Usciolu – Prati táv: 11 km

Szintemelkedés: 750 méter
Szintereszkedés: 700 méter
Időtartam: 6 óra 30 perc

Erősen felhős reggelre ébredtem. A szürkeség szépen bekúszott a katlanba, a látótávolság lerövidült. Az időjárás előrejelzés azonban kedvező feltételeket ígért, így nekilódultam.

Amint elbúcsúztam Usciolutól (ejtsd: usolu), ráálltam egy viszonylag meredek kapaszkodóra. Tíz-tizenöt perc elteltével enyhültek a körülmények, egyúttal kibújtam a borulatból és viszontláttam a kék eget. A széllel hadakoztam még.

Majd jött a Punta Mozza hegy, ahol a turistajelzés minden szaros buckára felkalauzolt. Az előző etaphoz hasonlóan a fehér-piros csíkok néha fej fölött bukkantak fel. Sőt, a csúcson a legeslegfelső kőtömbre került. Balra szakadék, jobbra szakadék. Némi kézimunka szükséges a felmászáshoz, illetve a kapaszkodáshoz, de nem gond.

Kövesd a jelet – egy kis kitettség senkinek sem árt

Kisvártatva ereszkedésbe kezdtem és lassan lecsorogtam az erdős völgybe. A pazar Bocca di Laparo (ejtsd: bokká di lápáro) kilátópontnál satufékeztem, amely a Taravo folyó zöldbe takarózott völgyét tárta elém. A közeltávolban néhány apró falu szakította meg a zöld takarót, jobbra nézve pedig kopár hegycsúcsok magasodtak.

A pihenő után egy könnyű, de hosszú emelkedő tartotta melegen az izületeimet. A látványosan kiálló Penta sziklát elhagyva pörgött fel ismét a pulzusszámom. Aztán meg gigászi sziklatörmelékek jelentettek akadályt. Majd felkapaszkodtam kétezer méter környékére a Punta della Cappellán, hogy onnan lekússzak a Prati pihenőnek otthont adó nyílt fennsíkra.

A nyitottság ellenére csak lágy szellő fujdogált. A tengerre néző, füves táborhelyen könnyed mozdulatokkal böktem le a sátorkampókat.

Prati táborhely tengeri kilátással

Meglepő módon a hütte árult sárgadinnyét. Nem tipikusan túrázásra alkalmas gyümölcs. A vacsora előételét sonkából, kolbászból és pékáruból állították össze, főfogásként a tartalmas, jól bevált korzikai levessel kényeztettek.

A Prati tábor a kevésbé felkészült, némileg elkényeztetett szerzeteket is vendégül látta. Íme egy példa erre: a fapados budin kotlatva észrevettem, hogy az ajtót nem rántottam be rendesen, hovatovább lépteket hallottam. Gyorsan lereteszeltem az ajtót, nehogy elkábítsam az egész tábort, de a lépések német tulajdonosa rámförmedt: neki is wc-re kell ám mennie. Talán arra gondolt, hogy végleg beköltöztem? Kilépve a sloziról feltűnt az óriási fintor az arcán. Aztán amíg mostam a kezem tizenöt méterrel arrébb a mosdófülkében, ugyanő utolért és megint várt rám türelmetlenül. A mellettem lévő két másik csap valószínű csúnyán nézett rá.

Felriasztott a napfelkelte

Prati – Col de Verde kemping – Capannelle táv: 17km

Szintemelkedés: 590 méter
Szintereszkedés: 890 méter
Prati – Col de Verde kemping: 1 óra 30 perc
Col de Verde kemping – Capannelle: 6 óra

Ritkán tápászkodok fel napkeltére, de ezúttal simán ment, pedig háromnegyed hatot püföltek a mutatók. Ötcsillagos látvány köszöntött. A sziklák mögött vöröslő fény és a hajnali színek kavalkádja hamar csipa mentessé és fotózáshoz alkalmassá varázsolta a szememet.

Reggelit követően aztán talpra szaltóztam. Mintegy tíz perces lezser sétafikálás után hirtelen lefordult az út. Majd hatszáz méteres szintcsökkenés vette kezdetét. Alig egy órával később a Col de Verde kempingben frissítettem, ahol némi civilizáció, hovatovább wc papírral felszerelt budi ütötte fel a fejét. Iziben feltankoltam a papírból.

Aztán a Taravo patak mentén, kellemes, árnyékot bőven adó rengetegben folytattam. Megjelentek a gyerekek és a könnyed kikapcsolódásra vágyó turisták. Nyolcszáznegyvenhét lépést követően a Marmano patak csobogására lettem figyelmes. A fölötte átívelő fa híd túloldalán lemerészkedtem a partra, hogy eleget tegyek a sebes zúgók és a mederben elakadt sziklák csábításának.

A hídtól az út felkúszott a mintegy háromszáz méterrel feljebb található Gialgone házig (ejtsd: dzsálgoné), a házi készítésű sajtok fellegváráig. Itt megállt a tudomány a folytatást illetően. Egy bozótba döntött útmutató tábláról kellett megállapítanom, hogy használatban van-e, illetve hogy helyes irányba mutat-e. Egy kiszáradt fatörzsön jelzésre leltem, de mint kiderült, az a Monte Renoso csúcs felé kalauzoló, nehezebb ág. A térképem nem adott magyarázatot a problémámra. Végül egy túratárs részletesebb mappája segített ki: a bozótba bedöntött tábla működőképesnek bizonyult.

Gialgone, tanya örző tehén

A rövid aszalódást egy hűsben való korzózás követett. Mi több, sík terep, mely átszelt néhány kisebb ért és sokat kanyargott egy hegyoldalban. Annyira hamar értem a cél közelébe, gondoltam, megpihenek az egyik vízesésnél. Szénné kattogtattam a fotógépemet. Kár, hogy alábecsültem a hátralévő fél órát. De még mennyire! Fejben a célban jártam.

Az ösvény ráerőszakolt a Capannelle hütte felé kanyargó műútra, majd pár lépéssel később visszatérített az erdőbe. A Tragette farmig nagyon begorombult a terep. A nap sugarai ordenáré módon belemásztak a képembe. Már-már vakvezető kutyát rendeltem. Nyílván becsületesebben kellett volna tanulmányoznom a térképet.

Annyira vártam már a kockás zászlót, hogy a Tragette (ejtsd: trádzsette) farm ajtajait végállomásnak hittem. Még egy vödörnyi izzadságcsepp folyt le, míg berúgtam a Capannelle hostel ajtaját.

Egy elég komoly étterem várta az üres hasamat, látszott a minőségbeli különbség. A betonút nem a véletlen műve. Meleg vizes zuhanyról az emeleti négy kabin gondoskodott. A hosszú sor ellenére sokan éltek a lehetőséggel. Vacsorakor a házigazdák igencsak kitettek magukért. A pazar menüben gazdag korzikai leves, polentával körített pörkölt, sajttál és mennyei kenyér virított. A sátorhely kutatás elég sokáig tartott, ugyanis a kevés vízszintes helyen a hostel saját sátrai álltak. Rákényszerültem a lankákra, enyhe hegyesszögben hortyogtam.

Erdei strand

Cappanelle – Vizzavona táv: 15km

Szintemelkedés: 224 méter
Szintereszkedés: 900 méter
Időtartam: 5 óra

Egy újabb laza etapra hasaltam rá, bár az első tíz percet szívesen elkerültem volna. Majdnem megfeküdte a gyomromat a reggelire elfogyaszott kaptató. Vagy csak a pár szelet piritós nem adott elég energiát? Esetleg nem hatott még a delikáteszből feltankolt eledel?

Szerencsére megnyugodott a pálya. Órákig kényelmes lankán osonkodtam, eleinte tűző napon, majd árnyékban. Az egyetlen bökkenő egy északkeletről nyugatra beforduló hajtűkanyar lett volna, de időben befaroltam. Egy zárva talált farmházat horzsolva kúsztam fel egy nyeregre, majd völgymenetbe váltottam. A szállingózás közben számos tisztavízű forrásra akadtam, üres palackjaim legnagyobb örömére.

A menedékháztól számítva mintegy nyolcszáz méternyi ereszkedés kései ebédidőben, Vizzavona pizzériájában ért véget. A következő szállásig bölcs számítások szerint hat óra szükséges, így pihenőt adtam magamnak. A pár házat számláló, ezen a szinten metropolisznak tűnő Vizzavonában kevés a látnivaló. Ágyra vágyók viszont feltétlenül megtalálják számításaikat, kivéve, ha kirakták a megtelt táblát. Élő halottakból, holt fáradtakból, sebesültekből, nyavalygókból és innen rajtoló kalandorokból a vasútállomás válthat ki örömöt. Temető nincs a faluban.

Vadkempingezésre adtam a fejemet, ezért a bőséges vacsora és a másnapi reggeli érdekében Vizzavona élelmiszerboltjában bevásároltam pékáruból és korzikai kolbászból. A délutánt az Agnone patak (ejtsd: anyoné) közepén megakadt mammut kövön töltöttem háton fekve. Szieszta a csobogó víz felett. Mellettem egy sufni nagyságú szikla egyensúlyozott, sarkaival két másikra támaszkodva és ezáltal egy mini alagutat képezve.

Kora este aztán útrakeltem. Uszkve egy órányi erdei sétát követően szemeltem ki az ideális sátorhelyet. Vadkempingezést még nem próbáltam a túra alatt, nem maradhatott ki. Elvileg tilos, de mellőztem a szemetelést és a tűzgyújtást. Igyekeztem a lehető legkevésbé belerondítani a természetbe.

Agnone patak