Első teljes pihenőnapomat Tournai (ejtsd: Turne) tanulmányozására szántam. Belgium kétezer éves vallon településéről, Franciaország első fővárosáról van szó. A Scheldt (ejtsd: Selt) folyó mindkét partján kiépült Tournai hemzseg történelmi körzeteitől, festői utcáitól és műemlék jellegű homlokzataitól.

Hátrahagytam a bringát a campingben és gyalogosan, a folyópartot követve és az egykori városfal romjait érintve rohamoztam meg a központon kívüli műemlékeket. Volt bőven ámulnivaló.

Román stílusú lakóházakat ritkán lát az ember, az ablakai között feszülő kőoszlopok árulkodóak. A Saint Brice (ejtsd: szan brisz) templom tornya egykor a lakossággal kommunikáló harangtoronyként funkcionált. Három hajója van: fej, tor, potroh.

Tournai, román stílusú ház

Saint Brice templom

Meglátogattam a körbeállványozott, kerek VIII. Henrik tornyot. Tournai az egyetlen belgiumi helység, amely valaha angol kézre került. Henrik király hovatovább várat építtetett a Scheldt jobb partjára. Egyedül ez a torony maradt meg hírmondónak.

Eztán feltérképeztem a várkapuszerű Pont des Trous (ejtsd: pon dé tru) hidat. A középkori városfal részét képezte, és megakadályozta, hogy a folyó felől idegen lények megközelítsék a centrumot. Ezúttal egy mutatványos szórakoztatta a parton sétálókat: egy hajóskapitány, aki egy boltívnyi széles teherhajót kormányzott, majdnem kidöntötte és magával vitte a hidat. A manőver tökéletesre sikerült, a boltív mindkét pillérjétől tizenhárom milliméterre ügyeskedte át a hajót.

Hidat cipelő hajó

A pirosra festett egykori sörfőzde és a Saint Jacques (ejtsd: szan zsek) templom érintésével beevickéltem a háromszög alakú főtérre, ahol egycsapásra millió látnivalóba ütköztem. A hirtelen kultúrsokkot egy pofa belga sörrel oldottam fel.

Tournai, cégérek a főtér házain

A főtéren, vagyis a Grande Place-n (ejtsd: Gran Plesz) szemlélődik Belgium legvénebb harangtornya. 1188-ból datálódik, és akkor emelték, amikor a város kiváltságokat, szabadságjogokat kapott a francia királytól. Az okiratba belefoglalták, hogy Tournai polgárai megránthatják a harangokat. 1397-ben szerveztek egy nagyszabású bulit, hogy megünnepeljék a torony újjáépítését, melyre egy öt évvel korábbi tűzvész adott indokot. Ennek alkalmából – a Kozso-koncert után – az elöljárók felcammogtak a toronyba és egész kenyereket kezdtek dobálni a gyerekek közé.

A minden év márciusában megrendezett Tournai Carnavalon rendszeresen felidézik ezt a hagyományt. Ha érdekel az esemény, vigyél magaddal libazsírt és piros paprikát. No meg pálinkát. Talán senki nem fog előállni azzal az ötlettel, hogy lecsóval helyettesítsék a kenyeret.

Grand Place és a harangtorony

Na, de a torony: Észak-Franciaországot átszelve belebotlottam jónéhányba, és már piszkosul furdalt a kiváncsiság, mi célt szolgálhattak.

Az emeleti kiállítás elárulta, hogy a harangozás történetében kell keresnünk a választ: a 9. században kongattak először, méghozzá szerzetesek, akik imára szólították fel a népet. A 11. századtól a polgárok életritmusáért is feleltek a harangok, a nagyobb városokban – mint például Tournai-ben – tömegkommunikációra használták. Egyre fontosabb szerepet töltöttek be, ugyanis rájöttek, hogy a Facebook nem hangos.

Harangjai közül az úgynevezett bancloque (ejtsd: banklök) a leggigantikusabb a maga öt tonnájával. Ugyanakkor az egyik legősibb is, az 1392-es tűzvész után öntötték. Arra használták, hogy a torony lábához hívják a lakosokat és átadják a legfrissebb híreket – ez lehetett például bűnözőkről, kivégzésről vagy besorozásról szóló információ, vagy akár egy beszámoló a Való Világ lakóinak fogmosási szokásairól.

Az úgynevezett timbre (ejtsd: tambr) harang csak két tonnás, olyan öreg, mint a bancloque, és a pontos időt, illetve a fontos eseményeket jelzi. A 15. század óta egy mechanikus órához van kötve. Vajon mennyit adnának az eBay-en egy ilyen szerkezetért?

A vigneront (ejtsd: vinyron) a városkapu nyitása és zárása idején szólaltatták meg. A bancloque és a vigneron egyidejű kongatását a modern vészjelző berendezések elődjének tekinthetjük. A polgároknak ilyenkor abba kellett hagyniuk tevékenységüket és azonnal a tisztek rendelkezésére kellett állniuk.

Aztán ott volt még a munkások harangja, amely a munka kezdetét, az ebédszünetet és a munka végét jelezte. Az ebédszünet utáni szieszta és a munkahelyi szex fogalmát nem ismerték. A vigneron és a munkások bimbammja ma már nem látható.

Mindehhez jön a harangjáték, melyért negyvenhárom kolomp felel. Az első tizenegyet a 16. században szerelték fel, a többit 1747-ben. Ünnepekkor, különleges alkalmakkor szólalnak meg. Látogatásom nem számított annak, pedig összesen kétszázötvenhét lépcsőfokot megtéve felmasíroztam a mázsás csengőkig és a kilátóteraszig is.

A gigantikus bancloque

Eztán bebújtam a tatarozó állványok mögé elrejtett, négy tornyú Notre-Dame katedrálisba. Azt olvastam, hogy építése 1140 körül kezdődött el. Elég lassan haladnak, ha még mindig állványok veszik körbe, nem beszélve a beltéri fúrás-faragásról. Több, mint nyolcászhetven év telt el azóta! Román stílusú főhajójában a faragott szószék fotóért kiált, annak végében, az orgonasípok felett, egy gótikára jellemző, hét méter átmérőjű rózsaablak leskelődik.

Kórustermében a gótika a 21. századi tatarozós stílussal randizik, de nem illenek össze. Kincstárának két sírja a Miasszonyunknak, illetve Tournai egykori püspökének, Szent Eleutheriusnak az emlékét őrzi. A főbejárat előcsarnokát szobrok díszítik, a templom nevét adó Szűz Máriát is megörökítették. 1999-ben tornádó süvített végig a helységen, és a főbejárathoz közelebb eső baloldali torony, az úgynevezett Brunin torony nyolcvan centivel elmozdult.

Notre Dame katedrális előcsarnoka

Újfent rácuppantam a zsibongó, de csodálatos építészetet bemutató, céhek zászlajait lobogtató főtérre. Kávézói és sörözői előtt egy gyerekeket inspiráló szökőkút, és a Tournai hőséről, Espinoy hercegnőről mintázott szobor kérkedik.

A legdrágább épület az aranyozott Halle des Draps (ejtsd: áll dé drá) – a “draps” szó ágyneműt jelent. A földszinti csúcsos boltívek a gótikából származnak, az első emeletet a reneszánsz jellemzi, az orom pedig barokk. Az évszázadok folyamán számos alkalommal összeomlott: hol a vihar tréfálta meg, hol saját maga döntött sorsáról, vagy éppen a világháborús bombák nem pattantak le róla.

Rue Dorez és a Notre Dame katedrális

A zászlós Halle des Draps

Betértem a tér északi végében szorongó Saint Quentin (ejtsd: szan kante) templomba. Románkori imaház némi gótikával fűszerezve. Imádtam a kórusterem faragott ülőkéit.

Estére visszabandukoltam az ápolt, gondozott campingbe és jóleső érzéssel kanyarodtam bele hálózsákomba.

Tournai kötelező darab Belgium legújabbkori felfedezőinek.

Tournai, Saint Quentin temlpom