beugrottam viszont a kéttornyos, barokk Mindenszentek templomba. A két torony közötti homlokzatot egész magasra húzták. A hajóban áll egy oltár, mely a lábfájósok szentjének tiszteletére szenteltek fel. Ez a szent pedig Szent Peregues.
A templom mellett áll két szoborcsoport. Vele szemben pedig a Széchényi-kastély. Ebben a kastélyban született Széchényi Ferenc, a Pisti faterja.
A kastélyt később magtárrá alakították át. És érdekesség, hogy alagúttal kötötték össze a fertődi Esterházy-kastéllyal. Ez az alagút még megvan, de járhatatlan.
A kastély ma egy múzeumnak ad otthont, a környék élővilágát és Széchényi Ferencet mutatja be.
Fertőszéplak, sírkálvária
Pár kilométerrel arrébb, Fertőhomokon végre találtam egy nyitva álló tájházat. Országkerülő bringatúrám során nem volt ezekkel szerencsém. De most megragadtam az alkalmat.
Ez igazából egy horvát tájház, ami nem az építészetében mutatkozik meg, hanem az egykori lakóit tekintve. A horvátok a 13. század elején kezdtek betelepülni a Fertő vidékére.
A házikóban bemutatott kiállítás a kultúrájukat próbálja megismertetni. Használati tárgyak, horvát népviselet, egy vastag falú kemence, jónéhány bútor és a gazdasági rész tekinthető meg.
Fertőhomokon elterjedt szokás volt adventkor megkérni a lány kezét. Ha a szülők beleegyeztek a házasságba, a fiú szülei elmentek a lány szüleihez és ők kérték ki a lányt a fiú nevében. Ekkor szkanderoztak a hozományokról is. Régen az esküvőt farsang idején, szerdán tartották, a lakodalmat pedig mindkét háznál megülték.
Fertőhomok, horvát tájház
A nagyszoba asztalán hevert egy 1938. március 8-án kiadott újság, az Új Nemzedék egyik példánya. Hat fillérbe került. Eszerint Budapesten reggel tízkor tizenegy fok volt. Illetve így szólt az egyik cikk előzetese: csökken a vállalkozói kedv – már Moszkvában sem vállalnak mindent magukra a népbiztosok.
Egyébként a Fertő térsége a lakosság összetétele szempontjából is különleges. Évszázadok óta együtt él itt a horvát, a német és a magyar. Ez a sokszínűség pedig közrejátszott abban, hogy a térséget az Unesco felvette a listájára.
A Fertő-tavat sem hagytam ki. Miután megdézsmáltam egy őstermelő muskotályát, kiváncsiságból eltekertem a tó felé. Legyen annyi elég, hogy érdemi fotó nem készülhetett.
Helyette a két Tómalmot örökítettem meg. Felelevenedtek gyerekkori kapálózásaim.
Sopron, Tómalom
Sopronban fél napra leszálltam a bicikliről, de nem töltöttem passzívan az időt. Elbuszoztam a brennbergbányai kocsmatemplomhoz.
Vártam valami izgalmasat és érdekeset a helytől. Mégiscsak a kétszáz éves bányászat tanúja, az ország egyetlen kocsmatemploma.
Elvileg az emeleti szinten miséznek, az alagsorban pedig vedelnek. Csakhát sehol senki. Kongott az ivó az ürességtől. Igaz, a délelőtti órákban jártam erre.
Bár a kocsmában néhány tárgy megemlékezik a bányászatról, mégis többet vártam az egésztől. Talán önfeledten iszogató bányászokat? Nem tudom.
A kocsmatemplom kocsma része
Innen egy kellemes erdei séta keretében értem el a barokk elemekkel büszkélkedő, sopronbánfalvai pálos kolostort. Élt egyszer itt egy pálos remete, akihez csatlakozott néhány rendtárs. Sopron városa pedig errefel átadta a templomot a pálos rendnek.
Aztán kolostorrá alakították, majd zarándokhellyé vált. Mindez a 15. században történt.
Sajnos a főhajót csak rács mögül csodálhattam.
A templom előtti térről indul ki az a kőkorlátos, nyolcvankét fokos, barokk lépcső, melyet tizennégy kőszoborral díszítettek. A követ a fertőrákosi bányából szállították ide.
Sajnos pár szobor nincs jó állapotban, ezért csak némi kockázattal merem kijelenteni, hogy férfi és női alakok is láthatóak és egymással szemben csak az egyik nem képviselői állnak.
Barokk lépcső
Soprontól Kőszegig óriási szélben pedáloztam. Hol oldalról akart feldönteni, hol előlről. Nem volt kellemes. Különösen, amikor egy-egy emelkedő vagy földes út köszöntött be. Jól esett a pihenő a sopronhorpácsi templomnál.
A magyar románkori építészet egyik jeles képviselője. A mintegy nyolcszáz éves épület egy igen gazdag, hét-hét oszlopos bélésű kapuzattal rendelkezik. A ma látható torony és a homlokzat egy része barokk stílusban épült újjá.
Kőszegen utolért a rossz idő. A fél napos eső bezavart a Jurisics-múzeumba, ahol bár olvasni- és tanulnivaló bőven akad, a vizuális élmény kevés.
Kőszegi vármúzeum
Mindenesetre az érdekes, hogy Kőszeg Magyarország egyetlen várvárosa. A szabályos, négyzet alaprajzú város egyik sarkába került a vár.
Amióta Jurisicsék apró várvédő serege visszaverte a Bécs felé vonuló törökök ostromát, azóta minden nap 11 órakor megkondulnak a város harangjai.
Tudtad-e, hogy régen csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy asztalnál egyenek? A szegények gyalogszéken ettek. És azt tudtad-e, hogy a marhahús elsősorban a városiak eledele volt, míg a disznó a falusiaké? Na és arról hallottál-e, hogy a napi háromszori étkezés a 15. század óta dívik?
És arról, hogy csak pár éve fejezték be a helyi zsinagóga teljes felújítását? Régen rabbiház és iskola is működött itt. Az eredeti zsinagóga építését egyetlen egy személy finanszírozta, Schey Fülöp. Ő volt az első zsidó, aki nemesi rangot kapott Magyarországon. A kör alakú főhajó halvány lilára pingált, díszes kupolarésze megemlékezik róla.
Régi patikák is működnek Kőszegen. A Fekete Szerecseny például a mai Magyarország egyik legrégebbi alapítású és egyetlen fennmaradt 17. századi polgári patikája.
A leszármazottak egészen az 1950-es államosításig tulajdonolták. Réges-régen azért alakultak magánpatikák, mert a pápa megtiltotta a papoknak, hogy gyógyszerészek is legyenek.
Jurisics tér
A várszerű zsinagóga
A zuhi csak nem múlt el. Az egykori toronyzenészek lakóhelyénél, az 1932-ben felhúzott Hősök kapuja alatt vártam a napsütést és figyeltem, ahogy készülődnek a helyiek a szüreti fesztiválra.
Ez volt magyarországi kalandozásom legpasszívabb napja. Ilyen is kell néha. Bár a végén sikerült felmásznom a kálváriára.
Másnap reggel elkaptam egy félórás napsütést. Épp a Csónakázó-tónál. Ám brutál hideg lett. Cirka tíz fokban pedáloztam el a Pogányoknak nevezett, szőlősőkkel teli védett völgybe, a cáki pincesorhoz, a velemi Szent Vid kápolnához, illetve a Kőszegi-hegység mélyén található Hörmann-forráshoz.
A cáki pincék az 1800-as évek elején épültek, egy helyiségből állnak a földfelszín felett. Zsúpfedeles tetejük van, mely esővédett teret biztosít a bejárat előtt. A pince és a présház funkcióját is betöltötték.
Csónakázó tó. Eső előtt és a reggeli napsütésben
Cáki pincék
A Szent Vid kápolnánál jártam már régebben, de nem találtam nyitva. Most azonban belibbenhettem. Épp díszítgették a főhajót egy perenyei zarándokcsoport tiszteletére.
Az 1848-49-es szabadságharc után, a csatából hazatérő férfiakkal sajnos a kolera is hazatért a vas megyei Perenyébe. A járvány idején a falu népe fogadalmat tett: a kór elmúlásáért minden év szeptemberében elzarándokol Szent Vid kápolnájához. És ez a szokás azóta tart.
A Hörmann-forrás az Írott-kő csúcsára induló gyalogút kezdőpontjánál található. 713 méter magasan fekszik. Vagyis ezzel elértem országjáró bringatúrám legmagasabb pontját. Jó kis edzést iktattam be a délelőtti hidegben. Majd lefagyott a koponyám lefeléjövet.
Délutánra visszaereszkedtem Kőszegre és megtekintettem a szüreti felvonulást. Történelmi ruhákba és népviseletbe öltözött figurák, feldíszített traktorok és fúvós zenekarok vonultak végig a belvárosi utcákon.
Közben a tereken sütötték a mennyei eledeleket. Vagyis a fesztiválokon gyakran előforduló lángost, lepényt, hurkát, kolbászt, langallót, kürtőskalácsot és társait.
Előző nap is volt műsor. Ekkor nyitották meg hivatalosan a rendezvényt és választották ki az év borát. És voltak koncertek is, bár nem nekem.
Kőszegi-hegység
Szüreti felvonulás