Legújabb cikkek
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
- A Pinkától a Muráig Magyar karika - 9 2024-12-06
- Fertő-Hanság és Kőszeg Magyar karika - 8 2024-12-04
- Kemencétől Lébényig Magyar karika - 7 2024-12-02
Egy újabb bringanap vette kezdetét. A General Carrera-tó partját követő, barázdákkal teli, murvás útvonalon rázkódtam tovább dél felé. A napsütötte, kék víztükör és a háttérben magasodó hófödte csúcsok gyakran megmutatkoztak.
A legparádésabb látvány a Carrera generális-hídnál fogadott, mely egy szoros felett ívelt át. A szoros két tavat, a General Carrerát és a gleccserek által táplált Bertrandot kötötte össze. Vagyis a világosabb kék árnyalat egy mélyebb kék színnel keveredett. Érdekes módon a fő sodrás volt sötétebb.
A Bertrand-tó mögötti óriási, kopár hegyvonulatok és sziklafalak tették fel a tortát a habra. Megint olyan színek kényeztettek, melyekkel sehol máshol nem találkoztam addig.
Persze nem én voltam az egyetlen bámészkodó. Sőt, eleve egy angol bringás pár társaságában érkeztem, akiket szintén mélyen megérintett a természet bája. Hol piknikeztünk volna, ha nem a vízparton?
Néhány tekeréssel arrébb az út elérte a Negro-tavat, majd emelkedésbe kezdett. A lélegzetem eleinte a kaptató miatt vált gyorsabbá, majd a hát mögött kialakult izgalmas panoráma miatt.
Az előtérben az említett Negro-tó, a háttérben pedig a General Carrera-tó és néhány hófödte orom feltűnősködött. Majd bemutatkozott a Bertrand-tó egyik keskeny öble. Vagyis egy újabb parádés kék szín. Csak a természet képes ilyet festeni. Ámulatba ejtő.
A Bertrand-tó vizét elvezető Baker-folyó partján, Puerto Bertrand településen vetettem véget a napi bringadagnak.
A falu egész furcsán épült ki: az út egy domboldalban rombolt be, majd érintette a főteret. Aztán iszonyat hirtelen jött egy ötven méteres szintcsökkenés a folyópart és a kikötő felé. Visszafelé nem lett volna vidám.
A hely népszerűségét a számtalan kajakozó jelenléte mutatta. Gyerek és felnőtt egyaránt önfeledten lapátolt. Vagy éppen lubickolt a jéghideg vízben. Ehhez képest a vegyesbolt választéka meglehetősen gyér volt. És a falu mellett még erdőt is láttam. Sátramat a tóparton, a házaktól kissé távolabb vertem fel.
A Baker-folyó mentén folytatódott kétkerekű portyám. Eleinte aljnövényzettel benőtt hegyoldalak között kanyargott az út, míg nem elért egy mini kanyont. Itt egyesül a Neff és a Baker-folyó.
Eztán érkezett egy bitang kaptató. A mászás jutalma pedig egy újabb folyótalálkozóra nyíló kilátás: a Chacabuco csatlakozott a Bakerhez.
Ahogy a kilátópontnál szállok vissza a nyeregbe, elszakadt a nadrágom. Brutál nagy lyuk keletkezett comb tájékban. A Cochrane városáig tartó cirka húsz kilométeres szakaszt tehát szexi üzemmódban tekertem le. Csakhogy ebédidőben értem a központba. Kajáldákon kívül minden üzlet zárva. A rántott szeletet így hát a központi parkban emésztettem meg.
Délután sikerült egy viszonylag praktikus, sok-zsebes túranadrágra szert tenni. Ki gondolta volna ezt a világ vége előtti utolsó településen?
Majd bevásárlásra adtam a fejem. Almás rétesre bukkantam, de az eladó nem akart egy szeletnél többet adni. Pontosabban a hozzájáró papírtányérral spórolt. Felajánlottam, hogy kifizetem a költséget, de hiába. A nem az nem.
Ehelyett többek között hurkát vettem és csodatevő őszibarackot. Árultak egyébként mazsolából nyert olajat is.
Cochrane kitűnő gócpont a gyalogtúrák szerelmeseinek, ugyanis a közeli Tamango Park és a Patagonia Nemzeti Park több napi élményt kínál. Fontos információ, hogy a 2023. januári állapotok szerint Cochrane az utolsó, pénzautomatával rendelkező helység.
Miután tehát megpakoltam a táskámat kajával, ráhasaltam egy újabb murvás, barázdás szakaszra. Ez kevésbé volt látványos.
A cirka ötven kilométeres etap utolsó tizede lejtmenetre váltott, én pedig eszeveszett száguldozásba.
Egy folyóparti fás övezetnél húztam be a féket, miután sittysutty felismertem a vadkempingezési lehetőséget. Egy bringás, egy lakókocsis és egy pórul járt stoppos tanyázott le mellettem.
Másnap egy nyolcvankét kilométeres, viszonylag sík terep várt rám. Ám az út barázdái továbbra is ölték az idegeimet. Az állandó rázkódással, a lassú, tíz-tizenöt kilométeres sebességgel nagyon nem voltam kibékülve. Az út ráadásul elvonta a figyelmemet a táj szépségéről.
A legelésző kecskecsapatot, az iható vizet adó zuhatagot, a varázslatos Nadis-folyót és a Baker-folyó partjára épített mesés vityillókat azért észrevettem.
No meg azt a jobb tűrőképességgel rendelkező spanyol leányzót, aki csatlakozott hozzám. Egészen Tortelig együtt pedáloztunk. Neki köszönhető, hogy egy fokkal gyorsabb iramba kapcsoltam és felvállaltam a keményebb rázkódásokat. De legalább kijött az összes fogtömésem.
Tortel előtt ismét közel engedett magához a Baker, melynek túlpartján magasztos ormok emelkedtek.
Tortel egészen különleges és bájos település. A Baker-folyó és a Tortel-öböl találkozásánál fekszik. A hét kilométer hosszan elnyúló falu egy része egy dombtetőn épült ki, másik része a vízparton.
Helyi ciprusféléből tákolt pallóutak és lépcsők szövik át és kötik össze a fa viskókból álló településrészeket a víz fölött, a partot követve. Kizárólag gyalogos közlekedésre alkalmasak. A dombtetőn, vagyis a falu bejáratánál kialakított parkolótól az utolsó cölöpház majdnem egy órányi séta árán érhető el.
A falut hat kerületre osztották. Valamennyi rendelkezik egy pici térrel.
A települést 1955-ben alapították, hogy kiaknázzák a ciprusfában rejlő lehetőségeket. A faipar és a halászat ma is a legfontosabb megélhetési forrás. Vagyis a közösség teljes harmóniában él a természettel.
Tortel Chile hatodik legnagyobb lakott területe. Viszont lakosságát tekintve a legkisebb.
A helyiek egyébként későn, kilenc körül kelnek, és későn fekszenek. Volt, aki este tízkor még kalapácsolt, csak mert világos volt.
Ami a honos ciprusfajtát illeti, ez a világ legdélebbi toboztermő faja. A fa elérheti a húsz méteres magasságot és a kilencven centis átmérőt.
Tortel környékén rengeteg sziget, fjord, csatorna, folyótorkolat és néhány jégmező található. Nem véletlenül népszerű tehát.
Még a bringások körében is, bár nem feltétlenül ideális. Akárhol is szállsz meg a faluban, az biztos, sok lépcsőfokot kell abszolválnod biciklistül és csomagostul együtt.
Hogy ne kelljen annyit cipekedni, a parkolóhoz viszonylag közeli campinget választottam szállásul. Életemben először építettem sátrat pallókra, szög beverésével.
A campinghez járt egy étkező rész és egy fürdőépület. Rezsó viszont nem, ezért is volt egy kicsit olcsóbb az eddigi campingekhez képest. Becsekkolás nincs, még csak engedélyt sem kell kérni a sátor felállításához. A tulaj minden este megjelenik és akkor gyűjti össze a pénzt.
Nem csak a település bája vonzott ide, hanem kajaktúrára vágytam. Fel is vettem a kapcsolatot egy helyi taggal, aki legalább két kliens esetén hajlandó túrát vezetni. A két fő össze is jött volna, ha másnapra nem romlik el az idő. Szinte egész nap esett, vagyis jórészt a camping étkezdéjében ücsörögtem többed magammal. Amikor elállt, akkor pedig kajáért vadásztam.
Nem egyszerű egy boltból összeszedni az alamizsnát. A hűtők többnyire üresek. Bár a konzervnek és a gyümölcsnek se szeri se száma.
Az egyik parkoló melletti bolt mennyei málna tortát árult. Nem maradhatott el a repeta. Meg a málnaszüret a pallók menti bokrokról.
Találtam cseresznyeárust is. Az egyik szeme hiányzott, helyére egy pupillát ábrázoló fa golyót rakott be. De a Chile Chico régióból származó apró, sötét cseresznyéje isteni volt.
A borult égbolt ellenére élveztem Tortelt, de csak akkor maradtam volna két éjszakánál tovább, ha garantálva lett volna a napsütés.
