Liechtenstein
Legújabb cikkek
- Látványos szurdokok Vorarlberg - 3 2025-10-26
- Montafon régió Vorarlberg - 2 2025-10-24
- Alpesi terepen Vorarlberg - 1 2025-10-22
- Színes piacok 2024-12-13
- Mókás táblák, feliratok 2024-12-11
- Útvonal értékelő Magyar karika - 10 2024-12-09
Liechtenstein ritkán jut az utazó eszébe, látnivalói közel sem ismertek. Talán, mert drága? Esetleg nehezen megközelíthető? Pedig érdemes pár napot szánni rá, tartogat érdekességeket. A Rajna és az Alpok zord vonulatai között elterülő miniállam egy-két nap alatt bejárható. Háromszor kisebb, mint Budapest. Fővárosa Vaduz (ejtsd: Faduc), mely cirka ötezres lakosával a világ ötödik legkisebb fővárosa.
Legelső liechtensteini élményeim az ország egyetlen campingjében értek. Egyrészt jól jött az ingyen alma, mely a recepción várt rám. Másrészt simán átvészeltem a sátorban az éjjeli három fokot.
A makulátlanul tiszta társalgóval, mosókonyhával és mellékhelyiségekkel felszerelt campingben egyébként működik egy pékség.
Vaduzi vár
Azt már a csavargásom alatt tudtam meg, hogy a hercegség 1719-ben alakult, miután a Liechtenstein hercegi család schellenbergi és vaduzi birtokait hercegségi rangra emelte az a VI. Károly német-római császár, aki III. Károly néven Magyarország királya is volt. Az ő lánya Mária Terézia. Mostanság II. János Ádám az uralkodó. Fenn lakik a várban, a Vaduz feletti hegyen. Mert hát ugye ő a Jani. Bár cekkerrel feltotyogni a kaptatókon nem lehet kismiska.
A jelenlegi vár egy félig lerombolt helyére épült és az évszázadok folyamán gyakran bővült. Egy négyzet alapú tornya van és lekerekített bástyái. Egykor börtönként és laktanyaként is működött. Százharminc szobával rendelkezik és 1938 óta állandó lakhelye az aktuális hercegnek.
A vár csak akkor látogatható, ha őfelsége úgy akarja. De ő soha nem akarja. Ettől függetlenül érdemes felmászni a várdombra. Mind a vár, mind a Rajna-völgyi panoráma mesés látvány. És még városokat összekötő túraútak is indulnak ki innen.
Vaduzi szőlős
Vaduz büszkesége a szőlőültetvények fölött magasodó vörös ház, melyet a 14. század közepén építettek és hogy, hogy nem vörös a homlokzata. Tornyának alsó része faragatlan kőből épült, a felső része pedig favázas. Voltak idők, amikor kolostorként funkcionált. A várhoz hasonlóan magántulajdonban van. Belépés kizárólag piros hó esetén.
Amúgy van az országnak látogatható nevezetessége is. Várd ki a végét!
Nem feltétlenül a házak között, esetleg a buszmegállók mögött legelésző városi tehenekre gondolok, melyek kolomppal a nyakukon a legkisebb zöld területet is felzabálják. Szeptember lévén meg talán az almát is, ezért maradhatott nekem csak kettő a camping recepcióján.
Camping
A további élményekért átgyalogoltam az egész államot. Egy egész délután elég volt ehhez, hiszen a hercegség csupán huszonhat kilométer hosszú.
Először a maureni templomnál horgonyoztam le, melynek udvarából majdnem egész Liechtenstein belátható. A templomot egy római villa alapjaira építették, melyben annak idején központifűtés működött. A kemencével felmelegített levegőt a padló alatt és a falak üregei között áramoltatták.
A közelben terül el az úgynevezett Rietle, mely az ősrégi időkben egy tó volt. Az akkori lakosok vízellátását szolgálta. Fenyő- és nyírfaerdő vette körbe. Aztán eliszaposodott, majd mezőgazdasági célokra használták fel. Ma meg egy üdezöld rét.
Schellenberg, felső vár
A tisztességes országjáráshoz ezután felkerestem a hinterschellenbergi határt. Ha már egyszer végigjárok egy országot, legyen az határtól határig – gondoltam. Itt még állnak a régi, fa őrbódék és a sorompók is. Liechtenstein nem tagja Schengennek, Ausztria viszont igen, de ezen a határon megengedik, hogy mindenféle vámkezelés nélkül árut cipelj ki és be.
A határtól Schellenberg talán legérdekesebb látnivalójához, egy ötszáz éves parasztházhoz csapattam. Az alpesi régió egyik utolsó ilyen fenntartható építési módszerrel készült épülete. A gerendaszerkezetes házak hosszú időn át jellemzőek voltak az alpesi régióban.
Az akkori törvények szerint a lakó- és gazdasági épületeket „mobil ingatlannak” tekintették, és így a földet bérbe vevő gazda tulajdonát képezték. Költözés esetén a házat lebonthatták és másik telken építhették újjá.
Ez a viskó is többször költözött, és többször gazdát is cserélt. 1993-ban helyezték át jelenlegi helyére. Az itt berendezett kiállítás betekintést nyújt abba, milyen volt az élet Liechtensteinben 1900 körül. Egyúttal az utolsó tulajdonosnak, a Biedermann családnak állít emléket, akik több mint 150 évig éltek a kunyhóban. Vasárnaponként van csak nyitva és ingyen látogatható.
Schellenbergben alsó vár is van, nemcsak felső. Igaz, kisebb és legalább annyira romos. Egy kemence azért állja az idők vas fogát.
Ötszáz éves parasztház
Több órányi Rajna-parti gyaloglás után, immáron napbarnított fejjel értem el a hercegség egyik legnagyobb nevezetességét, a régi Rajna-hidat. Svájc korai faépítészetének egyik legjelentősebb példájáról van szó.
Évszázadokon át a kanyargós folyón csak gázlókon vagy kompokon lehetett átkelni. Az 1860-as szabályozások és gátépítések aztán a jelenlegi medrébe terelték a Rajnát. Ez tette lehetővé a fa hidak építését. Tizenhét épült összesen, ám közülük csak a Vaduz és a svájci Sevelen között húzódó ikonikus műemlék maradt fenn.
Az építési és karbantartási költségek kétharmadát Liechtenstein állta, míg a maradék egyharmadát Sevelen. A fedett, öt pilléren álló, százharminchat méter hosszú és öt méter széles hidat 1871. július 18-án nyitották meg a forgalom előtt.
Az idők folyamán és az árvízek miatt többször újjáépítették. A hídon egy magyar származású, 2014-ben elhunyt asztalos, Andreas Maier Toth is dolgozott a felújítások során. Emléktábla őrzi a nevét, melyen egy vers áll.
Magyarra lefordítva, rímek nélkül nagyjából így szól: ez a híd volt a büszkeségem és az örömöm. Jó minőségű fából készült. Nektek építettem, hogy mindenki átkelhessen rajta. Menj át rajta, és egy csodálatos, ragyogó fény tárul majd a szemed elé.
Régi Rajna-híd belülről
Régi Rajna-híd kívülről
A hercegség legdélebbi települése Balzers. Központjában, egy dombtetőn áll a Gutenberg vár. A 12. században emelték egy temető és egy templom helyére. A belső vár csak előzetes egyeztetés után látogatható, a külső várudvar viszont bármikor. Én a bármikort választottam.
Nem maradhatott ki a miniállam legdélebbi pontja sem, hamár egyszer végigcsattogtam azt. Ki is lyukadtam a Rajna egy sebesebb szakaszánál. A parton ifjú party arcok sütögettek techno zenére.
A hegyvidéki Liechtensteint sem hagytam ki. Busszal közelítettem a festői tájon fekvő Stauseet tavat és Malbun települést. Ráadásul ingyen. Ugyanis ha megszállsz az ország egyetlen campingjében, kapsz egy Welcome Adventure online kártyát, amivel a tartózkodásod alatt ingyen utazhatsz a liechtensteini buszokon és még más kedvezményeket is kaphatsz.
Balzersi vár
Stausee Steg
Szóval a Stausee egy mesterséges tó közel 1300 méterrel a tengerszint felett. A túrázók mellett a horgászok is szívesen felkeresik. Malbun pedig egy magas völgyben megbúvó kis falu fa házakkal. Közkedvelt kiindulópont a hegycsúcsok felé. Innen indult alpesi túrám.
Alighogy elhagytam a házakat, a szűk hegyoldali ösvényen akadályokba ütköztem. Nevezetesen egy tehéncsordába. Nem nagyon akartak elengedni. Sőt, hátrálni kezdtek.
Ekkor feljebb másztam és utat adtam nekik. Nem értették. Próbáltam svájci németül meggyőzni őket, de nem hallgattak rám. Kénytelen voltam a hegyoldali buckákon átvergődni, hogy folytathassam a túrámat.
Eztán egy füttyegő mormota előtt jobbra fordultam és rátértem a Gina hercegnő ösvényre. A liechtensteini vöröskereszt alapítójáról, egy humanitárius hercegnőről kapta a nevét. Ekkor utolértem egy csoportot. Soha nem kerülgettem még embertömeget, hogy felérjek egy csúcsra.
A 2359 méter magas Augstenberg volt a cél, mely az Alpok Rätikon nevezetű hegységének egyik csúcsa. A hatodik legmagasabb a hercegségben, és fergeteges panorámával csábít.
Egy helyenként meredek, vadvirágokkal borított hegygerincen értem el a Pfälzerhütte nevű menedékházat. Liechtensteint a miniállam harmadik legmagasabb csúcsa, a Naafkopf alatt hagytam el és tértem át az ausztriai Vorarlbergbe.
Malbun környéke
Liechtenstein egy igencsak szép fekvésű állam. Aki szereti az alpesi tájakat és vonzódik a kevésbé ismert, ám könnyen felfedezhető látnivalókhoz, biztos megnyalja mind a húsz ujját.
Egy csendes, békés ország, ahol alig történik valami. Viszont az magas színvonalon. Mind a völgyi, mind a hegyvidéki túraösvényeket remekül kijelzik és karbantartják. Az utcák és a terek tiszták és abszolút biztonságosak. Csak a tehén fara mögé ne állj!
A főváros ugyan kevés építészeti különlegességet vonultat fel, ám több múzeumnak otthont ad és remek kiindulópont a hercegség felfedezésére. És, ami a lényeg: fél nap alatt átgyalogolható az egész ország. Ráadásul végig autós forgalomtól elzárt területen.
Két ország találkozása a hegygerincen: balra a hercegség, jobbra Ausztria.