Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
Újfent buszra szálltam. Ezúttal egy olyanra, amelynek a padlója felfúvódott a menetszéltől. Visszatértem a csúnya és poros Caleta Oliviába, de csak az átszállás kedvéért.
Majd egy állomáson eltöltött éjszakára is sor került, illetve egyszer csomagostul együtt eltűnt a buszom, amíg a pihenőt tartottuk. Szerencsére visszatért. A lényeg, hogy további állati fotók kedvéért a Valdes-félsziget felé váltottam jegyet.
Leginkább az elefántfókák vonzottak. Ám egy akadály miatt meghiúsult a tervem: mint kiderült, az egész félsziget egy nemzeti park, vagyis sátorozni kizárólag campingben lehet. Abból pedig csak egy van, az elefántfókáktól cirka száz kilométerre, Puerto Piramidesben.
Bíztam annyira magamban, hogy ezt a távot biciklivel letekerem. Béreltem hát egyet, de hiába a sík, murvás terep, esélyem sem volt odáig elgurulni, meg vissza.
Programot persze találtam magamnak. A félsziget egyik sómezejét lestem meg. Hasonló a híres bolíviai Salar de Uyunihoz, de kisebb és utazási irodák nélkül is meglátogatható. A hatalmas fehérség helyenként rózsaszín árnyalatokkal keveredett. Ettől függetlenül majdnem kiégette a szememet az erős napsütésben. Hunyorogtam szorgalmasan.
A Valdes-félszigeten és a partját mosó Madryn-öbölben rengeteg állatfaj él. Az elefántfókák mellett Magellán-pingvinek, guanakók, nanduk, oroszlánfókák és áprilistól bálnák. A szervezett hajóutak Puerto Piramidesből vagy e településsel átellenben fekvő, szintén öbölparti Puerto Madrynból indulnak.
A vízisportok szerelmesei az előbbi helyen találják meg számításaikat. Amely egyébként egy kifejezetten kultúrált kis falu. Campingje a homokos strand határát képző dűnék mögé épült. Hétvége lévén teltház volt, bár egy lassan futó zápor sokakat elijesztett másnap. Egészen kellemes volt homokban aludni. Még matrac nélkül is.
Másnap délelőtt a walesiek által alapított Puerto Madrynbe robogtam. Egészen élhető város a betonrengeteg és a hatalmas hírdetőtáblák és feliratok ellenére. Érdekes jelenség a matét hordó ember.
A maté egy herbálital. Otthon termoszba öntik a felforralt vizet, a maté poharat megtöltik az őrölt metával, mindkettőt beleállítják a hordozóba és azt lóbálva járkálnak az utcán, üldögélnek a parkokban vagy szállnak fel a buszra. Közben pedig folyamatosan adagolják a vizet a pohárba és kortyolgatnak belőle.
Aki nem matéhordót lóbál, étterembe megy. Az egyik öbölparti fogadóban isteni halat burkoltam.
Argentína egyik legparádésabb hosteljét is Puerto Madrynban találtam. Hangulatos társalgója és hatalmas konyhája példamutató. Remekül felkészített életem leghosszabb közvetlen buszútjára. Huszonkét óra Buenos Airesbe. Fúúú, de hosszú volt. Elkopott a popóm a sok üldögéléstől.
Argentína fővárosa a buszpályaudvarról nézve nem nyűgözi le a látogatót, de miután átverekszi magát a zsibvásáron, egy kultúrált belvárosi negyedben találja magát. Persze a felhőkarcolók dominálnak, ám akad egy-egy gondozott park, néhány szép tér és jópár díszesen faragott, 19. századból származó épület. Nem beszélve a négyzetrácsos utcahálózatról.
Első ránézésre sokkal barátságosabb, tisztább és kellemesebb város, mint mondjuk a brazíliai Sao Paulo vagy a chilei Santiago. Kicsit jobban hunyorítva azonban hamar feltűnnek a problémák.
A hajléktalanokon nem lepődik meg az ember, a “25 órán át nyitva” nevű drogérialáncon sem, de például a légkondikból az utcára csöpög a víz.
Hovatovább a buszbérletért hajtóvadászatra indultam. Ugyanis nincs. Jegy meg pláne nem. A hostelem recepciósa azt hallotta a hírekből, hogy az orosz-ukrán háború miatt keletkezett műanyaghiány az oka, amiért sehol nem lehet buszbérletet vásárolni.
Normális esetben újságosok és lottózók árulják, de Buenos Airesben normális eset sincs, nem hogy bérlet. Én azért megpróbáltam a lehetetlent.
A buszsofőrnél nem volt. Az egyik trafiknál azt mondták, nekik sincs, érdeklődjek egy másiknál. A másik trafiknak sem volt, de javasolták, menjek a lottózóba. A lottózóban azt mondták, csak feltöltést vállalnak, újat nem tudnak adni. Belebotlottam egy rendőrnőbe, aki elirányított egy metróállomásra. A metróállomáson azt mondták, fogalmuk sincs, hol szerezhető be.
Ezután felkerestem még a nemibeteg gondozót, a harangöntőt, a biorobotot, az anyám tyúkját, az összes hajléktalant és városi patkányt, de senki nem tudott segíteni.
Míg végül a hatszáznyolcvanegyedik trafikban, a Catalinas metróállomáshoz közel rátaláltam az áhított bérletre. Mintha csak kincsre leltem volna. Mit gyalogoltam érte!
A bonyodalom a buszozásnál folytatódott. A “28C” jelű buszra pályáztam, de a “C” soha egyik járaton sem tűnt fel. Az “A”, meg a “B” rossz irányba vitt volna, így hát kis időre megállt a tudomány. A helyieket is megzavarta az információhiány, sorra kérdezgették a sofőröket, ki merre megy.
Ám a problémáknak még mindig nem volt vége. Némely Western Union fiók ugyanis elutasította a készpénzfelvétel iránti kérelmemet. Az egyikben zsozsó nem volt, a másikban meghibásodott a számítógépes rendszer. De csak sikerült lóvéhoz jutnom. Ezért is mit szaladgáltam!
Hogy miért ragaszkodtam a Western Unionhoz? Az argentin pénzügyi anomáliáról itt számoltam be.
Buenos Aires legérdekesebb negyede a San Telmo és a Boca. A Boca negyedről majd a következő részben számolok be, San Telmoról viszont most azonnal.
San Telmo a keskeny, macskaköves utcáiról, alacsony, koloniális épületeiről, kúttal rendelkező belső udvarairól, remek piacairól, fogadóiról és antik boltjairól híres.
A gyarmatosítás idején itt épültek az első házak. A főváros második legrégebbi tere, a Plaza Dorrego a kezdetekben a karavánok megállóhelye volt, ahová a pampáról hozott áruk érkeztek. Manapság, vasárnaponként csecsebecséket kínáló utcai kofák foglalják el.
A tér egyik épületében egy bár, illetve egy ezüstműves kapott helyet. Utóbbi hat generációval ezelőtt kezdte meg működését és olyan hírességek keresték fel már őt, mint II. János Pál pápa, Diana hercegnő, vagy Maxima holland királyné.
Legendás hely a San Telmo vásárcsarnok, ahol remek falatokkal kényeztethetjük a bendőnket. Vagy akár csodálhatjuk a 19. század végén emelt csarnok kovácsolt vas szerkezeteit, kupoláját és üvegből készült tetejét. Eredetileg azért épült, hogy ellássák élelmiszerrel az Európából érkező migránsokat.
Különleges esemény volt a gaucho kultúrához szorosan kapcsolódó rodeo, vagyis az éjszakába nyúló jineteada nocturna (ejtsd: hineteádá nokturná).
Ottjártamkor Quilmes (ejtsd: kilmész) körzetben rendeztek egy ilyen eseményt, ahol nem maradhatott el a grill, az ezüstműves és a cowboy kellékeket áruló pofa. Ám a főszerepet a hagyományos öltözékben megjelent rengeteg cowboy játszotta.
Többen közülük azért érkeztek, hogy megüljenek egy-egy megvadított lovat. A lónak először bekötötték a szemét, majd egy kötéllel egy oszlophoz szorították az egész állatot, miközben a lovas már rajta ült.
Ezt a szorítósdit a lovak nem szerették és amint lerántották róluk a szemkötőt, megvadultak és megpróbálták ledobni magukról a lovast. Az a zsoké nyert, aki tovább a nyeregben maradt. Az egész jelenet alig öt perc alatt lezajlott, szóval az állat nem szenvedett sokat.
Bár én ilyet biztos nem csinálnék. Más kérdés, nem is őrzök évszázados argentin hagyományt.
A szemből világító reflektorokkal és a fényviszonyokkal meggyűlt a bajom a fotózáskor és a videózáskor. Ráadásul a rugdalozó lovak általában a közönségtől elfele futottak. Kivéve a fenti esetben, de itt meg azonnal leesik a lovas. Pech.
Az viszont mindenképpen kalapemelést érdemel, ahogy egyesek a lovakat irányítják mindenféle szerszám nélkül. Már amikor nem rodeóznak. Balra kanyarodásnál például a lovas előrehajol és egyszerűen a ló jobb szeme elé teszi a kezét, jobbra kanyarodásnál pedig a bal szeme elé.
A rodeón megtanultam egy új szót, melyet az ismeretlen emberek megszólítására használnak: muchacho (ejtsd: mucsácso).
Dél-amerikai csavargásom során eddig hatféleképpen szólítottak meg: chico (ejtsd: csiko, jelentése: fiú), capo (kápo – főnök), caballero (kábájéro – lovag), senor (szenyor – úr), amigo (barát), papi (papa) és ehhez jött most a muchacho (fiatalember). Már megérte megnézni a rodeót.
Buenos Aires látnivalói kapcsán említést érdemel még a hajóknak és yachtoknak otthont adó dokk és a La Plata torkolat partján elterülő Costanera Sur természetvédelmi terület, ahol rengeteg madárral, sportolóval és napozóval futhatunk össze.
Bazilikája Buenos Airesnek is van. Oltáriszentség névre keresztelték és egy argentin grófnő finanszírozta az építését, akit egy párizsi kápolna ihletett meg. A bazilika 1915-ben lett kész.
A legszebb és legdíszesebb épület talán a parlament, melyet neoklasszicista stílusban emeltek.
