Az utazás a legnagyobb tanítómester
Az élet a legnagyobb tanítómester, szokták mondani. Bár az iskolák fontos szerepet töltenek be, az igazi oktatás és tanulás az osztálytermen kívül történik. Sőt, véleményem szerint az utazás a legjobb módja az ismeretek megszerzésének. Ráadásul azon ismereteknek, amelyek igazán számítanak. Ebben a cikkben azt szedem össze, mi mindenre taníthat az utazás.
Nyelvismeret
Ma már szinte természetesnek tűnik, hogy sokan beszélnek legalább egy idegen nyelvet. Leginkább az angol népszerű, hiszen világnyelv. A Föld nagyon sok táján használhatjuk. Csakhogy nem mindenhol. Törekedjünk arra, hogy az utazás előtt és alatt megtanuljunk néhány kifejezést az adott nép nyelvén. Az ott-tartózkodás alatt pedig bátran teszteljük tudásunkat. Ezáltal közelebb kerülhetünk az adott nép kultúrájához és etikettjéhez, új ismereteket szerezhetünk, új barátságokat köthetünk.
Kulturális ismeret
Teljesen mindegy, hogy átlépjük-e az országhatárt vagy sem, a kultúrák váltakozása érzékelhető. Esetleg a közös nevezőt vesszük észre. Mindez előfordulhat többek között a beszédben, az ételekben, az etikettben, az életstílusban és a történelmi emlékek látogatásakor.
Nem mondanám, hogy annak idején az iskolában hatalmas történelemóra rajongó lettem volna, mégis szívesen látogattam és látogatok ma is műemlékeket. Az amúgy átfogó törikönyvek hosszú leckéi nem párosultak vizuális élménnyel. Utazás alatt azonban mindezt vénásan kapom.
Aztán rájöttem, hogy a zene, a népművészet és az építészet is érdekel. Imádom a marokkói és kubai utcazenét, de a galíciai hárfaművész műveit vagy a buddhista dalokat is sokáig dúdolgattam. Aztán bongó leckéket vettem, különleges hangszereket kezdtem el gyűjteni.
Ami az építészetet és a népművészetet illeti, egyik kedvenc úticéljaim és fotótémáim a templomhajók és a díszes kapualjak.
Az egyedi, autentikus kaják szintén csábítanak. Szívesen kipróbálom az újat. Sajnos a főzőleckék eddig kimaradtak, de ami késik nem múlik.
A kulturális ismereteim bővítéséhez nagyban hozzájárultak a helybeliekkel való ismerkedések, a véletlenszerű találkozások. A Nepálban élő newari kultúráról például a bhaktapuri szállásadóm mesélt sokat, miközben a padlástérben vacsorát készített nekem.
Az oktatás és a tanulás nem csak arról szól, hogy a saját életünket jobbá tehetjük, hanem arról is, hogy ezzel hozzájárulunk egy élhetőbb világhoz. És ebben fontos szerepet játszik a kultúrák megértése. Ha állandóan szállodákban és rezortokban szállunk meg vagy a tengerparton süttetjük a hasunkat, ezekről mind lemaradunk.
Természet szeretete és tisztelete
Mindig is imádtam és tiszteltem a természetet. A betonrengetegből szívesen mozdulok ki a zöld rengetegbe. És bár tapasztalt természetjárónak tartom magam, folyton újabb és újabb leckéket veszek tájékozódásból, környezetvédelemből, állatismeretből, térképészetből, önismeretből és sok más tantárgyból.
Túrázás során érthetjük meg igazán, mennyire fontos az ember számára a természet és mennyire káros a környezetszennyezés
Nem konferenciákat kell szervezni a problémák megelőzésére és megoldására, hanem az embereket kell meggyőzni arról, hogy törődjenek a környezetükkel. Az elmaradottabb országokban ugyanúgy szükség van erre, mint mondjuk Európában. Én ma már ott tartok, hogy egyenesen irritálnak a hulladékok és volt már arra példa, hogy szeméthalommal a kezemben érkeztem le egy hegyről. De említhetném a balatonedericsi barlangászást is, amikor elképedve láttam többszáz cigarettacsikket a barlang bejárata előtt, a nemzeti park kellős közepén. És amikor reklamáltam, csak szánalmas kifogások érkeztek a fő barlangásztól. Azóta szerencsére eltávolították a szemetet.
Tiszteljük és szeressük a természetet!
Felelősség
Abból a szempontból kapcsolódik az előző témához, hogy a felelősségteljes utazó nem tesz kárt a környezetében. Autóbérlés helyett a helyijáratokat használja, esetleg a biciklit. A műanyag palackos vízre, ha lehet, rá se néz. Vagy ha mégis – mint például a minőségi csapvízben nem erős országokban – megpróbálja a palackot többször felhasználni vagy visz magával vízszűrő kulacsot.
Hovatovább igyekszik támogatni a magánvállalkozásokat, a helybeli családokat és közösségeket azzal, hogy nem szállodákban száll meg és nem a multik zsebét tömi meg. Ott eszik, ahol a helyiek is. Törekedik arra, hogy elcsípjen legalább egy keveset a helyi szokásokból, gesztikulációkból, etikettből.
Ezenkívül nem lép rá, amire tilos. Nem tapogat meg és szed le mindent. Legfőképp nem viszi azt haza. A felelősségteljes utazó elhatárolódik a táncoló elefántoktól és a hátukon ücsörgő turistáktól – hogy csak egy állati példát említsek.
Teljesen új készségek és képességek
Hátizsákos utazás során előfordulhat, hogy az ismeretlenbe csöppenünk. Személy szerint általában az első napot és az első éjszakát tervezem meg előre, minden másról a helyszínen döntök, sokszor ad-hoc módon. Az utazás olyan dolgokra késztethet, melyeket amúgy nem csinálnánk a hétköznapokban. Sőt, megtanít tanulni, megtanít alkalmazkodni, hiszen bárhová megyünk, más és más hatások érnek. Jó példa erre a többnapos hegyi túráim, a bongo leckék, a vadkempingezések, az áramkimaradások átvészelése, egy tányérnyi homár szétszedése és a mohamedán vallás korlátozásaihoz való alkalmazkodás.
Szocializálódás
Alapesetben ritkán beszélünk idegenekhez? Az utazás során ez megváltozhat. Különösen amikor nem opcióként fordulunk egy idegenhez, hanem mert szükségünk van valamire. Vagy amikor egy hostelben szállunk meg, ahol mindenféle kalandorok megfordulnak. Ebben az esetben szinte magától értetődő az ismerkedés vagy némi párbeszéd.
Szocializálódás nélkül nem jöhetett volna létre a kelabit-olasz-magyar ebéd, és nem szállhattam volna meg egy francia hölgy által ajánlott marokkói privátszálláson. De helybeliekkel is szívesen csevegek. Csak olvasd el mondjuk a nepáli kalandjaimat vagy éppen a kubai útról szóló beszámolómat. Nem beszélve a rögtönzött olasz nyelvleckéről Bellunoban. A személyiségfejlesztő tréningek fabatkát nem érnek. Indulj el egyedül, meglátod mennyit fejlődsz.
Függetlenség
A hátizsákos utazás a legjobb módszer arra, hogy megtanuljuk irányítani magunkat és kontrollálni a saját sorsunkat. Különösen, ha egyedül megyünk. Állandóan nekünk kell döntenünk, cselekednünk, kezdeményeznünk, problémát megoldanunk. Senki nincs ott, hogy fogja a kezünket. Sőt, senki nincs ott, hogy beleszóljon bármibe, esetleg kritizáljon vagy eltérítsen. Eljutni A-ból B-be maximum csak az elején stresszes, aztán belejövünk.
,,Ha az előtted lévő úton nincsenek akadályok, akkor az az út valószínűleg másé.” Joseph Campbell
Együttérzés
Az emberek mindenhol emberek. Olyanok, mint te meg én. Függetlenül az eltérő kultúrájuktól. Csak a világot látva érthetjük meg őket, a cselekedeteiket, a hagyományaikat, a panaszaikat.
Ezzel a felfogással nem csoda, hogy alábbhagytak, szinte megsemmisültek az előítéleteim, pedig soha nem voltam rasszista. A rasszizmussal vagy nemzetiséggel kapcsolatos kirohanásokat mindig is utáltam.
Ugyanakkor felismertem a szerencsés helyzetemet, valamint a világ nagy részén tomboló szegénységet és egyenlőtlenséget. Rájöttem, hogy a pénznél sokkal fontosabb a boldogság és úgy érzem, most már elindultam ezen az olykor elég nehéz úton. Az all-inclusive szállodák medencéjénél lustálkodva soha nem értettem volna meg mindezt.
Önismeret
Talán ez az egyik legfontosabb szempont. Nemcsak a fentebb említettekről tanulhatunk az utazás alatt, hanem saját magunkról is.
Számomra az eleje kissé nehezen ment: Vietnámban például gyakran reagáltam rosszul dolgokra, szituációkra, sokszor kiakadtam, mert az otthon megszokottól eltérőt kaptam.
Aztán a csavargásaim során megtanultam mindezt kezelni, és ma már sokkal rutinosabbnak érzem magam. Sokkal kevésbé vagyok válogatós. Nem csoda, hogy megemelkedett az örömteli napok száma. Persze vannak még javításra szoruló tüneteim, mint például a türelem. Az is érdekes, hogy természetjárás közben jó ötleteim támadnak.
Szóval ráeszméltem, mit élvezek igazán, mire vagyok képes és hol vannak a határaim. A határaim tesztelgetésére jó példa volt a kutyahús megkóstolása, a spontán családlátogatás Nepálban, a himalájai kirándulás és a velejáró oxigénhiányos állapot, a fél Európát átszelő sátras bringatúrám, vagy a balatonedericsi barlangászás. Utazás nélkül vagy a tengerparton fetrengve erre nehezen jöttem volna rá.
Pénzkezelés
Profi költségvetés-készítővé, pénzügyi managerré fejlődhetünk. Az utazás alatt megtanulhatjuk még jobban beosztani a pénzünket. A vietnámi és marokkói piacokon például rájöhetünk az alkudozás, mint “tudományág” fontosságára.
Időbeosztás
Aludjunk eleget és szánjunk időt a látnivalóknál. Függetlenül attól, hogy előre tervezzük-e meg az utazást vagy spontán döntéseket hozunk a helyszínen. Olykor persze kiderül, hogy amire elég egy óra, oda két óra is kevés.
Azt is megtanulhatjuk, hogy a legrövidebb út nem biztos, hogy a leggyorsabb. Talán érdemes lassítani a tempón és kisebb területeket bejárni adott idő alatt. Egy dolog biztos: egy nap 24 órából áll. Se több, se kevesebb.
“Eight and a half miles can be covered in minutes in a car on an expressway, but what does a man see? What he gains in time he loses in benefit to his body and mInd.” Dick Proenneke
