Günzburg, a sváb ékszerdoboz

Transzeurópai bringatúra – 15. rész

Végre egy újabb lazulás – szóltam elégedetten magamhoz, miután némi nyújtózkodás után kikászálódtam a sátorból. Ahogy az előző részben említettem, szemet vetettem Svábföld egyik ékszerdobozára, Günzburgra, és megragadtam az alkalmat, hogy felfedezzem.

Ehhez azonban tömegközlekedésre volt szükségem. Elgyalogoltam a campingemtől négy kilométerre fekvő Burgauba, ahol megkukkantottam a piacot, az egyetlen megmaradt városkaput, a tetőkön páválkodó gólyákat, a plébániatemplomot és annak gazdagon cicomázott rokokó főhajóját.

Burgau, plébániatemplom főhajója

Burgau városkapuja


Némi segítséggel elkeveredtem a vasútállomásra és elrobogtam Günzburgba. Kevés ennyire bájos települést ismerek, mint Günzburg. A történelmi központ festői terét és sikátorait feltétlenül érdemes megbámulni.

A vasútállomástól pár perces lábbusz a dombtetőn elterülő óváros piactere. A piac eredetileg az alsóvárosban állt, de aztán felköltözött és a mai napig, minden kedden rikácsolnak a sváb kofák. Imádtam a piactéri kégliken csüngő cégéreket.

Az első feltűnő épület az úgynevezett Brentano-ház. A faragott homlokzatú, rózsaszín-fehér kvártélyt egy olasz származású kereskedő építette, aki a környékben szőtt vászonszövetek eladásából gazdagodott meg.

Brentano-ház


Az óvárost ölelő falakat és a kaputornyokat restaurálták, remekül beleillenek a történelmi környezetbe. Az egyik ilyen kaputorony a piactér nyugati végében meredező, emeletes Alsó torony, Günzburg szimbóluma. Eredetileg négyszög alaprajzban épült a 14. században, de évszázadokkal később átépítették nyolcszögűre, hogy előkelőbbnek hasson. A torony a toronyőr lakása és munkahelye volt, veszély és fel nem adott csekkek esetén ő figyelmeztette a lakosságot. A zöld tető szintén a gazdagság jelképe.

Günzburg szimbóluma, az Alsó torony

Piactér, háttérben a zöld tetejű Alsó torony


A Dunát pásztázza a Kuhturm. A kuh tehenet jelent és azért kapta a torony ezt a nevet, mert régen, az óvárosban élő gulyások és nokedlik ezen a kapun át terelték jószágaikat a falon túli legelőkre.

Eztán elgaloppoztam a rokokó stílusú Miasszonyunk templomhoz. Egy leégett imaház helyén épült és 1780-ban harangoztak először. A főhajó meghatározó színe a fehér, freskói, márvány oszlopai és díszítőelemei a luxust hírdetik. Egyediségre vall a félemeleten pózoló főoltár. A főhajó mennyezetén Szűz Mária megkoronázása című freskó látható, a ceremónia internetről letölthető. 🙂

Miasszonyunk templom freskója


A templom mellett áll az egykori ferences kolostor, melynek falai között 1825 óta angol leány gimnázium működik. Szerzetesi funkciókat ma már nem lát el.

Ezzel bejártam az óváros északi negyedét, következhetett a déli: kipécéztem a városházát, a helytörténeti múzeumként működő egykori piarista kollégiumot és a Markgróf kastélyt. Utóbbi az egyetlen németországi Habsburg-kastély. Kár, hogy a zárva tábla megállított, délben függesztették ki. A hozzátartozó templomba sem toppanhattam be. A markgróf egyébként egy parancsnoki rang, ő felelt a határtartományok védelméért.

Günzburg, a Markgróf kastélyhoz tartozó templom


A település akkor kezdett el igazán fejlődni, amikor Mária Terézia elrendelte a Bécs és Párizs közötti postaút létesítését, amely Günzburgot is érintette. Ennek köszönhetően fogadók épültek a 18. században, a placcon sorakozó, különböző színekben pompázó negyvenhárom ház közül tizenkilenc kínált szállást.

Egy hajózási társaság kereskedelmi kapcsolatokat létesített Ulm és a Habsburg birodalom keleti része között, mely éríntette Günzburgot. Mi több, Günzburg a Magyarországra és a Bánságba emigráló németek kiinduló pontjának számított.

Talán senkinek nem hiányzott, de Napóleon is portyázott erre 1805-ben. Ráadásul kifizetetlen számlákat hagyott hátra. Kis huncut! Egy szobát vett ki a kastélyban, de nem volt kedve fizetni érte. A négyszázhatvanhárom guldenes tartozást Mitterrand, Franciaország egykori köztársasági elnöke pengette ki 1989-ben. Az akkori árfolyamon nyolcezer eurós végösszeget egy aranyérem képében adta át, melyet a francia forradalom kétszázadik évfordulójára vertek. A francia államfő úgy gondolta, hogy az érem értéke megegyezik a Napóleon által ki nem csengetett számlák értékével, de hozzátette, hogy még egyszer utánaszámolnak.

A délutáni órákban aztán megebédeltem: Ludwig király búzasöre mellé egy királyi adag bajor specialitást választottam: zsemlegombóc, káposzta, vaskos-nyeles disznócomb és sörrel főzött szósz. Igazán előkelő napot töltöttem el Günzburgban, bármikor szívesen visszajönnék.

Visszavonatoztam Burgauba, majd onnan eltalpaltam a campingbe. A közelgő zuhi előtt csobbantam egyet a sátram szélét nyaldosó tóban, aztán eltettem magam másnapra.

Silbersee Camping, izgis időjárás